Ebben a kisvárosban, ahol még mindig több templom van, mint szálloda, megnézhetjük, milyen volt a híres algarvei régió a tömegturizmus korszaka előtt. Elénk tárul a golfpályák, luxuszállodák, ír kocsmák alkotta zavaros városképtől mentes portugál tengerpart, ahol egész évben napfény forrósítja a homokos strandokat.
A spanyol határ közelében fekvő Tavira kétségkívül Algarve legszebb városa. Hotelekből keveset, de templomokból és öreg halászhajókból annál többet találunk itt. A látvány már-már szürreális, az elegáns kis település a mediterrán hangulat minden aprócska elemét tökéletesen egyesíti magában. Az utazók, amint átlépik Tavira határát, azt is elfelejtik, hogy milyen évet írunk, hiszen a település még mindig őrzi autentikus báját, városképe szinte megegyezik a 17. századival.
A városka történetének kezdetei régre nyúlnak vissza. A főníciai leleteket felszínre hozó ásatások, az iszlám motívumokkal díszített ajtók, a reneszánsz és a barokk részletek egy-egy letűnt kor emlékét idézik. Mindezt még tovább fokozzák a színek, a vakítóan fehér falak, a ragyogó azulejo csempék és a tűzpiros tetőcserepek meseszerű kavalkádjával.
Erődjét a 13. században építették újjá, miután visszaszerezték a móroktól. Az 1755-ös földrengés során egy része elpusztult, ma egy csodálatos kertben üldögélhetünk a hol kövenként romokban heverő, hol omladozó falak között, leanderek és angyaltrombiták sűrűjében. A vár közelében áll a 16. századi Palácio da Galeria, melynek különlegességei a barokk díszlécek és teteje, mely 16 önálló részből áll. Az épület, melyben ma galéria várja a látogatókat, kitűnően példázza Tavira dicső múltját. A város fénykora a földrengésig tartott. Ezt követően a folyó feltöltődött és az egykor oly meghatározó kereskedelmi kikötő semmivé lett. Ám a halászat és a sókitermelés még ma is meghatározó a város gazdaságában.
A Palácio épületétől elindulhatunk felfedezni a templomokat: a Santa Maria gótikus oszlopcsarnokát és hatalmas óratornyát, a Sao Brás késő középkori, szigorú homlokzatát, a Sao Paulo díszesen faragott oltárait és a középkori Santa Ana folyóra néző, szép harangtornyát. Mind közül talán a leglátványosabb a reneszánsz stílusú Misericórdia, faragott oszlopcsarnokával és csillogó kék-fehér csempéivel.
Tavirat nem lehet gyorsan bejárni. Városnézés közben mindig megakad a szem valamin, ami éppen a tervezett útiránnyal ellentétesen csábít. A mórok örökségei, az ódon rácsos ajtók, a mívesen megformált, kéz alakú kopogtatók, a remekbeszabott azulejo dekorációk, a kávék, sütemények – csupa apró kincs, ami felejthetetlenné teszi az itt töltött napokat. A folyóparti Praca da República és az álmos kis terek, mint a Largo d’Ana a lilaakácaival és romantikus padjaival, szinte húznak magukhoz, hogy csak üldögéljünk és tökéletes nyugalomban szemléljük, milyen békés tempóban múlik az idő ebben az apró portugál városkában.
Ha itt nyaralunk, érdemes kitekintést tenni a környékre is. A közelben számos kellemes helyre kirándulhatunk, az egyik közeli kisváros, a festői Cacela Velha is megéri a látogatást. Tipikus algarvei házai, a fehérre meszelt kis épületek, templomok és az erőd nemcsak fotóalbumunkban fognak jól mutatni, de örökre beírják magukat az emlékezetünkbe is. A kilátás a védett Rio Formosa lagúnától az Ilha strandig idilli, nincs is pihentetőbb, mint egy kávézó teraszáról egy pohár hűsítő bor mellett átadni magunkat az élménynek.
