Piotrkowska utcaLengyelország Manchesterének is nevezik az ipari forradalom idején a fejlődésben hatalmas lendületet vett várost. Az ország egyik legnagyobb települése Lodz, ami egy kis faluból hirtelen kinőve magát a 19-20. század fordulóján már több tízezer munkást foglalkoztatott. Mivel Lodz viszonylag fiatal város, itt hiába keresünk impozáns középkori piacteret körülötte barokk és reneszánsz házakkal. Helyettük a fellendülés idején emelt klasszicista kúriákat találjuk.

Lodz mágnesként vonzotta a szegény embereket az ország minden pontjáról. A toleráns légkör és a korlátlannak tűnő gazdasági lehetőségek miatt zsidó népessége is megnövekedett. A város fénykora az I. világháborúig tartott, amikor Lodz elvesztette kiváltságos összeköttetését az orosz és távol-keleti piacokkal. A II. világháború valóságos katasztrófa volt a város számára. Náci megszállás alá került, zsidó lakosságát szinte teljes egészében kiirtották. A kommunista korszakban Lodz tovább hanyatlott, 1989 óta azonban soha nem látott erőfeszítéseket tesznek azért, hogy levetkőzzék a posztindrusztiális városképet, hogy újra szerethetővé és vonzóvá tegyék a várost mind a helyiek, mind a turisták számára.

Piotrkowska utca

Lodz városát kettészelve fut a kereskedelmi és társadalmi élet központját képező Piotrkowska utca. 5 km-es hosszával ez Európa leghosszabb sétálóutcája, Lodz legnagyobb turistamágnese. Neoreneszánsz és szecessziós épületek, kávézók, éttermek, sörkertek szegélyezik. Itt áll Lodz leghíresebb szállodája is, a Grand Hotel, melyet 1887-1888-ban építettek. Vendégei között volt Roman Polanski, Tito és Himmler is (az utcát a II. világháború alatt Adolf Hitler utcának nevezték). Közvetlenül a szálloda előtt, a járdán látható a hollywoodi mintájára készített lodzi “Walk of Fame”, ahol Lengyelország leghíresebb színészeinek és rendezőinek kézlenyomatát foglalták csillagokba. Sok turista keresi fel az utcában a 78-as szám alatt álló házat, ahol a világhírű lengyel zongoraművész, Artur Rubinstein töltötte gyermekkorát.

Lodzi katedrális

Lodzi katedrális

A város legnagyobb temploma, valódi gótikus mestermű. 1901-1912 között építették a híres berlini építész, Emil Zillmann tervei alapján. Stílusában a középkori katedrálisokat mintázza, háromhajós szerkezetű, belső tere közismerten rideg hatást kelt. 1971-ben egy tűzben súlyosan megsérült, de gondosan helyreállították.
A katedrálisban egy ismeretlen katonának szentelt síremlék is látható.

Papi Malom

A név megtévesztő, hiszen csupán arra utal, hogy egykor ez a terület a lodzi plébániához tartozott. 1870-ben vásárolta meg a telket a város legnagyobb gyártulajdonosa, Karol Wilhelm Sheibler, aki egy óriási ipari és lakóparkot álmodott ide. Ez magában foglalt gyárakat, fonókat, iskolát, kórházat és a dolgozók számára egy lakótelepet. A tény, hogy a hatalmas komplexum épületeinek többsége még ma is áll, jól mutatja, hogy építészeti szempontból értékes területről van szó.

Köztéri szobrok

Lodz utcáit járva nem mindennapi szobrok mellett sétálhatunk el. Az egyik legérdekesebb a Lámpás férfi alakja, aki egy létrán állva egy régi utcai lámpában készül izzót cserélni. A több mint 1 tonnás szobrot a városban az elektromos világítás bevezetésének 100. évfordulójára állították 2007-ben. A Három Gyártulajdonos-szoborcsoport Lodz ipari múltját, azaz a város fénykorát idézi. Lodz fellendülését leginkább három vállalkozónak (Karol Schreibler, Henryk Grohman, Izrael Poznanski) tulajdonítják, őket örökítették meg stílusosan egy asztalnál ülve. Ezenkívül láthatjuk a Nobel-díjat nyert, Lodz szomszédságában született írót, Wladyslaw Reymontot írás és Artur Rubinsteint zongorázás közben.


Központi Textil Múzeum

Hogy pontosan megértsük Lodz lényegét, a legjobb, ha a városnézést a Textil Múzeumban kezdjük. A három emeletet megtöltő kiállítás a kor legmodernebb vívmányait mutatja be, kezdve a gőzhajtású szövőszéktől a szövet-nyomdagépeken át az akkoriban gyártott termékekig. Szőnyegeket, csipkéket és egyéb szövetárukat láthatunk, melyeket az aranykorát élő Lodzban állítottak elő. Az ipari fellendülés másik oldalán kontrasztos képet mutatnak a dolgozók munka- és életkörülményeit bemutató fotók, berendezések és használati tárgyak.

Régi temető

Régi temető

Sok turista szeretné látni Lodz régi temetőjét, ami katolikusok, evangélikusok és ortodoxok nyughelye is. 1858-ban nyitották meg, itt láthatók a város leghíresebb polgárainak sírjai, mint a a város fejlődéséhez nagy mértékben hozzájáruló iparosoké, Biedermané, Grohmané vagy Kindermanné, de a temető fénypontja kétségkívül Karl Scheibler sírja, ami leginkább egy neogótikus templomra hasonlít. Lengyelország leglátványosabb síremlékeként tartják számon.

Cinematográfiai Múzeum

1986-ban, a Karl Schreibler-palotában nyitották meg a lengyel filmművészet és filmgyártás történetét bemutató múzeumot. Aki szeretne a filmkészítés kulisszái mögé látni, itt igazi gyöngyszemeket talál. Amatőr és profi filmes fényképezőgépeket a 19. századból, még ma is működő optikai- és mérőeszközöket, projektorokat, képernyőket, a film feldolgozásához és a világításhoz használt berendezéseket. A múzeumnak fontos részét képezi a díszleteket és jelmezeket bemutató, valamint az animációs filmekkel foglalkozó részleg is. A múzeum szuvenír boltjában a leghíresebb lengyel filmekhez kapcsolódó apróságokat lehet vásárolni.


Szerelem szökőkútja

A Szabadság téren, Kosciuszko szobrának árnyékában áll Lodz legnépszerűbb szökőkútja, amit a helyiek éppen annyira szívesen keresnek fel, mint a külföldiek. Eredetileg az 1930-as években állították a művészeti iskola diákjai, később a háborúban súlyosan megrongálódott. Újjáépítve 2004-ben adták át. Mivel a templom közvetlen közelében fekszik, a frissen összeadott párok előszeretettel fotózkodnak előtte. Beceneve egy városi legendából ered, mely szerint, ha két szerelmes megmossa az arcát a kút vizében, szerelmük örökre megmarad.

Radogoszcz börtön

A nácik Lengyelország több városában örökre beírták magukat a helyi történelembe a hírhedt koncentrációs táborokkal. Hasonló viszonyok uralkodtak a kevésbé ismert Radogoszcz börtönben is. A börtön az 1930-as években Sámuel abbé kezdeményezésére épült, eredetileg gyárként működött, erre belsejében több jel is utal.
A II. világháború idején közel 40 ezer foglyot tartottak itt kegyetlen körülmények között, a becslések szerint negyedük nem jutott ki élve a falak közül. A börtön történetének legfeketébb éjszakája 1945. január 18-án volt, amikor a Vörös Hadsereg csak egy órányira volt innen, ezért a náci őrök megkezdték a foglyok sorozatos kivégzését. A börtönben ekkor lázadás tört ki, az épületet felgyújtották, legalább 1500 ember megégett holtteste borította az egész épületet és az udvart. Ami maradt belőle, azt a lengyelek azért őrizték meg, hogy emlékeztessenek a Harmadik Birodalom rendíthetetlen brutalitására.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here