Lengyelország területének mintegy 1%-át alkotják a nemzeti parkok. De ez az 1% rendkívül változatos, tavakkal, hegyekkel, tengerrel, homokdűnékkel, ősi erdőségekben olyan öreg fákkal, melyek alatt a legenda szerint Jagelló király is megpihent. Az ország 23 nemzeti parkjának többsége a természeti értékek mellett történelmi eseményeknek is színhelye volt. Sok külföldi látogató kifejezetten azért érkezik Lengyelországba, hogy felkeresse ezeket a természetvédelmi területeket, megfigyelje a változatos élővilágot és közelebbről megismerje az ország különleges adottságait.
Slowinski Nemzeti Park
Lengyelország egyik legnépszerűbb nemzeti parkja, köszönhetően tengerparti elhelyezkedésének. Legfőbb attrakciói a Balti-tenger partján emelkedő homokdűnék, melyek folyamatosan mozognak, felszínre hozva az egykor itt elterülő erdő megkövesedett maradványait. A park legnagyobb dűnéjének magassága eléri a 42 m-t. A terület 55%-át víz borítja, a számos tó közül a két legnagyobb a Lebsko- és Gardno-tó, melyek fontos élőhelyei a vízi madaraknak, a növényvilágot elsősorban a tengerparti fű- és fafélék alkotják.
Roztocze Nemzeti Park
Az 1974-ben létrehozott park területe 48,01 km2-t fed le. 700-nál is több növényfaj és megszámlálhatatlan állatfaj otthona. A park jelképe a lengyel póni, ami teljesen szabadon él itt, emberi beavatkozásra kizárólag télen van szükség velük kapcsolatban, amikor feltöltik számukra az etetőket. A pónik megfigyeléséhez a legjobb hely az Echo-tónál lévő kilátó. A park különleges éghajlati zónában helyezkedik el, ahol a hideg és a meleg légáramlatok találkoznak. Ennek köszönhetően jött létre itt a hihetetlenül gazdag növényvilág, melynek legérdekesebb részei a kárpáti bükkösök és a hegyvidéki fenyvesek. A kijelölt túraútvonalak mellett történelmi és kulturális látnivalókhoz vezető ösvények is vannak.
Wigierski Nemzeti Park
A Wigierski Nemzeti Park Észak-Lengyelország legnagyobb taváról kapta a nevét, ami a park területén belül található. Emellett 25 kisebb tó is fekszik itt, melyek keskeny folyók hálózatával kapcsolódnak egymáshoz. A vidéket 12.000 évvel ezelőtt gleccserek borították, melyeknek olvadása következtében a medencék és völgyek vízzel teltek fel. Ezeknek egy része idővel elmocsarasodott, ezért ma főként tőzeglápok, vízi növények jellemzik a parkot, ahol olyan ritka halfajok is megtalálhatók, mint a vándor maréna és az európai fehér hal. Szép számmal élnek itt hódok és időnként farkast is látni lehet. 128 olyan növény élőhelye a nemzeti park, melyet Lengyelországban fokozottan veszélyeztetettnek nyilvánítottak.
Karkonosze Nemzeti Park
A Karkonosze a Szudéták legmagasabb hegyvonulata, Közép-Európa természeti szempontból egyik legértékesebb vidéke. Az első “turisták” itt a vallonok voltak, akik drágakövek és ásványok után kutatva jöttek ide a 11. században. Maguk után titokzatos várakat és számos legendát hagytak. Az 1959-ben létrehozott nemzeti park nagy részét erdők borítják, ezek több mint 100 különböző madárfaj élőhelyei. Legmagasabb pontja az 1062 m-es Sniezka, melyhez a Kopa felvonótól túraútvonal vezet. A nemzeti park infrastruktúrája turisztikai szempontból kitűnő. A jelzett útvonalak mentén 12 hegyi szálló várja a turistákat és lehetőség van átkelni itt a cseh határon is. 1992-ben a szomszédos cseh Krkonose Nemzeti Parkkal együtt az UNESCO Bioszféra Rezervátumnak nyilvánította.
Góry Stolowe Nemzeti Park
Az érintetlen és első ránézésre élettelennek tűnő táj legszebb részletei a sziklás fennsíkok és az érdekes sziklaalakzatok, melyek a hegyek táblás geológiai szerkezetének köszönhetően jöttek létre. Ezek a különös formájú sziklák helyenként labirintusokat képeznek, gombát, tornyokat formáznak, az országban egyedülálló jelenséget létrehozva. A táj története nagyjából 70 millió évvel ezelőttre nyúlik vissza, mai képét az erózió formálta. A lejtőket korábban vegyesen fenyvesek és bükkösök borították, a 19. században azonban lucfenyőt telepítettek a kivágott fák helyére. A nemzeti park területén az időjárás kifejezetten hideg, a nyár átlagosan 8 hétig tart, míg a zord telek 14 hétig is tartják magukat, kemény havazásokkal.
Tátra Nemzeti Park
Lengyelországnak a déli, Szlovákiával határos részén 1955-ben hozták létre a Tátra Nemzeti Parkot. Erre már a 19. század végén is voltak kísérletek, akkor kezdeményezték először, hogy természeti értékei miatt a területet helyezzék védettség alá. 1250 m-es magasságig főként bükkösök és fenyvesek borítják a hegyeket, ezeket a tiszta fenyvesek váltják fel, majd 1550 m felett gyep nő akár 1800 m-es magasságig. Efölött a hegység már teljesen alpesi jellegű, ahol a hó foltokban egész évben megmarad. A vidék otthona mormotáknak, zergéknek, barnamedvéknek, hiúzoknak, farkasoknak, sasoknak, sólymoknak. Ez az ország legnépszerűbb nemzeti parkja, évente 3 millió turista kirándul a Tátra lengyel szakaszain.
Bory Thucholskie Nemzeti Park
Az északnyugat-lengyelországi nemzeti park legfontosabb része a Bory Tucholskie erdő. A fenyvesekkel borított és tavakkal tarkított homokos síkságot glaciális folyóvölgyek szelik át. A kristálytiszta vizű folyók számos állat élőhelyei, megtalálható itt többek közt a pisztráng, különböző vízi és ragadozó madarak, hódok, az erdőkben jávorszarvasok élnek. A nemzeti park mennyországa a madaraknak, 144 faj található meg a területen, ami mágnesként vonzza az ornitológusokat. A vidéken több turista- és kerékpáros út halad, a vizeken vitorlázni, kajakozni is lehet. A környéken a falusi turizmus egyre nagyobb méreteket ölt, ennek központja Swornegacie.
