A Tátra lábainál, a nemzeti park szomszédságában fekvő város Lengyelország egyik legfelkapottabb üdülőhelye. Kitűnő kiindulási pont a környékben tett túrákhoz, télen a síeléshez, bár főszezonban nehezen lehet eltekinteni a turisták tömegétől, maguk a lengyelek szinte rituálészerűen töltik itt télen a pihenésüket.
Zakopane jól ismert magas színvonalú sípályáiról, 2006-ban a téli olimpiai játékoknak is otthont adott. A felvonónál kígyózó hosszú sorok, a hangos bárok, a giccses szuvenírekkel teli bódék részben megfosztották a vidéki várost békés hangulatától, de Zakopane ennek ellenére még mindig meseszerű hely. Ebben sajátos építészeti stílusának, a zakopanei faházaknak vitathatatlanul meghatározó szerepük van.
Ezek a fából készült házak vagy inkább villák a 19-20. század fordulóján kezdtek egyre több érdeklődőt vonzani. Divat lett Zakopaneba utazni úgy nyáron, ahogy télen, számos művészt vonzott a város egyedi atmoszférája és természetesen a környezet, a sűrű erdők, magas hegycsúcsok közvetlen közelsége. Ezeknek a faházaknak a többségét ma is használják, némelyikben szálloda vagy múzeum működik, viszont érthetetlen módon elég sok elhagyott, jobb sorsra váró faház is található a városban és annak környékén.
Zakopane története a 14. századi nyúlik vissza, amikor nomád pásztorok telepedtek le itt és hoztak létre egy kis falut. 1772-ben az osztrák területekhez csatolták, majd 1824-ben a Tátra-hegység részeként a Homolacs család vásárolta meg, az ő kezdeményezésükre épült meg a falu első temploma. A 19. század végén Zakopane egyre népszerűbb lett, köszönhetően a Tátra Egyesület 1873-as megalapításának. Tytus Chalubinski biológus, orvos és hegymászó volt a szövetség egyik alapító tagja, aki elkezdte támogatni a települést és erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy egyre több turistát csalogasson a faluba. 1876-ban Zakopanet a friss hegyi levegő miatt gyógyhelynek nyilvánították, ez és a vasútvonal kiépülése szintén sokat lendített a település helyzetén, mely egyre keresettebb és ezzel párhuzamosan egyre komfortosabb is lett, mind a szállások, mind az egyéb szolgáltatások tekintetében. A századforduló tájékán több gyógyfürdő is épült itt, ekkoriban fedezték fel maguknak a kor neves művészei is Zakopane báját.
Zakopane a két világháború között nőtte ki magát kevesek által ismert menedékből divatos és nemzetközi szinten is kedvelt üdülővárossá. Miután átadták a kötélpályát és a siklót, a II. világháború után fejlesztése tovább folytatódott. Ugyanakkor Zakopane még most sem mondhatja magát üdülőparadicsomnak olyan értelemben, hogy utcáit nem a csillogó szállodák és a gourmet éttermek foglalják el. Varázsa pedig pont ebben rejlik.
Mivel elsőrangú síterepekkel büszkélkedhet, természetesen a téli sportok adják fő vonzerejét a városnak. Több mint 50 sílift és a kezdőtől a profi szintig számtalan sípálya várja a turistákat, de a hegymászás és a korcsolyázás sem kevésbé népszerű sportok errefelé. Nyáron hosszabb-rövidebb kirándulásokat lehet tenni a Tátra számtalan túraösvényén, gyalog vagy kerékpárral. A Tátra csúcsai egyre több siklóernyőst vonzanak tavasztól őszig, hiszen a kilátás innen leírhatatlan.
A város múzeuma a Willa Koliba nevű faházban kapott helyet. Ez volt az első, jellegzetesen zakopanei stílusban épített ház, amit Stanislaw Witkiewitz megálmodott. A lengyel építész, festő és író 1890-ben a friss levegő gyógyhatásai miatt telepedett le a városban és nem sokkal később felépítette ezt a házat, ami elindítója lett Zakopane építészeti fejlődésének. A benne kialakított múzeum kötelező látnivaló azoknak, akik érdeklődnek az építészet iránt, de láthatók itt bútorok és textilek is, melyeket kifejezetten ebbe az épületbe terveztek. A három emeletes házban berendezett múzeumban olyan képeket is kiállítanak, melyek a múltbéli Zakopanet ábrázolják.
A Tátra Múzeum 1889-ben nyílt meg, benne az egész régióról átfogó képet kaphatunk. A múzeum kezdetben kutatási és tudományos központ volt, de szálló is működött benne. Most etnográfiai és természettudományos kiállítások láthatók itt, bemutatják a helyi népviseletet, a Tátra növény- és állatvilágát. A múzeum mögötti botanikus kertben több száz, helyben őshonos növényfaj látható, köztük a kihalás szélén álló fajták is.
A Tátra legszebb tavának tartott Morskie Oko Zakopanetól 12 km-re található, sokat kirándulnak ide a városból. A parkolótól a tóhoz vezető 9 km-t gyalog kell megtenni, mivel ide sem autókat, sem kerékpárokat nem engednek be. Aki szeretné megúszni a kiadós sétát, lovas “minibuszokkal” is megteheti a távot. A tó körül jelzett túraútvonal halad, gyönyörű kilátással a tóra és a körülötte lévő hegycsúcsokra.
