A Pontine-szigetek több évezredes történelme fordulatokban gazdag volt. Caesar uralkodása alatt a politikai foglyokat száműzték Ponza és Ventotene szigetére, és az 1940-es években ugyanígy tett Mussolini is. A szigetet a középkorban többször feldúlták a szaracénok és a kalózok, ennek következtében a lakosság elmenekült, de később visszatértek és a szigetek 1861-ben hivatalosan is részei lettek a megszülető Olaszországnak.
Annak ellenére, hogy valamennyi sziget története a régmúltba nyúlik vissza – a római és az azt megelőző korszakból is számos lelet került felszínre -, mégis csak kevesen tudnak létezésükről és talán még kevesebben vannak, akik tudják, hogy milyen tökéletes nyaralóhelyek. Legfeljebb maguk az olaszok, akik júliusban és augusztusban, a nyári szabadságolások idején megrohamozzák a Pontine-szigeteket.
Nem esnek távol a szárazföldtől, ahhoz azonban mégis messze vannak, hogy a tömegturizmus valódi veszélyt jelentsen számukra. Ennek köszönhetően épségben megőrizték olasz identitásukat, bár nem mondhatók – főleg nem a legnagyobb sziget, Ponza – érintetlennek vagy felfedezetlennek, mégis ritkán található mediterrán gyöngyszemek.
A hat sziget közül mindössze kettő – Ponza és Ventotene – lakott egész évben, hozzájuk rendszeres kompjáratok közlekednek. A többi szigetre hajóval, csónakkal erről a kettőről lehet eljutni. Ezeken állandó lakosokat nem találunk, kirándulóhelynek ideálisak, de Palmarolan van néhány szálláslehetőség, így itt akár több napot is el lehet tölteni.
Zannone természetvédelmi terület, de a szigetcsoport valamennyi tagjáról elmondható, hogy rendkívül szép természeti környezet jellemzi őket, változatos partvonalaik és egész évben enyhe éghajlatuk pedig éppen ideális a felfedező túrákhoz és természetesen az önfeledt strandoláshoz vagy a búvárkodáshoz is. Gyönyörű kirándulásokat tehetünk a vadvirágokkal, kaktuszokkal, fügefákkal, fűszernövényekkel és szőlővel borított vidékeken, a barlangok, sziklák, félreeső öblök, az élővilágban gazdag tengerfenék, a kis falvak színes házaikkal, emellé a tengergyümölcseiből és a friss halakból készült fogások mindenkit elbűvölnek.
A Pontine-szigetek legnagyobb és legnépszerűbb tagja Ponza, amiért a rómaiak egyenesen rajonganak. Akik az igazi, régivágású Olaszországot szeretnék megismerni, nem is választhatnának jobb úti célt. Formiaból a komp 2,5 óra alatt ér ide, ahogy közeledünk a sziget már első ránézésre is lenyűgöző képet nyújt. A vulkáni táj, a természetes ívek, a sziklás és homokos strandok, a dombos táj képe fogadja a kikötőbe érkezőket. A szigetet érdemes a tengerről körbejárni, ezt bérelt hajóval is megtehetjük, de a halászok is örömmel vállalják a fuvart kis bárkáikkal.
Bár a szigeten több ókori romot is láthatunk, melyek a főníciaiak, az egyiptomiak és a görögök emlékei, Ponza nem kínál különösebben sok látnivalót és nem is az éjszakai életével szeretné megfogni a turistákat. A mediterrán hangulat szerelmeseinek azonban nem is kell más, mint a kis zegzúgos utcák, a pasztellszínű házak, az öreg halászcsónakok, az egyszerű kis kávézók és a fantasztikus helyi éttermek. Abból, hogy Sophia Loren, Jacques Cousteau, Gina Lollobridgida és Michael Douglas kedvenc üdülőhelyéről van szó, sejthetjük, hogy milyen ritka szép helyen járunk.
Ponza partvonala tele van ősi, emberi kéz által kialakított barlangokkal, melyekről a helyiek úgy tartják, egykor Pontius Pilatus birtokában voltak, de ezt bizonyítékokkal egyelőre nem sikerült alátámasztani. Sokkal valószínűbb, hogy a római arisztokrácia számára alakították ki őket, vagy fürdőként funkcionáltak vagy halat tenyésztettek itt a számukra. A szobrok és a feliratok, amiket itt felfedeztek, arra utalnak, hogy a barlangok kifejezetten a luxust szolgálták, így sokan azt feltételezik, hogy sós vízű fürdők, előkelő étkezők vagy kultikus helyek funkcióját töltötték be. A sziget egyik legszebb pontja a Capo Bianco, vagyis a Fehér-fok, egy hatalmas, tejfehér mészkőszikla, melyet a hullámok és a szél formáltak ilyen drámaivá. Tetején vándorsólymok fészkelnek, alatta rengeteg apró öböl és barlang található, látványa annyira megkapó, hogy Fellini is forgatott itt.
A sziget fő strandja a Félhold, vagyis a Chiaia di Luna, melynek homokos partjai kékeszöld színű hullámok mossák. A búvárok felfedezhetik, hogy a víz alatt egy innen induló homokpad köti össze Ponza és a szomszédos Zannone szigetét. Alámerülni azért is érdemes, mert a tengerfenék tele van ókori, római hajók roncsaival és egy második világháborús gőzhajó maradványait is megnézhetik.
Ventotene egészen más hangulatú sziget, de nem kevésbé elbűvölő. Turisztikai fejlesztéseket elvétve hajtottak végre, a kikötő körül csupán néhány ház csoportosul, mintha a sziget még mindig a száműzetések árnyékában létezne. Ventotene szárazföldje és vizei is védett természeti területek.
Palmarolat, bár szinte teljesen lakatlan, sokan a világ legszebb szigetének tartják. Ponzatól 10 km-re fekszik, partvonalát sziklák és öblök teszik változatossá. A sziget természetvédelmi terület, néhány kellemes étteremmel és egy apró kikötővel, ahol általában nagy a forgalom, sokan jönnek át hajóval kirándulni a többi szigetről.
Míg Palmarola szigetén találunk néhány strandot, addig Gavin egyetlen sincs. Partja csupa szikla, egyetlen nagyobb barlang található itt, a Grottone di Gavi.
A szigetcsoport legdélebbi tagja Zannone, mely 1979 óta a Circeo Nemzeti Park része. Ma már lakatlan, egykor egy ciszterci kolostor állt itt, melynek ma már csak romjai láthatók.
