Franciaország észak-keleti csücskében, az elzászi régióban található ez a negyedmilliós lakosú város, mely gyakran cserélt gazdát az idők során. Nemcsak a németek és a franciák, de jóval korábban a rómaiak és a hunok is csatákat vívtak birtoklásáért. Elhelyezkedése révén mindig élénk forgalmat bonyolított, így már a középkorban európai szintű kereskedelmi központ volt.
Óvárosa, a Grande Ile, az Ile- és az Aar-folyók ágai által közrefogva egy kis szigeten épült ki. Ez a festői negyed, mely 1988 óta az UNESCO Világörökségének része, választ ad arra, hogy a strasbourgiak miért annyira büszkék városukra. Az elzászi stílusú gerendás házak teszik igazán bájossá és jellegzetessé Strasbourg történelmi központját. A régi lakóházak közül sokban elsőosztályú, meghitt hangulatú éttermeket, kávézókat és hoteleket találunk, beleértve a reneszeánsz Maison Kammerzelt is, ami a város egyik legősibb épülete és a faépítészet remekműve. A Place de la Cathédral büszkélkedhet Franciaország legrégebbi patikájával. A Pharmacie du Cerf 1268-tól egészen 2000-ig működött. A kávézók teraszán kellemesen elidőzhetünk, mielőtt ellátogatnánk Strasbourg egyik legdominánsabb épületéhez, a Notre Dame-hoz. A katedrális 1190-1439 között épült, 142 m-es magasságával Európa legmagasabb középkori épülete. Találunk benne egy csillagászati órát is az apostolok fából faragott figuráival. Az óra mindennap 12:30-kor kakaskukorékolással üdvözli Szent Pétert. A katedrálistól jobbra található a Notre Dame Múzeum és a Palais de Rohan, melyben a Régészeti Múzeum működik. Az épület érdekessége, hogy a városban egyedüliként tetején palatető helyett hagyományos elzászi cserepeket láthatunk.
A központtól nyugati irányban találjuk Strasbourg legszebb részét, ahol az Ile-folyó több csatornára ágazik szét a favázas házak között. Vizét egykor az itt álló malmok és bőrgyárak használták. Ez a terület a híres La Petit France, vagyis a Kis Franciaország. Nevét a 16. században kapta, mikor itt működtek azok a kórházak, ahol az olaszországi háborúból visszatérő, nemi betegséggel fertőzött katonákat elkülönítve ápolták. Mivel az akkor még független elzásziak Franciaországot hibáztatták a betegségek elterjedéséért, róluk nevezték el Starsbourgnak ezt a negyedét. Egykor a molnárok és halászok éltek itt, ma kétségtelenül a város legromantikusabb szeglete. A csatorna parti házak a 16-17. században épültek, meredek tetőik nyitott padlásán szárították a bőröket. A Tímár-ház egyike ezeknek a hagyományos épületeknek. Itt működött a tímárok egyesületének központja, ma pedig étterem található benne. Közelében a Haderer-ház, mely szintén szép példája a reneszánsz rajnai építészetnek. A Rue de Bain aux-Plantes utcától a Ponts Couverts, a három 14. századi híd felé sétálva szebbnél szebb favázas házakban gyönyörködhetünk. A Petit France végén található Ponts Couverts Strasbourg fő nevezetességei közé tartozik. Három híd ível át az Ile-felett, melyeket három robosztus torony köt össze. Ezek a tornyok egykor a városfal részét alkották másik 87 társukkal együtt. Annak ellenére, hogy a hidak fából készült teteje a 18. században eltűnt, még ma is fedett hidaknak nevezik őket.
A Német Negyed, vagyis a Quartier Allemand a Place de la Républica körül jól példázza a német neoklasszicista építészetet a városban. Számos impozáns, lenyűgöző épület koszorúzza a teret, melyek egykor német paloták voltak, ma pedig olyan középületek találhatók köztük, mint a Nemzeti Egyetemi Könyvtár vagy a Strasbourgi Nemzeti Színház.
Strasbourg különleges fekvésének köszönhetően mindig is sokszínű város volt. Évszázadokon át egyformán tartozott Németországhoz és Franciaországhoz, így ma bőven válogathatunk a finomabbnál finomabb francia borok és német sörök, a francia konyha specialitásai és a német savanyú káposztás éltelek között. Egyeteme – mely a világ legelsői között nyílt meg – fiatalos vibrálással tölti meg a mindennapokat. Európa közepén Strasbourg egy páratlan város, mindenképp megér egy látogatást.
