Negratín-tó
22 km-es hosszával Európa egyik legnagyobb víztározója és Andalúzia egyik legnagyobb tava. Káprázatos látványt nyújt hol akvamarin, hol kobaltkék színével, amit napszaktól függően változtat. Hátterét északi partján zord sziklák adják, festői környezetet kínálva a szabadban való kikapcsolódáshoz. A tavon vitorlázni, szörfözni, kajakozni lehet, partján több strand is található, köztük egy nudista is. A Negratín-tó környéke még a turista szezon csúcsán, augusztusban is csendes. Olyasféle béke honol a partjain, amit a mai rohanó világban nagyon kevés helyen lehet megtalálni.
Sanabria-tó
A Puebla de Sanabriatól 8 km-re fekvő tó és környéke természetvédelmi területet alkotnak. A Sanabria az Ibériai-félsziget legnagyobb glaciális tava, mely 368 hektáron terül el. A kristálytiszta víz, a magas hegyek, a ragyogó zöld árnyalatai ellenállhatatlanná teszik ezt a varázslatos helyet. A Sanabria-tó vize természetes kontrasztot alkot a körülötte lévő hegyekkel, partjainál több természetes fürdőhely is van. A legenda szerint a tó fenekén egy város fekszik, amit isteni átok sújtott és árasztott el, de úgy tartják, Szent Iván éjszakáján még hallani lehet templomának harangjait. A környéken nem csak a szabadtéri kikapcsolódásra van lehetőség, de a természetvédelmi terület több, kulturális örökség szempontjából értékes várost is rejt magában.
Ruidera lagúnák
Természeti park részét képezi a 15 lagúnából álló, tavakkal, csatornákkal, vízesésekkel, patakokkal átszőtt vízrendszer. Az Ibériai-fésziget egyik legszebb természeti látnivalója, ami tavasszal pompázik igazán, vizének és partjának ezernyi színét a vízi madarak tömege festi még változatosabbra. Nyáron a turistáké a főszerep az 1979-ben alapított parkban, ahol az igényekhez igazodva egyre több a szálláslehetőség is. Kis hotelek, kempingek, villák várják a vendégeket, többségük Ruidera városban található.
Banyoles-tó
Gironában található a zöld dombokkal körülvett Banyoles-tó, Spanyolország második legnagyobb tava. 107 hektáros, mélysége eléri a 46 m-t. A karsztos eredetű tó partján a természettel tökéletes összhangot alkotva fekszik a 15.000 fős Banyoles városa, a környéken több kisebb mocsár és lagúna is található. A legenda szerint sok száz évvel ezelőtt a tó sötét vizében egy óriási szörny élt, aki rettegésben tartotta a helybelieket. A 18. században egy francia szerzetes, St. Emeterio imáival előcsalogatta a szörnyet a tóból és békés növényevővé változtatta. Úgy tartják, a lény még mindig ott él a tó mélyén, ezért a Banyoles-tavat a spanyol Nessie otthonának is nevezik.
La Vinuela-tó
Andalúzia szívében fekszik a mesterséges tó, ami ezernyi otthon vízellátását biztosítja, születése óta pedig elválaszthatatlan része lett a tájképnek. 1983-ban, a Guaro, Velez és Seco folyók vizének felduzzasztásával hozták létre, de mielőtt a területet elárasztották, régészeti ásatásokat végeztek és a rómaiak idejéből, sőt, a neolitikumból is kerültek elő leletek. Napjainkban a tó tökéletes helyszín a világ zajától való elvonulásra. A csendet itt csak a madarak csiripelése zavarhatja, a tavon kenuk, vitorlások siklanak. A tóparton piknikező területet is kialakítottak asztalokkal, grillsütőkkel. Túrázni is érdemes, a közelben több kis falu is található.
Covadonga-tavak
Spanyolország legrégebbi nemzeti parkjának közepén kanyargós út vezet a három tóhoz. Az Enol az első tó, amit 1070 m-es tengerszint feletti magasságban elérünk. Tehenek, lovak, juhok legelnek zavartalanul a partján, tudomást sem vesznek a látványtól ámulatba eső turistákról. 1108 m-en az Ercina-tó színváltós vize tárul elénk, a legmagasabban pedig az El Bricial fekszik, ami az év legnagyobb részében ki van száradva, csak nagy esőzések idején és olvadáskor telik fel a medre vízzel. Hogy mindhárom tóhoz eljussunk egy kb. 12 km-es utat kell megtenni, ami érinti a Mirador de La Reina kilátópontot, innen a legfantasztikusabb a panoráma.
Alange-tó
1992-ben nyitották meg a Mérida városától 20 km-re található, a Guardiana-folyó vízgyűjtő medencéjének részét képező víztározót. Partjain csendes magányban üldögélhetünk, elszakadva a 21. századtól. Ha kezünkben a horgászbot, nagy eséllyel foghatunk csukát és pontyot, de a csónakázni, szörfözni, vitorlázni is van lehetőség. A környéken rengeteg régészeti lelőhely van, sok örök álmát alussza a víztározó alatt.
Las Salinas de Torrevieja
A két sós vizű tó gazdag madárvilágnak ad otthont. A tavak környékén a sóbányászat ősidők óta meghatározó, a feljegyzések szerint már a 14. század elején is virágzott és azóta sem veszített jelentőségéből. Magas sótartalmuk miatt a tavakban nem él nagy halállomány, de rákokból és apróbb élőlényekből, melyek kifejezetten kedvelik a sós vizet, annál több van. Közéjük tartoznak azok a különleges algák, melyek a Laguna Salada de Torrevieja rózsaszín árnyalatát adják. A tavak természetvédelmi területet alkotnak, ahol rendkívüli színes a vadvilág. Csak madárból több mint 200 féle fészkel itt, köztük a flamingó is. A terület nagy része nyitva áll a látogatók előtt, a kijelölt ösvényeken járhatják be a vidéket. Bár fürdeni és csónakázni a tavakon nem lehet, a sétáláshoz, madármegfigyeléshez kitűnőek a tó adottságai.
