Mazuri-tavakÉszaki részén a Balti-tenger, délen hegyvonulatok határolják – Lengyelország tengerpartjaival, hegyeivel, síkságaival és tóvidékével a természet sokféle arcát vonultatja fel. Különleges élőhelyeket magukba foglaló természeti rezervátumai, védett területei és nemzeti parkjai az országban szétszórva fekszenek, számtalan kikapcsolódási lehetőséget és látnivalót kínálva azoknak a kirándulóknak, akik nem tudnak ellenállni a természet hívó szavának.

Mazuri-tavak

Északkelet-Lengyelországban, a Tóvidéken terülnek el a Mazuri-tavak, melyeket természeti csodaként emlegetnek. A rendszert mintegy 4000 kisebb-nagyobb tó alkotja, melyek a jégkorszakból maradtak, amikor az országnak ezt a területét és Európa nagy részét is jégtakaró borította. A tavak csatornákkal, folyókkal, vízi utakkal kapcsolódnak egymáshoz. Nyáron paradicsomi körülményeket találnak itt a horgászok, vitorlázók, szörfösök, kajakosok, de a partmenti erdőségek a túrázók, kerékpárosok számára is bőségesen kínálnak tartalmas kikapcsolódási lehetőséget. A Mazuri Tájpark 11 természetvédelmi területet foglal magába, részét képezi az UNESCO Bioszféra Rezervátummá nyilvánított Luknajo-tó is.

Tátra

Tátra

A hegylánc természetes határt képez Lengyelország és Szlovákia között, ez a Kárpátok legmagasabb hegyvonulata. Legnagyobb része Szlovákiában található, míg a lengyel határokon belülre csupán egyötöde esik. Ennek ellenére a Tátra itt is nagyon sok szépséget tartogat, ideális a sportoláshoz, de már csak azért is megéri elutazni ide, hogy megnézzük a lenyűgöző panorámákat a hegylánc különböző pontjairól. Csupán két órányi autózásra Krakkótól a Tátra minden adottsággal rendelkezik, ami a tökéletes hegyvidéki nyaraláshoz kell: páratlan kilátás, gazdag növény- és állatvilág, smaragd színű hegyi tavak, hosszan nyújtózó legelők, illatos erdők, lépcsőzetes vízesések, télen pedig elsőrangú sípályái csábítanak ide rengeteg turistát. A Tátra Lengyelország idegenforgalom szempontjából egyik legfrekventáltabb pontja, ám annak ellenére, hogy a kirándulók már több mint egy évszázada tömegesen érkeznek ide, mégis sikerült megőriznie tisztaságát és érintetlenségét.

Bialowieza Nemzeti Park

Lengyelország és Fehéroroszország határai közé befészkelve magát terül el az ősi Bialowieza erdőség. A lengyel részekre eső területe több mint 100 km2, természeti értékei miatt az UNESCO a Világörökségek sorába emelte. Évente mintegy 100 ezer turista jön ide, hogy részese legyen a természet nyugalmának és testközelből lássa azt az ősi erdőt, ami az utolsó megmaradt darabja Európa egybefüggő síkvidéki erdőségeinek. A parkot biológiai sokféleség jellemzi, több mint 8000 gerinctelen faj, 120 féle költöző madár, 52 féle emlős faj él itt. Mivel szép állapotban megőrzött, érintetlen erdőről van szó, sok holtfa található itt a bomlás különböző szakaszaiban. Az európai bölény a park szimbóluma, ez az utolsó hely, ahol természetes környezetében még megtalálható, a nemzeti park központi részét képező bioszféra rezervátumban 500 egyed él szabadon.

Sniardwy-tó

113,8 km2-en terül el és több mint 22 km hosszan nyújtózik Lengyelország legnagyobb tava, melynek maximális mélysége 23 m. A közel 12 ezer évvel ezelőtt keletkezett tavat fenyvesek és más erdők koszorúzzák, partjai ritka növény- és állatfajok élőhelyei, ahol gémek, sasok fészkelnek. A tó környékén találhatók Lengyelország legkiterjedtebb erdőségei, így a Sniardwy botanikai és zoológiai szempontból is különleges értéket képvisel. Erdőiben sok fa több mint 100 éves, otthona ez vaddisznóknak, jávorszarvasoknak, farkasoknak, hódoknak. A tó népszerűségéhez nagyban hozzájárul Mikolajki város közelsége, amit Mazúria gyöngyszemének is neveznek és az egyik legkedveltebb úti cél az országon belül.


Podhale

Lengyelország legdélebbi részén, a Tátra lábainál található ez a természeti szépsége és az itt élénken élő néphagyományok miatt is kiemelkedő értéket képviselő terület. Sok festő és költő ihletője volt már Podhale, ahol elsősorban kis falvak fekszenek, melyek az elmúlt évtizedekben népszerű, mégis családias üdülőhelyekké fejlődtek. Podhale csendes varázsa, vidéki bája mágnesként vonzza a kirándulókat.

Stolowe-hegység

Stolowe-hegység

Egyedülálló táj ez Lengyelországban, amit a külföldieknek feltétlenül látniuk kell. 1994-ben hozták itt létre a nemzeti parkot, melynek különlegességei a homokkő lemezek, melyek vízszintesen rétegződtek egymásra, emiatt a hegységet Asztalos-hegyeknek is nevezik. A lemezeket az elmúlt 70 millió évben az erózió tovább formálta, ennek köszönhetően érdekes sziklaalakzatok, szép formájú kövek jöttek létre, melyek a terület fő turisztikai vonzerejét adják. A hegységet átszelő túraútvonalak bükkösökben és fenyvesekben futnak, a legszebb kilátópontokhoz visznek el. A túraösvények egész évben szépen karban vannak tartva, hosszuk nagyjából 100 km-t tesz ki. A nemzeti park legértékesebb ökoszisztémái védelmében a tőzeglápot azonban lezárták a kirándulók előtt.

Narew Nemzeti Park

A lengyel Amazonnak is nevezik ezt a szinte teljesen érintetlen folyórendszert. A Narew-folyó csatornák nagyon bonyolult, elágazásokkal teletűzdelt hálózatát hozta létre. Világszerte csupán néhány helyen látható ilyen folyórendszer, például az Amazonas-nál és a Kongó-folyón, azonban Európában egyedülálló. A nemzeti parkba a legjobb tavasszal ellátogatni, amikor a víz türkiz színe éles kontrasztot alkot a még száraz, sárga nádasokkal. Ebben az időszakban a Narew-folyó a költöző madarak egyik legfontosabb állomása. A vizek labirintusában ezernyi madár költi ki fiókáit, köztük kacsák, sirályok, gémek, darvak és a park szimbóluma, a rétihéja, melyből a becslések szerint 30 pár fészkel itt. A parkban 203 madárfaj található meg, közülük 28-at a kihalás fenyeget.


Wolin és Uznam szigetek

A Balti-tenger partvidékén található két szigetet természeti és történelmi értékeik miatt egyaránt érdemes felkeresni, de üdülőhelyként is nagyon népszerűek. Az Uznam-sziget nagyobb része Németországhoz tartozik, keleti részei lengyel területek. A szigetek szépségét elsősorban az erdők és a jégkorszak után kialakult hegyek adják.
A Wolin-szigeteken nemzeti parkot hoztak létre 1960-ban, de a tengerparti részeket csak később csatolták hozzá. Ez lett Lengyelország első olyan nemzeti parkja, amelyik a tengerpartot is érinti. Ma a park közel 11 hektárt fed le, ennek 41%-át erdők borítják, melyeknek egy része szigorúan védett. A sziklákat a szél, a nap és a viharok közös erővel formálják még ma is, ennek következményeként évente nagyjából 8 cm-t csökken a magasságuk. Az erdők mellett a víz fedi le a nemzeti park legnagyobb részét, a mocsaras szigeteket kis csatornák választják el egymástól. A parkban és a környező területeken erődök és történelmi települések maradványai találhatók, melyek turisztikai attrakciók és régészeti kutatások tárgyát képezik.

Csatlakozz a csoportunkhoz!Miénk a Világ Facebook csoport

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here