Lago MaggioreA nyári levegő forró és sűrű, Vespák száguldoznak a pálmafákkal szegélyezett sétányok mentén, a barokk harangtorony nosztalgikus dallammal árasztja el a várost, miközben a gyerekek önfeledten játszanak a pasztellszínű házak között megbújó kis tereken. Itáliai stílus, itáliai éghajlat, nyelv, építészet. Mégsem olasz földön járunk. Ez Ticino, a klasszikus alpesi régió hagyományos olasz életstílussal megfűszerezve.

Ticino az Alpok déli részén terül el, körülötte a Lago di Lugano és a Lago Maggiore tavakkal, mediterrán klímával, citrus-, olaj- és fügefákkal, nagyon olaszos atmoszférával. A kantont a Monte Ceneri osztja két részre, tőle északra terül el Sopraceneri, délre pedig Sottoceneri. Sopraceneri, azaz Felső-Ticino varázsa az érintetlen természetben, az alpesi völgyekben, a csillogó vizű tavakban, a ragyogó napsütésben, Svájc legszebb turistaútvonalaiban rejlik. Itt fekszik Bellinzona, a Ticino-folyó partján. Ez a kanton fővárosa, mely három, az UNESCO Világörökségek sorába tartozó középkori váráról – Castelgrande, Montebello, Sasso Corbaro – nevezetes. Bellinzona valószínűleg Svájc legolaszosabb városa, látképét erődök tornyai uralják, nem is akármilyeneké, ezek az ország legszebb állapotban fennmaradt középkori várai. A település stratégiailag fontos helyen épült ki, az Itáliába utazók és az onnan az Alpok felé tartók megkerülhetetlen állomása volt évszázadokon keresztül. A város festői terei, neoklasszikus és itáliai stílusú, szépen helyreállított épületei, gyönyörűen dekorált templomai történelmi hátteret adnak az egyébként nagyon is élénk településnek. Számos üzlet, kávézó, különleges fűszereket árusító bolt található utcáin, szombatonként pedig a Piazza Nosetto ad helyet a nagy heti vásárnak. Castelgrandeból, Bellinzona legrégebbi és legmisztikusabb várából fantasztikus kilátás nyílik az óvárosra. Mindhárom várban található múzeum, mely részletesen elmeséli a történetüket.

MorcoteJellegzetes kis sikátoraival és az egykori patríciusok házainak árkádjaival Morcote Ticino egyik gyöngyszeme. Jelképe a Santa Maria del Sasso templom harangtornya, amit 1532-ben tervezett a két helyi művész, Rossi és Paleari román stílusban, ám jó néhány évszázad eltelt, mire a toronyt késznek lehetett mondani, a munkálatokat ugyanis 1729-ben fejezték be. A Santa Maria del Sasso templom szintén több fázisban épült, reneszánsz és barokk jegyeket egyaránt visel magán. 1470-1478. között építették fel a három hajóját román stílusban, 1581-ben toldották hozzá oldalsó kápolnáját San Carlonak szentelve. Morcote vára egy korábbi lombard torony romjain épült fel, a településsel egykor két földalatti folyó kapcsolta össze. A vár a 475 m magas Arbostora-hegyről tekint le magasztosan a városra. Morcote kikötője egészen új, 2001-ben építették ki. Benne 93 csónak tud kikötni, de alkalmas a terület strandolásra és több étterem is található itt.

A Piora-völgy Európa egyik legmeredekebb útvonalú felvonójának közelében terül el. Csendes hegyvidék ez, melynek növény- és állatvilága különösen gazdag, de a környék geológiai szempontból is sok érdekességet tartogat. Körülötte az Alpok hegyei magasodnak, közelében nem kevesebb, mint 20 alpesi tó található. A kerékpárosok, túrázók, horgászok számára paradicsomiak itt a körülmények, az egész napos aktív kikapcsolódás után pedig nincs is jobb, mint betérni a Piora-völgy egyik hegyi fogadójába és megkóstolni a helyi specialitásokat, köztük a híres sajtot, amit a régió legjobbjának tartanak.
Biasca városa felett, magasan a sziklák között bújik meg Ticino legmagasabb vízesése, a Santa Petronilla. A békés környezetben a víz zubogásának hangját semmi sem zavarja meg. Biasca fő teréről kb. 30 perc alatt lehet feljutni ide, a túraösvény érinti a Svájc egyik legromantikusabb műemlékének is nevezett San Pietro e Paolo kápolnát és a római hidat, ahonnan a vízesés teljes pompájában megcsodálható.

MendrisiottoSvájc legdélebbi szegletében található Mendrisiotto régiója, ahol a lágy lankákat szőlőültetvények végtelen sora hálózza be. Számos lehetőség van a borkóstolásra, melynek természetesen kísérői a gasztronómiai különlegességek is. De Mendrisiotto nem csak az ízlelőbimbókat kényezteti. Meride-ben található Fosszília Múzeuma az UNESCO Világörökségek sorát gyarapítja, ahol egy tichinosuchus 2,5 m hosszú rekonstrukciója fogadja a látogatókat. A múzeum négy emeletén több száz olyan állat és növény maradványa látható, melyek 245-180 millió évvel ezelőtt éltek Ticino területén. A kiállításokon azt is bemutatják, hogyan történt a leletek feltárása.
Időutazást tehetünk Tremona régészeti parkjában is, ahol régészek és önkéntesek együttes munkával hozták felszínre egy szép állapotban fennmaradt hegyi település maradványait. Egyedülálló bepillantást nyerhetünk itt a régió múltjába, a romok ugyanis nagyon sokat elárulnak arról, hogyan zajlott az élet errefelé a középkorban.

A Breggia-szurdok körül kialakított 65 hektáros park nagy részét erdő borítja, a táj rendkívül érdekes, különösen geológiai és paleontológiai örökség tekintetében. A parkot az 1980-as években hozták létre, ez Svájc egyik legelső és legjelentősebb geoparkja. A folyóparti területen az ősi tengeri élet számos bizonyítéka került felszínre, a rétegek rendkívül sok leletet tartalmaznak, tanúskodnak klimatikus változásokról és vulkánkitörésekről is.
A Maggia-völgy sok turista kedvence, elsősorban azoké, akik az autentikus vonásokat keresik a vidéken. A völgy apró falvait hagyományos kőházak alkotják, melyek teraszosan ülnek a sziklafalakon. A 19. század közepén sok itteni család költözött el az éhínség miatt Amerikába és Ausztráliába, a falvaknak ma már csak 1-200 fős lakosságuk van. Többségük a turizmusból él, de a környék gazdaságában a kőfejtés és a tejtermelés is fontos szerepet játszik.

Csatlakozz a csoportunkhoz!Miénk a Világ Facebook csoport

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here