Az erődítményt a Német Lovagrend emelte a 13. század második felében, hogy aztán innen terjessze ki hatalmát a Balti-tenger partvidékére a porosz földektől Észtországig. A vörös vár, amely Gdansktól, a hajdani Hanza-várostól mindössze egy órányira fekszik, ma is uralja a panorámát, és visszatükrözi a Német Lovagrend régmúlt erejét.
A teutonok két évszázados uralma alatt a várat többször is kibővítették a Lovagrend növekvő erejének és az épület megváltozott funkcióinak megfelelően. Végül a kolostorként funkcionáló felső vár, a lovagvárként szolgáló középső vár, a fegyver- és magtárként hasznosított alsó vár falai, valamint a számtalan galéria és megerősített töltés összesen 21 hektárnyi területet fogtak közre. Ekkora kiterjedéssel Malbork az ún. érett középkorban a világ legnagyobb várának számított. Ezt a címet ma is őrzi.
A 15. század közepén a grünwaldi csata (1410) után hatalmát vesztett Lovagrend nem tudta fenntartani az épületet, így egyszerűen elzálogosította azt a zsoldosainak, akik pedig a lengyel királynak adták el. Az évszázadok viharaiban a vár megfordult a poroszok, oroszok, lengyelek, svédek és franciák kezén is. Szolgált raktárként, jezsuita kollégiumként, náci főhadiszállásként, de gyapotfonó műhelyt is alakítottak ki benne. Többször átépítették, a tetőszerkezet nem egy alkalommal leégett, a második világháború során pedig több bombatalálatot is kapott.
Restauráció és világörökséggé válás
A 20. század második felében végre felfedezték kulturális és turisztikai jelentőségét, és a vár teljes körű felújításába fogtak. 1997 óta az UNESCO a világörökségek közé sorolta. Ma már újra régi fényében pompázik, a restaurációs munkák és az ásatások folyamatosan zajlanak, bár igencsak a végükhöz közelednek. Már alig látni leomlott tornyokat vagy romos falakat. Az épületet szakértő történész felügyelettel állították helyre, hogy megőrizzék annak autentikus, gótikus jellegét.
Az eredmény lélegzetelállító.
Malbork vára napjainkban
A vár ma egy hatalmas múzeumkomplexum. A lapidárium, a helytörténeti-, régészeti- és mezőgazdasági tárlatok mellett a korhű módon berendezett konyha, börtön, malom, a lovagtermek, és a nagymester rezidenciája sokat segítenek abban, hogy az ember vissza tudjon repülni gondolatban a régmúlt korokba. Az igazi látványosságok azonban a fegyvertár, a gazdagon berendezett kápolnák, a felső vár tornyából nyíló végtelen panoráma és a számtalan mesterművet rejtő borostyán múzeum.
Jól nézz meg, mert ennél hatalmasabb lovagvárat soha, sehol nem fogsz látni!
Bár a hely kedvelt turistacélpont, a sok látogató szinte elvész a hatalmas területen, így nem kell félni, hogy a hely romantikáját, intimitását elnyeli a tömeg. A szűk folyosókon és gyilokjárókon, a hangulatos várkertben és a bástyákon bolyongva észrevétlenül repül el egy teljes nap. Aki ide látogat, nem mulaszthatja el, hogy átsétáljon a vártól nyíló gyaloghídon, hogy a Nogat bal partjáról teljes pompájában csodálja meg a vöröslő épületegyüttest.
A folyó felőli látványt a két kör alapú vízibástya uralja, amelyeknek fontos szerepe volt a vár fenntartásában, tekintve, hogy a középkorban a vízi volt a leghatékonyabb szállítási forma. Nem véletlen, hogy a vár helyének a Visztula-delta egyik mellékágát szemelték ki. Malbork városa, köszönhetően a hatalmas erőnek, ami benne székelt, Hanza-várossá nőtte ki magát a középkor végére, amely roppant gazdagságát a borostyánkereskedelem monopóliumával tette teljessé. A középkori városból mára már semmi sem maradt, kivéve a vár szomszédságában álló, Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templomot. A téglaépítésű kegyhely tökéletesen beleillik a vár és a folyó által alkotott utánozhatatlan látványvilágba.
Hiszen a Nogat fölé magasodó vár és a víztükrön megkettőzött képe szinte kiabálnak a látogatók arcába, hogy „jól nézz meg, mert ennél hatalmasabb lovagvárat soha, sehol nem fogsz látni”.
