Vallis kanton legrégebbi alapítású városa, ahova a rómaiak bort és napfényt keresve tértek be útban Itália felé. A Rhone kanyarulatában fekvő Martigny szőlőültetvények és gyümölcsösök ölelésében mediterrán atmoszférával, gazdag kulturális és történelmi örökséggel, valamint világszínvonalú gasztronómiával tűnik ki a régió városai közül. Martigny vendéglői és fogadói méltán híresek, a múltban olyan neves személyiségeket is rabul ejtettek, mint Liszt, Rousseau, Stendhal vagy Goethe és az ínyenceknek ma sincs okuk panaszra, hiszen a helyben termő sárgabarackból, gesztenyéből, spárgából és vilmoskörtéből, valamint a környékbeli gazdaságokban előállított alpesi sajtokból olyan ételkülönlegességek születnek, melyek a svájci konyha és a Vallis régió legjavát képviselik a tányérokon.
Martigny történelme 2000 évre tekint vissza, a kelta törzsek, a rómaiak és Napóleon seregei is ott hagyták nyomaikat a városon. Az amfiteátrum, a fürdők, a templomok és az élénk történelmi negyedek teszik ma is elbűvölővé ezt a történelmi kisvárost. No meg a művészet sokszínűsége, ami Martigny számtalan galériájában, de még utcáin is jelen van. Köztéri szobrainak többsége fiatal tehetségek, svájci és nemzetközileg is elismert művészek alkotása, ez a kortárs szellemiség azonban jól megfér rómaiak művészetével is, mely szintén sok helyütt látható van a városban.
A város központját a Place Centrale képezi, ahol a 19. századi Városháza is áll. Ennek közelében található a La Grande Maison, az egykori fogadó, melyet feltehetően a 16. század elején építettek. Híressé azokról a világhírű emberekről szólt, akik falai között töltöttek el egy vagy több éjszakát, mint Byron, Goethe, Verne, Dumas vagy Chateaubriand. A történelmi látnivalók után keresgélő turisták ne hagyják ki a Rue des Alpes 1. szám alatt álló Maison Supersaxot, mely Martigny legrégebbi épülete, a becslések szerint az 1440-es években készülhetett. Korban nem sokkal mögötte marad el a L’hotel des Trois Couronnes, mely 1609-ben épült.
A város felett, egy szőlős domboldalon kb. 30 percnyire Martigny belvárosától található a Chateau Batiaz, amit már csak a kilátás miatt is érdemes felkeresni. Az 1260-ban épült erőd az egyetlen megmaradt szemtanúja Martigny középkori történelmének. Fennállása alatt végig ármánykodás folyt a birtoklásáért, a savoyai hercegek és a sioni püspökök elirigyelték egymástól és maguk közt cserélgették. Az 1518-ban lerombolt és 1818-ban helyreállított várban ma lovagi játékokat rendeznek, éttermében pedig a középkori konyha fogásait kóstolhatják meg a vendégek.
Martigny római kori termálfürdőit 1975-ben fedezték fel. Jelentős hypocaustumut, azaz padlófűtési rendszert tártak fel az épületek alatt. A turisták a romokat szabadon is látogathatják, de sokkal élvezetesebb a vezetést is igénybe venni, hiszen az idegenvezető érdekes információival gyakorlatilag életet lehel a romokba és valósághűvé teszi mindazt, amit a maradványokból nem tudnánk elképzelni.
A 2. század végéről származó Mithrász-szentélyre 1993-ban bukkantak rá. Számos fogadalmi tárgy került elő a föld alól, köztük 2000 érme, hegyi kristály töredékek, terrakotta edények, melyekből következtetni lehetett a szentély fennállásának időtartamára. A régészek szerint a Mithraeumot az 5. században rombolták le a korai keresztények.
Sokan jönnek el Martigny-be kifejezetten azért, hogy a világszerte nagyon kedvelt kutyafajtának, a bernáthegyinek szentelt múzeumot meglátogassák. A nagytestű, ártatlan tekintetű eb Svájc egyik szimbóluma, amit a középkorban ágoston rendi szerzetesek tenyésztettek először az Alpok ezen részén. Elsősorban teherszállításra, majd később mentőkutyának használták a lavinák által elsodortak megkereséséhez. A Nagy Szentbernát Hágón lévő kolostorban az egykor itt élt szerzetesek, valamint szeretett kutyáik történetéről mindent meg lehet tudni.
Hogy mit érdemes megnézni Martigny városhatárain túl? Tőle délre találjuk a Trient-völgyet, melyben a Trient-folyó halad, mielőtt csatlakozik a Rajnához. A völgy érintetlen természeti paradicsom szorosokkal, barlangokkal, dinoszauruszok nyomaival és az Alpok egyik legszebb gleccserével. A Durnand-szoros sem kevésbé híres, Európa 10 legszebb szorosa közt emlegetik és valóban lélegzetelállító panorámákat kínál. Az 1 km kiterjedésű szorost 1877-ben nyitották meg a látogatók előtt, ekkor a pásztorok által használt ösvények felett gyalogos felüljárókat építettek ki. A 200 m-re felkapaszkodó utat 330 lépcsőfokon keresztül lehet megtenni, egy jó túrabakancsnak nagy hasznát fogjuk itt venni!