A Kantabriai-tenger (vagy Vizcayai-öböl) azonban vadabb és természetesen hidegebb, mint a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán felől érkező szél gyakran hideg levegőt hoz magával. Az itteni tengerpartokon elsősorban a szárazföld belsejéből ide utazó spanyolokat találjuk, bár egyre több európai is érkezik, akik valami eredetibbet keresnek annál, amit a Földközi-tenger strandjai nyújtani tudnak. Amióta kiépült az autópálya a baszk Bilbaotól Galíciáig, kétségkívül még több utazó előtt nyílt meg a vidék.
Ezeken a partokon a halászat nem egy múltbeli hagyomány, hanem még mindig létező életforma, bár a kvótákat és a halászflották méretét az Atlanti-óceánon a szabályozások már jelentősen lecsökkentették. Mégis, a spanyol halászflották a világ legnagyobbjai közé tartoznak, köztük is a baszk, a galíciai és a kantábriai hajókról fogják a legtöbb spanyol halat.
Egy keskeny vonalban fut végig a part mentén a Zöld Spanyolországnak nevezett szakasz, melynek hátterében nagyrészt a Kantábriai-hegység húzódik. Nevéhez méltón a tájat smaragdzöld fű borítja, rajta szarvasmarhák és juhnyájak legelésznek békésen, bőven termő gyümölcsösök és erdős hegyoldalak festenek varázslatos képet. Mókus, őz, zerge, vaddisznó, farkas és a veszélyeztetett ibériai barna medve otthona a vidék.
A friss vízű hegyi patakok gazdagon ellátják a helyieket édesvízi halakkal, különösen sok itt a pisztráng és a lazac. Az egymástól elszigetelt völgyekben fekvő települések szinte érintetlenül őrzik ősi hagyományaikat, évszázadokra visszanyúló nyelvi sajátosságaikat. Egyes baszk völgyekben a történelem során a kapcsolattartás lehetőségei olyan korlátozottak voltak, hogy lakóik csak némi erőlködés árán tudják megértetni magukat egymással.
Spanyolország északi vidéke szinte minden szempontból kontrasztos. Látképét a kék Atlanti-óceán, a rétek zöldje, a fakó barnára kopott templomok, a kőből épült falvak, a fjordok, a strandok és kikötők határozzák meg. Míg a partok mentén a virágzó halászatnak köszönhetően a kulináris élvezeteknek hódolhatunk, addig beljebb, a városokban a kultúráé és a múzeumoké a főszerep. Nincs ember, akit a táj ne nyűgözne le, ugyanakkor megvannak a maga hátulütői is, mint az időjárás. Az Atlanti-óceán hőmérséklete még nyáron is csak ritkán éri el a 20 fokot és az év bármely szakában hatalmas zivatarok kerekedhetnek, amik bőven öntözik a zöld mezőket. A tagolt partszakasz eldugott strandokat rejt, hosszabban elnyúló, megszakítás nélküli homokos partszakaszokat csak két helyen találni, Santander és Donostia környékén.
Sokan úgy tartják, ha barátságos spanyolokkal szeretnénk találkozni, jobb délnek venni az irányt. Ne dőljünk be a sztereotípiáknak, az északi emberek is éppoly vendégszeretők, még ha kissé távolságtartóbbak is. A túláradó közvetlenség hiánya titokzatossá teszi őket és ez inkább érdekes, mintsem negatív vonás.
A helyi szokások és a mentalitás sokban különbözik a délitől. Baszkföldön még mindig tartják a rusztikus sportok – mint a kőemelés – hagyományát, a vidéki Galíciában pedig, ahogyan őseik idején, ma is a nők viselik a nadrágot, az ő szavuk a döntő a családot érintő fontos kérdésekben, az asztúriai fiesztáknak pedig mai napig főszereplője a dudás, akiknek hagyománya a vidék kelta örökségeinek egyike.
Az északi partok két legjelentősebb városa Bilbao és San Sebastian. Mindkettő Baszkföldön fekszik, melyet délről a La Rioja, a világhírű borvidék, északról pedig a zord partszakaszok és strandok határolnak. Ez a spanyol régió határozottan különbözik a többitől, elsősorban abban, hogy még mindig a saját nyelvüket használják. Bilbao ad otthont a Guggenheim múzeumnak, Európa egyik leghíresebb épületének.
Tőle a keleti partok mentén kb. két órát autózva érjük el San Sebastiant, ahol a város szívében három kitűnő strandot is találunk: Playa Ondarreta, Playa de la Concha és a szörfösök körében jól ismert Playa Zurriola.
A gasztronómia egyenesen elképesztő, amit mi sem szemléltet jobban, minthogy Európában itt találjuk az egy főre jutó legtöbb Michelin-csillagos éttermet. Mindezt tovább fűszerezi, hogy az árak nagyon is elfogadhatók, az élet pedig mindig pezseg errefelé.
Pamplona és a Pirenneusok vidéke innen két órányira található. Pamplona elsősorban a minden év júliusában megrendezett bikafuttatásról vált világszerte híressé, az esemény hivatalosan a San Fermín fesztivál nevet viseli. A városba Ernest Hemingway is beleszeretett és mindenkinek, aki a Pirenneusok felé utazik, csak ajánlani lehet, hogy töltsön el itt egy kellemes napot. A Pirenneusok két legszebb települése a kis középkori falu, Ainsa és Boltana. Ez utóbb kolostora ma ötcsillagos hotelként működik, de mivel a vidék kívül esik a turisták bejáratott útvonalain, az árai viszonylag korrektnek mondhatók.
További két órányi autóútra találjuk Európa egyik legnépszerűbb városát, Barcelonát. Világhírű strandja, az építész zseni, Antoni Gaudí munkái, a gótikus negyed, a Las Ramblas bőven elég okot szolgáltatnak ahhoz, hogy ellátogassunk ide. Barcelona az a város, amin nincs mit magyarázni. Egy jó útiterv, néhány előzetes információ a látnivalókról és máris egy remek napnak nézünk elébe.
Hogy miért érdemes Észak-Spanyolországba utazni? Mondhatnánk, azért, mert mindenki más a déli országrészt választja – ez alól Barcelona az egyetlen kivétel, mivel ez a város az ország idegenforgalmából nagyon is szépen részesül, ellentétben a vidék többi településével.
De ennél jóval többről van szó. Ez a vidék ideális azok számára, akik viszonylag rövid idő alatt minél többet szeretnének látni az országból, hiszen a táj és a városok rendkívül változatos képet mutatnak. Ha már erre járunk, akár Franciaországba is átugorhatunk, de egy nyugodt tempóban levezényelt hét bőven elég ahhoz is, hogy Spanyolországot parttól partig, az Atlanti-óceántól a Földközi-tengerig bejárjuk.
