Mindemellett a városka magával ragadó romantikája, a Földközi-tengerre való kilátás, a festői, sziklás partszakaszok a szerelmesek és a nászutasok számára is felejthetetlen nyaralást garantálnak.
A rómaiak előtt a település lakói a ligúrok voltak, nyelvük még ma is felfedezhető a helyiek dialektusában. A környék leghatalmasabb családja, a Grimaldi 1355-ben szerezte meg a várost és öt évszázadon keresztül birtokolta. Közben Európát és a Cote d’Azurt a fekete halál, a pestis sújtotta, de csodálatos módon Roquebrune, mint egy kis menedékhely, elkerülte a halálos kórt. Ma Roquebrune-Cap-Martin több kisebb települést is magában foglal, pl. St. Romant, amit Monaco külvárosának tekintenek, de közigazgatásilag nem az apró állam része, hiszen annak határain kívül fekszik. Mivel csupán néhány kilóméterre fekszik tőle, sokan azok közül, akik Monacoban dolgoznak nap mint nap, Roquebrune-ben, jóval csendesebb és hangulatosabb környezetben élnek.
A 20. század elején Roquebrune igazán elegáns és felkapott üdülőhely volt. A társadalom felső rétegei nemcsak a vidék szépsége miatt jártak ide pihenni, de főként azért, mert ez dívott az arisztokrácia köreiben. Ez volt az a hely, ahol egy bizonyos szint felett igenis illett megjelenni, a kávézók teraszain a hölgyek kortyolgatták kávéjukat, miközben az urak éjszakába nyúló kártyapartikat tartottak a vendéglők különtermeiben. Bár a legelegánsabb nyaralóhely ma már nem Roquebrune, bájából mit sem veszített. Élő település és egyszerre üdülőhely, ahol a Rivéra minden zamatát megízlelhetjük.
A város felfedezésével nagyjából egy órát tölthetünk. Ennek során kényelmesen bejárhatjuk legszebb pontjait. A településnek három fő része van: Roquebrune történelmi központja a Mount Angel hegy tetején, a tenger felett, az üdülőfalu a part mentén és Cap-Martin ami tulajdonképpen maga a kis félsziget, a település legelitebb része, tele gyönyörű villákkal. Megtévesztő lehet, de az óváros több kilóméterre fekszik a tengerparttól, mivel Roquebrune-Cap-Martin több település összevonásával jött létre. Ezt szállásfoglalásnál nem árt figyelembe venni.
Roquebrune középkori központja Cap Martin fölé magasodva néz le a Földközi-tengerre. Amit egy ilyen tengerparti kisfaluról el tudunk képzelni, azzal a település mind megajándékoz minket. Szűk, köves utcák, szökőkutak, gyönyörűen felújított, többszázéves épületek, olyan apró részletekkel, mint az öreg, naptól száradt spaletták, a régi utcai lámpák vagy az ódon bejárati kapuk. A falu főteréről gyönyörű kilátás nyílik a várra és a tengerparti sziklákra. Ide esténként is érdemes kijönni és megcsodálni a távolban, Monaco felett lebukó napot. Ezen a téren áll a francia győzelmi emlékmű is.
A település legfontosabb műemléke a vár, a Chateau de Roquebrune, mely eredetileg egy Karoling kastély volt. Építését a 10. században kezdték, hogy távol tartsák a szaracénokat. Ma látható szerkezete a 13. században készült el, nagyrészt a Grimaldiak idején. Az erődöt két négyszögletes torony uralja káprázatos panorámával a tenger felé. A várat belülről is meg lehet nézni, 6 év alatti gyermekek számára a belépés ingyenes. Bentről Roquebrune-re tekinthetünk le, a cserepes háztetőkre és a hosszú partvonalra.
Az óvárosban érdemes ellátogatni a 12. századi Saint Marguerite templomhoz is. 1573-ban újjáépítették, majd a 17. században és 1750-ben is alakítottak rajta. Mai formáját a 19. században nyerte el, ekkor a díszítését újították meg, színes, barokk homlokzatot kapott. A templomban az oltár felett gyönyörű festményeket és freskókat láthatunk és Michelangelo Utolsó Ítélet című munkájának Paggini által készített, 19. századi másolatát. A templomot belülről hétfőtől szombatig délutánonként lehet megnézni.
A rue de Chateau a William-Ingram térre vezet, ezen a téren áthaladva, a rue de la Fontaine felé, majd balra fordulva a Chemin de Mentonra érkezünk. Itt áll Roquebrune másik nevezetessége az Évezredes Olajfa (Olivier Millénaire), a világ egyik legöregebb olajfája, mely a becslések szerint legalább 1000 éves.
A partok mentén kiépült üdülőhely a város leggazdagabb része. Itt találjuk a strandokat és a bevásárlóközpontokat, valamint a 20. század elején épült fényűző villákat és a hozzájuk tartozó pompás, mediterrán kerteket. A területet 1904-ben parcellázták fel, a tehetősek már ekkor lecsaptak a gyönyörű fekvésű telkekre és nyomban felhúzták itt nyári rezidenciáikat. Az épületek többsége ebből az időből származik. Roquebrune-Cap-Martin tengerpartja a szomszédos Mentonéval összehasonlítva nem kelt annyira mély benyomást, de találunk itt is fürdésre, napozásra alkalmas, aprókavicsos öblöket.
Cap-Martin körül fut egy gyönyörű tengerparti ösvény, mely a falu alatt kezdődik és nevét az 1965-ben itt vízbe fúlt építtetőjéről, Le Corbusier-ről kapta, de Sentier Touristiqu-nak is nevezik. Ez a Riviéra egyik legszebb sétaútja, melynek mentén áll a Villa E-1027, a modern stílusú épület, melyet a híres építész, Eileen Grey építtetett az 1930-as években. Az ösvényen kb. egy óra alatt sétálhatunk végig, miközben megcsodálhatjuk Monaco és Menton páratlan látképét. Az ösvény a Monte Carlo Country Club alatt ér véget, a Larvotto boulevardnál.
Minden évben augusztus 5-én Roquebrune-Cap-Martin lakói vallásos felvonulással adnak hálát, hogy a 15. században a település megmenekült a pestis elől. Ha szerencsénk van, éppen elcsípjük a látványos menetet. A városban mindenki megtalálja az igényeinek és a pénztárcájának megfelelő szállásokat. A partok mentén csodás panorámát kínáló hotelekben tölthetjük az éjszakákat, míg az olcsóbb, de rusztikusabb hangulatú apartmanokért érdemes az óváros környékén keresgélni. A környéken is sok a látnivaló, Roquebrune tökéletes kiindulópont a Riviéra legszebb részeinek felfedezéséhez. Nem hagyhatjuk ki a gazdagok és híresek „játszóterét”, Monacot, a 19. századi romantika megtestesítőjét, a határmenti Mentont, de csupán néhány kilóméter választ el minket a Cote d’Azur egyik leghíresebb városától, Nizzától is. Az utat már csak azért is érdemes megtenni, mert közben olyan kilátásban lehet részünk az azúr színű tengerre, a végtelenbe nyúló partokra és a sziklákon kiépült településekre, amit sosem fogunk elfelejteni.
