Carmo kolostor
A részben már romos, tető nélküli középkori kolostorban ma régészeti múzeum működik, ahol az őskortól a középkorig állítják ki a legérdekesebb leleteket. Ez Lisszabon legnagyobb kolostora, 1389-1423. között épült Nuno Alvares Pereira megbízásából, aki a portugál hadtörténet fontos alakja, a portugál hadsereg király utáni második legfőbb vezére és a karmelita rend tagja volt. Az 1755-ös földrengés során az épület súlyosan károsodott, ekkor vesztette el eredeti funkcióját. A turisták számára ma régészeti szempontból izgalmas látnivaló, de lenyűgöző árkádjai alatt nyaranta hangulatos fúvós koncerteket is tartanak.
Almourol erőd
A középkori, 12. században épített erőd egy kis szigeten áll a Tagus-folyó közepén. Részét képezte annak a védelmi vonalnak, amit a templomos lovagok alakítottak ki a portugál rekonkviszta idején. Bár ezt a helyet legalább a római kortól kezdve használták erődítményként, a ma látható Almourol erődöt a templomos lovagok építették 1171-ben. A régészet ásatások során római leleteket és egy épület maradványai is feltárták. A templomos lovagrend 1312-es feloszlatása után az erőd nagyrészt elhagyottá vált. A környék megváltozott katonai helyzete már nem tette indokolttá a használatát, Almourol elveszítette stratégiai jelentőségét. A romantikus mozgalom keretében a 19. században elkezdték szépen helyreállítani az épületet, további felújítási munkákat a 20. század közepén végeztek rajta. Ma a templomos lovagok iránt elkötelezett turisták számára az egyik legizgalmasabb látnivaló az országban. Almourol a honfoglalás jeles szimbólumaként a 10 legtöbb látogatót vonzó nevezetesség egyike Portugáliában.
Cerro da Vila
Ezen a római kori régészeti helyszínen a 2-3. században épült villa komplexum maradványai láthatók, köztük fürdők és mozaikok. A Cerro da Vila egy fényűző vidéki villa lehetett, amihez egy kiterjedt vízellátó rendszert építettek ki az innen 2 km-re található töltéstől. Feltételezik, hogy a villa része volt a nagy nemzetközi forgalmat bonyolító kikötőnek. Ami ma látható belőle, az néhány szoba, konyha, kiszolgáló helyiségek, valamint a temető. Bár főként a rómaiakhoz kapcsolják, a régészek szerint Cerro da Vila valószínűleg a 11. századig lakott volt. Az itt kialakított múzeumban így nem csak római, de a középkorból származó vizigót és mór leleteket is meg lehet nézni.
Citania de Briteiros
Az ősi település születése az i.e. 2. századra tehető. Portugáliában nincs még egy olyan régészeti helyszín, ami történetének drámaiságában vagy rejtélyességében túltenne Citania de Briteiros-on. A vaskori hegyi város Guimaraes és Braga közt félúton fekszik, egykor a bracarinak nevezett közösség otthona volt, akiknek emlékeit itt-ott szétszórva a hegyoldalon ma is felfedezhetjük. Ezek mind annak a kétségbeesett menekülésnek a nyomát őrzik, amit a bracarik a rómaiak miatt szenvedtek el. Megpróbáltak ellenállni, de végül nem maradt más lehetőségük, mint elhagyni otthonaikat i.sz. 100-ban. Történeti és régészeti szempontból a lelőhely óriási jelentőséggel bír. Annak ellenére, hogy az avatatlan szemeknek ma már egy kusza, kőhalmokkal és épületek maradványaival teli, megfejthetetlen területnek tűnik, Briterios egyike az Ibériai-félsziget legkorábbi városi településeinek.
Lisszabon Nemzeti Pantheonja
Lisszabon Nemzeti Pantheonja, másik nevén a Santa Engracia templom múltja a 17. századig nyúlik vissza. A 20. században lett pantheon és számos jeles portugál személyiség temetkezési helye. Helyén évszázadokon át templom állt, az első Santa Engracia templomot a 16. században húzták fel itt I. Mánuel király lánya, Mária hercegnő kívánságára. Miután a korábbi szerkezet összeomlott, a királyi építész, Joao Antunes, aki Portugália egyik legtehetségesebb barokk építésze volt, megbízást kapott a jelenlegi épület megtervezésére. Miután a neves szakember a munkálatok felénél, 1712-ben meghalt, az uralkodó, I. János király elvesztette érdeklődését a projekt iránt és másra kezdte fordítani az erőforrásokat, így a templom a 20. század elejéig félkész állapotban maradt. Ekkor született a Portugáliában elterjedt szólás-mondás, hogy “befejezetlen, mint a Santa Engracia”. A 20. században aztán elkészült az épület, melyet kupolával egészítettek ki és 1966-ban sor került felszentelésére. Joao Antunes zseniális képességeinek bizonyítéka a Santa Engracia, melynek kupolájából káprázatos, 360 fokos panoráma nyílik a városra.
Paderne erőd
A mórok építették az Almohad dinasztia idején, a Paderne-folyó bal partján, a mai Albufeirában. Építésének időpontját 1000-1099. közé teszik, de feltételezik, hogy a helyén már a római időkben is erődítmény állt. Az erőd többször cserélt gazdát az évszázadok során, kísérletet tettek arra is, hogy gazdasági központtá fejlődjön. A 16. században katonai stratégiai jelentőségét elveszítette, lakói is elköltöztek. Annak ellenére, hogy az évek során folyamatosan próbálták újjáépíteni, a Paderne erőd lassan az enyészeté lesz, csupán néhány fontos eleme áll, ami túlélte az 1755-ös nagy földrengést. Ugyanakkor még mindig kitűnő példája a hadi építészetnek, egyike azon hét várnak, melyek szerepelnek Portugália címerében.
