Annak ellenére, hogy a szigeten tagadhatatlanul fontos szerep jut a turizmusnak, az itt élők keményen dolgoznak a mezőgazdaságban is. Fő megélhetésüket az olajfák adják, a sziget jó hírnévnek örvend az itt készült olaj és ouzo révén, amit mi sem példáz jobban, minthogy a világon eladott összes ouzo fele itt készül.
Leszbosz kulturális életének gyökerei az i.e. 7. századig nyúlnak vissza, azóta számos neves művészt, zeneszerzőt, Nobel-díjas költőt adott a világnak. A sziget nevét a legtöbben kétségkívül Szapphóval, az ókori költőnővel kapcsolják össze. Érzéki, szenvedélyes költészete a nők egymás közti szerelmét hirdette. Hatása napjainkban is érezhető, a szigetet a leszbikusok zarándokhelyévé tette. A helybeliek ugyan büszkék elismert költőjükre, ugyanakkor nem tulajdonítanak neki túlzott jelentőséget.
Az Égei-tenger keleti felén fekvő Leszbosz csendes halászfalvakat és gyönyörű strandokat tartogat a turistáknak. Bár turisztikai szempontból infrastruktúrája tökéletesen kiépített, képes kordában tartani az idegenforgalom hatásait és velük szemben megőrizni hagyományosabb jellegét.
Limonasz-kolostor
A bizánci időkben alapított kolostor spirituális központként működött az oszmán megszállás idején. Leszbosz szigetének legnagyobb kolostorát Mihály arkangyalnak szentelték és 1462-ig folyamatosan használták. 1526-ban Szent Ignác alapította meg újra és ekkor építették fel fő templomát is. Szent Ignác egy híres és elismert iskolát is létrehozott itt, a Limoniadat, ami a sziget szellemi központja lett, ahol 1923-ig folyt az oktatás. A kolostorban ma egy rendkívül értékes, 5000 kötetet számláló könyvtár található, melynek legrégebbi darabjai a 15. századból származnak. Ritka kéziratokat, ikonokat, egyházi tárgyakat ékszereket és sok egyéb történelmi emléket lehet megnézni a kolostor kiállításán.
Mitilini vár
A kikötő közelében épült fel a földközi-tengeri térség keleti felének egyik legerősebb és legnagyobb vára. Feltehetően a korábban itt álló akropolisz alapjain a bizánciak voltak, akik felhúzták az első falakat. Az építkezés az 5. században kezdődött, hogy megvédjék a szigetet a Földközi-tengert akkoriban rettegésben tartó kalózoktól. Amikor Leszboszt elfoglalták a törökök, a vár is az ő fennhatóságuk alá került. A törökök számos átalakítást végeztek az épületen, annak belső falain belül azonban még láthatók az ókori, a középkori és az oszmán időszak emlékét őrző részletek. Napjainkban számos kulturális rendezvénynek ad otthont a vár.
Megkövesedett erdő
A természetnek van egy módszere, amivel az élő szervezetet kővé tudja változtatni. Ezt a különös jelenséget láthatjuk Leszbosz szigetén is, ahol az oligocén és miocén korban, egy vulkánkitörés után hamu borította be az egész tájat. Ezáltal indult el a megkövesedési folyamat 15-20 millió évvel ezelőtt. A görögök is felismerték ennek a területnek a természeti értékét és 1985-ben védettség alá helyezték. Nem csak az erdőben, de a sziget számos pontján elszórtan hevernek a megkövült fatörzsek.
Római vízvezeték
Görögország-szerte felbecsülhetetlen a rómaiak emlékét idéző építmények száma. Ezek közé tartoznak a vízvezetékek is, melyek olyan magas színvonalon készültek, hogy sokukat a mai napig rendeltetésszerűen tudják használni. A Leszbosz szigetén, Mitilina városától 6 km-re található vízvezeték a 2. század végén, 3. század elején készülhetett. A Megali Limni-tóból ezen keresztül biztosították a vizet a városnak. Naponta nagyjából 127 ezer köbméter vizet szállított 22 km-es távolságból. Bár viszonylag nehéz megközelíteni, a látvány miatt megéri eljönni ide.
Molyvos vára
Egy hegy tetején, Molyvos falu felett áll az egész környéket uraló erőd. Az egész sziget egyik legértékesebb műemléke, hiszen a Földközi-tenger keleti felén az egyik legjobb állapotban fennmaradt várról van szó. Valószínűleg a 13. században építették, 1373-ban pedig a genovaiak újították fel. 1462-ben a törökök szintén átalakításokat végeztek rajta, eredeti arculata az évszázadok során számos változáson ment keresztül. A vár látogatható, sőt nyaranta a sziget egyik szórakoztató központjává változik. Koncerteket, fesztiválokat, színházi előadásokat tartanak falai között.
Barbayannis Ouzo Múzeum
A múzeum ma is egy működő szeszfőzde, ahol bemutatják a folyamatot, melynek végén a világhírű ouzo kerülhet a poharakba. Ez Görögországnak és Leszbosz szigetének különösen a hagyományos itala, mely először a bizánci és török időszakban vált népszerűvé. Leszbosz a 19. században lett az ouzo készítés központja az országon belül. Efstathios J. Barbayannis 1860-ban érkezett Oroszországból Görögországba, a szeszfőzésben szerzett óriási tapasztalattal. A sziget minden szempontból kedvezett a szeszfőzésnek, hiszen biztosítva volt a bőséges vízellátás, a földek termékenyek, tájain pedig ezerszámra nőnek a gyógy- és fűszernövények, melyekkel ízesíteni lehetett az italokat. Barbayannis nem kis részben ezeknek a remek adottságoknak köszönhetően alkotta meg a kitűnő minőségű ouzot, üzeme pedig ma is családja kezében van, akik titkos recept alapján készítik az italokat.
Ipsilou-kolostor
Az Agios Ioannis Theologos, más néven Ipsilou-kolostor Andissa falu felett található. Ránézésre sokkal inkább egy erődítmény, mintsem egy egyházi épület látszatát kelti magas falaival és hatalmas, boltíves kapuival. Az Ordimnos-hegyvonulat legmagasabb pontján áll, 511 m-rel a tengerszint felett. 800-ban alapították, ez Leszbosz-sziget legrégebbi kolostora, fő temploma 1101-ben épült. A következő évszázadokban a törökök többször is elfoglalták és értékes relikviákat vittek magukkal. 1967-ben az épületek nagy része tűzvésznek esett áldozatul, később restaurálták őket. A kolostorban bizánci ikonokat, rubinnal és igazgyöngyökkel kirakott kereszteket, ereklyetartókat, és érdekes, a kolostor történetét bemutató kéziratokat lehet megnézni.
