Lisszabon, a hét hegyre épült város

Portugália fővárosa egyike az ország legérdekesebb és leggazdagabb történelmi múlttal rendelkező településeinek. Lisszabon mindössze 17 km-re az Atlanti-óceántól, a Tejo-folyó mellett hét hegyre épült a legenda szerint. A portugálokban ez a szimbolikus szám annyira elevenen él a mai napig, hogy még a buszjegyeket is 7 hegynek nevezték el.

Hogy mennyi valóságalapja van a mondának, ma már nehéz utánajárni. Bár hét nevezetes hegyet végigjárhatunk, ahogy a város egyre növekedett, természetesen mind több hegy vette körül. Lisszabonba érkezve ma már csak annyit érezhetünk az egészből, hogy valóban egy jelentős szintkülönbségekkel teli, dombos vidéken elhelyezkedő városról van szó. A mélységeknek és magasságoknak köszönhetően a városkép is rendkívül változatos. Jelenlegi arculatát nagyban meghatározta az 1755-ös földrengés, melyet ráadásként egy szökőár is követett. A két természeti csapás együttes ereje földig rombolta az akkori belvárost és a környező területeket, szinte csak a hegyeken lévő házak maradtak érintetlenül. Ezeken az elpusztult részeken épült ki később az új – ma már többszázéves – városrész, a Baixa a maga elegáns, arisztokratikus épületeivel, széles, egyenes útjaival, mely erős kontrasztban áll Lisszabon korábbról megmaradt részeivel.

A portugál főváros tehát a régi és az új sajátos keveréke. Az ellentmondásokkal teli városképnek éppen az az egyik fő vonzereje, hogy kiemelkedik az egyre homogénebb nagyvárosok közül. Legfőbb látványossága, maga Lisszabon szimbóluma – mint Párizsnak az Eiffel-torony vagy Londonnak a Big Ben – a Világörökségek sorába tartozó Belém-torony. 1515-ben építették erődként a kikötő védelmére. Akkoriban számtalan felfedezőút kiindulópontja volt, a matrózok számára pedig az utolsó kép, amit hazájukból magukkal vihettek. A Belém-torony tulajdonképpen a nagy felfedezések kézzelfogható emléke. A toronyról elnevezett negyed építészeti stílusát a 16. század uralkodó irányzatai határozzák meg, míg a 18. században kiépült Pombaline városrész finom stílusáról, a szecessziós épületekben megbújó kávézóiról és üzleteiről híres, melyek a város egyéb részein már alig-alig lelhetők fel.

Lisszabon legősibb negyede az Alfama, mely hűen őrzi az egykori mór hódítók emlékét. Mivel ez a rész kívül esett a természeti katasztrófák sújtotta területeken, eredeti formában maradtak fenn a középkori utcák és házak, melyek gyakran a portugál eredetű, jellegzetes fado stílusú zenétől hangosak. A városrész legmagasabb dombján áll a Szent György vár, melyet szinte Lisszabon bármely pontjáról látni lehet. Legrégebbi részei a 6. századból származnak. A vár a rómaiak, a vízigótok, később a mórok erődjeként szolgált, ma már azonban a béke szigete. Étterem és régészeti múzeum találhatók az épületben. A vár jelentős része elpusztult a földrengés során, de 18 tornya még ma is áll. Ezeken végigsétálva lélegzetelállító kilátás tárul elénk egész Lisszabonra.

Szintén a Világörökség részét képezi a Jeromosok Kolostora, melyet Tengerész Henrik építtetett 1459 körül. Többek között arról nevezetes, hogy Vasco da Gama itt töltötte az utolsó éjszakáját embereivel, mielőtt elindult volna keleti felfedezőútjára 1497-ben. A lenyűgöző méretekkel rendelkező kolostort az egyik legszebbnek tartják a világon.

A Felsőváros, a Bairro Alto az egyik legrégebbi városrésze Lisszabonnak. Ma már lakó-, bevásárló- és szórakoztató negyedként működik. Az 1990-es években nagy átalakításokat hajtottak végre, ennek hatására a környék teljesen megújult. Egyre több fiatal költözik ide, az utáckat lezárták az autós forgalom elől és számtalan étterem, bár és szórakozóhely nyitotta meg kapuit. Azt is mondhatnánk, itt zajlik Lisszabon éjszakai élete. Emellett rengeteg üzlet csalogatja a turistákat, de nem árt vigyázni, mert minden óvintézkedés ellenére még ma is gyakran előfordulnak errefelé bűncselekmények, nem ritka, hogy kábítószer árusokkal futunk össze az utcán.

Lisszabon látnivalóinak sora szinte végtelen. Egy szokásos utazás időtartama alatt biztosan nem tudjuk végigjárni mindet, hiszen tíz nap vagy akár két hét is nagyon kevés ahhoz, hogy igazából felfedezzük a portugál fővárost. De a legnagyobb látványt nem is az egyes műemlékek nyújtják, hanem maga a város, mely éppen változatosságával alkot fantasztikus egységet. Hét hegyre épült, mégsem hasonlítható Rómához, hegyek-völgyek tarkítják felszínét és az útkikönyvek gyakran hasonlítják hozzá, mégsem olyan, mint San Francisco. Lisszabon nemcsak Európában, de a világon egyedülálló stílussal rendelkezik, melyre a portugálok maguk is annyira büszkék, hogy a 21. század mindent egységesítő törekvéseivel szemben továbbra is próbálják megőrizni egyedi, szerethető fővárosukat olyannak, amilyenné az az évszázadok során alakult.