ZagorjeZagorje Horvátország észak-nyugati régiója, Szlovéniától a Sutla-folyó választja el, keleten a Lonja-folyó határolja, délről Zágrábbal szomszédos. Elsősorban gyönyörű tájairól, régi borospincéiről és finom ételeiről ismert, de Zagorje a kulturális és történelmi értékeire éppoly büszke lehet. Vidékein barangolva középkori kastélyok, erődök, templomok és régészeti lelőhelyek szegélyezik a turisták útját.

Hrvatsko Zagorje annyit jelent, Horvát Felföld. A terület magába foglalja a Medvednica-hegytől északra fekvő területeket északon és nyugaton egészen Szlovéniáig, valamint a Medimurje és Podravina régiókig terjedő vidéket. Ide érkezve talán az első, amire az ember felfigyel, a békesség és a nyugalom. A zöld dombokon földutak kanyarognak, ameddig a szem ellát, apró házak pettyezik a földeket, gondosan ápolt kiskertekkel, tőlük kissé távolabb messzire nyúló szőlőültetvények sorakoznak. Errefelé nem járnak tömött turistabuszok, a látogató egyetlen társa a vidéken a simogató szellő.

Krapinai Neandervölgyi MúzeumZagorje központja Krapina, amit a szlovén nyelvhez nagyon hasonló kaj nyelvjárás fővárosaként is számon tartanak, minden évben megrendezik itt a Kaj Kulturális Fesztivált. Krapina kb. 55 km-re fekszik Varasdtól és Zágrábtól, múltja több száz évre nyúlik vissza. Már a 12. században városi jogokkal rendelkezett, a vidéken előszeretettel építettek várakat, kastélyokat mind a horvát, mind a magyar uralkodók. A 19. század végén a Husnjak-hegyen, a város közvetlen szomszédságában régészek és paleontológusok több mint 800 fosszíliát találtak, melyek a neandervölgyiektől maradtak fenn.
A Krapinai Neandervölgyi Múzeum az egyik legfőbb nevezetessége a városnak. Horvátország, sőt Európa egyik legigényesebb múzeuma ez, melyet nem csak a látogatók kíváncsiságának kielégítésére hoztak létre, de oktatási célokat is szolgál.

Kumrovec Zagorje egyik kis hagyományos falva, főként arról ismert, hogy itt született Josip Broz Tito. Szülőháza ma Horvátország egyik legjobb szabadtéri múzeumának részét képezi. Az 1860-ban épített házat, ami annak idején a falu legelső téglaépülete volt, még a kommunista vezető életében múzeummá alakították, a környező épületeket pedig szépen helyreállították, hogy minél hitelesebb bepillantást engedjenek egy tipikus századfordulós zagorjei falu életébe. A szabadtéri múzeumban összesen 40 ház áll, melyekben kiállítást lehet megnézni a 20. század elején itt élt kézművesek munkáiból, az emberek által használt eszközökből, szerszámokból, de a látogatók azt is megtudhatják itt, hogyan zajlott egy hagyományos falusi esküvő, hogyan dolgozott a kovács, a fazekas vagy mi volt a kenyérsütés menete.

Zagorje régió egyik legérdekesebb múzeuma a Gornja Stubicában található Parasztlázadás Múzeuma, melyet az 1573-as lázadás 400. évfordulójára alapítottak és nyitottak meg a látogatók előtt. Kiállításain a felkeléshez kapcsolódó, a nemesek és a parasztok életének szerves részét képező tárgyakat lehet megnézni, melyek kulturális, történelmi és művészeti szempontból is fontos örökségei a régiónak. A múzeumot egy 18. századi barokk palotában, az Orsic család egykori tulajdonában alakították ki. A család utolsó tagja 1924-ben hagyta el az épületet, ezután egy ideig általános iskola működött benne, majd az 1960-1970-es években teljesen felújították és létrehozták az emlékmúzeumot.

Zagorje a zenetörténetben jártas turistáknak is tartogat valamit. Mégpedig a horvát himnusz emlékművét, annak tiszteletére, hogy a szerző, Antun Mihanovic itt, a régió erdőségei, dombjai és várai által ihletve írta meg a horvátok nemzeti himnuszát. Zelenjakban, egy erdős területen, a Sutla-folyó völgyében látható az emlékmű.

Trakoscan várA 13. századi Trakoscan vár kihagyhatatlan látnivalója a vidéknek. A horvát védelmi vonal részeként egy kisebb megfigyelő erődnek épült, aminek elsődleges feladata volt a Ptujból a Bednja-völgy felé vezető út ellenőrzése. Hogy eleinte kinek a tulajdonában volt, azzal kapcsolatban csak találgatni lehet. Az első ismert tulajdonosai a 14. században a Cillei grófok voltak, akik akkoriban egész Zagorje felett is rendelkeztek. Később többször is gazdát cserélt, majd 1566-ban elhagyottá vált és az állam vette át a kezelését. A 16. század végén a Draskovic család birtoka lett. A zagorje várépítési láz idején, a 18. század második felében Trakoscan vára újra csak elnéptelenedett. Állapota gyorsan romlott, egészen addig, míg a család a 19. század második felében újra kezelésbe vette és a romantika szellemében újjáépíttette. Ekkor alakították ki a várat körülvevő parkot is. A család egészen 1944-ig élt a falai között, majd Ausztriába emigráltak, Trakoscan pedig állami tulajdon lett. A benne létrehozott múzeumban többek közt történelmi fegyverek láthatók.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here