Fonyód

A település a honfoglalást követően Koppány vezér birtoka volt. I. László 1082-ben említi meg a települést írásos dokumentumban, Fundolin néven, a pannonhalmai apátság tulajdona. A település a Fonyód nevet, a magyar eredetű fon szóról kapta, ezt a falvakban folytatott gyékény, valamint kenderfonásból származtatják. A török időben nagy jelentőséggel bírt Fonyód, akkoriban véres harcok folytak a váráért. A középkori falu a harcok során elpusztult és csak az 1700-as évek kezdetén épült fel ismét a vár megmaradt köveiből.

A XIX. század közepén a település még olyan kis jelentőséggel bírt, hogy a Déli Vaspálya Társaság kanizsai vonalán (1861) közlekedő vonatok, 30 éven keresztül meg sem álltak ezen a területen. Az 1891-es évben dr. Szaplonczay Manó megyei tisztiorvos megépíttette az első nyaralóházat Béltelepen. 1896-ban elkészült a Fonyód-kaposvári vasútvonal, majd ezt követően kiépült Alsó-Bélatelep is. Az 1990-es évek kezdetén a Sípos-hegy keleti lejtőjén Sándortelep is kiépült. Fonyódligetet az 1930-as évek táján kezdték el felparcellázni. Az 1967-es évtől kezdődően a fürdőhely szabadszénsav-tartalmú (1160,0 mg/liter) ásványvizét Fonyódi víz néven forgalmazzák. Fonyód 1989-ben városi rangot kapott. 1907 és 1944 között még Huszka Jenő (1875-1960) zeneszerző is több nyáron üdült a településen.
A fonyódi kikötő Scholtz Gyula kaposvári mérnök tervei szerint készült 1897-ben. Itt található a Balaton leghosszabb mólója, amely 464 méteren terül el. A mólón Kiss István Páros akt elnevezésű szobra tekinthető meg.