A történelemért nem minden turista rajong, elvonatkoztatni tőle mégsem lehet, hiszen a városnéző, vidéket járó utazókat kivétel nélkül magukkal ragadják azok a látnivalók, melyeket a múlt hagyott maga után Horvátországban. Az ősidők óta lakott horvát vidékeken sokféle civilizáció lelt otthonra, köztük a görögök és a rómaiak, de nem is kell ennyire mélyre ásni, a horvátok háború előtti és utáni történelmének is számos emléke maradt fenn szerte az országban.
Salona
Az egyik leglátványosabb régészeti lelőhely Horvátországban, mely egykor a Római Birodalmon belül Dalmácia tartomány fővárosa volt. Salona vagy más néven Solin feltehetően Diocletianus császár szülőhelye volt és a település az ő uralkodása alatt élte fénykorát is, de területén az i.e. 1. században már a görög piac működött. Fontos város volt és az utókor számára szerencsés, hogy nagyon szép állapotban is maradt fenn. Salona területén látható valamennyi épület maradványa, ami egy ókori római városban megtalálható volt: templomok, amfiteátrum, fórum, színház, fürdők, városkapuk. Az amfiteátrum a becslések szerint 20.000 fő befogadására volt képes, a 17. században a velenceiek rombolásának esett áldozatul, márvány tömbjeit palotájuk építéséhez hordták el. Néhány igen korai templom is áll itt, köztük a Honorius püspök által a 6. században építtetett keresztelőkápolna. Bár Salona falakkal próbálta kivédeni a támadásokat, a szlávok és az avarok ereje már túl sok volt neki. A 7. században lakói biztonságosabb helyre költöztek, Diocletianus spliti palotájában találtak oltalmat. A Splittől csupán 5 km-re fekvő Salona többnyire kívül esik a turisták fő útirányán, pedig érdemes volna időt szánni rá.
Stari Grad-síkság
A Stari Grad-síkság gyönyörű példája az ókori görög mezőgazdasági művelésnek. Története a görög Pharos kolónia idejéig nyúlik vissza, a iónok az i.e. 4. században érkeztek ide és tették fontos mezőgazdasági területté a síkságot. Főként olívabogyót és szőlőt termesztettek és ez a hagyomány azóta sem szakadt meg, az itt élők ma is erre a célra használják a földeket. 2008-ban a Stari Grad-síkság az UNESCO Világörökségek része lett, elsősorban a szinte érintetlen állapotban fennmaradt, a területeket egymástól elválasztó, geometrikusan felépített kőfalak, a chorák miatt. Ez a mezőgazdasági gyakorlat, hogy a földeket parcellákra osztják, alapvető jellemzője volt az ókori görögök gazdálkodási tevékenységének. A helyszínen erődítmények és házak romjai is láthatók.
Lovrijenac erőd
Dubrovnik védelmi rendszerének része a Lovrijenac erőd, ami nagyon látványosan, egy 37 m magas szikla tetején áll a városfalakon kívül. A legenda szerint a dubrovnikiak mindössze 3 hónap alatt építették fel a 11. században. Ezen a helyen akkoriban a velenceiek terveztek felhúzni egy erődöt, de a helybeliek minden erejüket bevetve megelőzték őket és felülírták a betolakodók terveit. Lovrijenac stratégiai szerepet töltött be, hiszen Dubrovnik nyugati felét védte a tenger felől érkező támadásoktól. A 15-16. században többször átépítették, 1667-ben földrengés rongálta meg, de a következő évszázadban helyreállították. Az erődöt 10 nagy ágyú védte, közülük a legszebben díszített a Güster nevezetű volt. Ebből az 1537-ben tervezett ágyúból soha egy lövést sem sütöttek el. Ma a tenger fenekén pihen a Lovrijenac erőd előtt, mivel a 19. században, amikor az osztrák csapatok megpróbálták elszállítani, elszakadt a kötél és a mélybe zuhant, azóta sem emelték ki.
Manastirine
Salona egyik lenyűgöző helyszíne Manastirine, az egyik legnagyobb nyitott temető, ahova korai keresztény vértanúkat temettek el. Bár az ásatások még nem derítették fel teljes körűen a területet, ezer szarkofág, temetkezési kápolnák és sírok már felszínre kerültek. Az egyik sírról úgy vélik, hogy Szent Dujmóé, Split védőszentjéé lehet, aki a 3. században volt Salona püspöke. Manastirine bejáratánál egy szarkofág áll, benne a 19. századi horvát régész, Don Frane Bulic földi maradványaival, aki egész munkásságát az ókeresztény leletek, elsősorban Salona tanulmányozásának szentelte.
Medvevár
A középkori erődített város a Medvednica-hegység déli lejtőin fekszik. Közvetlenül a mai település felett őrködik a magasban Zágráb környékének legfontosabb középkori erődje, melyek 1249-1254. között épült, hogy megvédje a helyieket a tatárok támadásaitól, akik Zágrábot ekkor már porig égették. Irányítása a szlavón bánok kiváltsága volt egészen addig, míg 1590-ben egy erős földrengés le nem rombolta, ezután elnéptelenedett. A turisták láthatják újjáépített falait és tornyait, egy freskókat rejtő, kis kápolnát. A medvevári erőd arról is híres, hogy Janus Pannonius itt halt meg 1472. március 27-én.
Vrana
A Vrana-tótól 6 km-re található ez a történelmi település, melynek fénykora a középkorra tehető. A dalmát kisváros történelme szorosan kapcsolódott a valláshoz, a bencésekhez, a templomos lovagokhoz és a Jeruzsálemi Szent Lázár Kórházi Lovagrendhez. Az ő kulturális és politikai befolyásuk sok mindent megváltoztatott a városban, olyannyira, hogy hamarosan Vrana lett Horvátország egyik politikai központja. A várost a törökök 1527-ben elfoglalták és 1648-ig az ő birtokukban maradt. Vrana dicső középkorát a lakók minden évben felidézik az augusztusban megrendezésre kerülő Vranai Lovag Napok keretében.
Burnum
A római katonai tábor a mai Ivosevci falu területén található. Az 1. században építették fel a Krka-folyó jobb partján. Szép állapotban maradt fenn amfiteátruma és a katonai negyedek részét képező oszlopok. Innen ellenőrizték a Krka-folyón való áthaladást Claudius császár idején, később a tábort Vespasianus uralkodása alatt kibővítették. Miután a katonai erők elhagyták a tábort, kisebb településsé fejlődött, melyet a 6. században romboltak le. A 11. római légió egykori állomáshelye, Burnum a Krka Nemzeti Parkon belül fekszik, belépődíj ellenében, vezetés nélkül látogatható április és október között.
