Selmecbánya történelmi központja és környékének műszaki műemlékei
Az ország középső részén található Selmecbánya a legrégebbi szlovák bányaváros, mely 1993-ban került a Világörökségek közé. Az arany, ezüst és réz bányászatából élő település a hírnevét nem kis mértékben köszönheti azoknak a kiváló mérnököknek és tudósoknak, akik műszaki szempontból segítették a bányák a fejlesztését. Selmecbánya régi központja a jómód következtében reneszánsz palotákkal, 16. századi templomokkal, elegáns terekkel és kastélyokkal épült be. A város központja szépen beleolvad a környező tájba, ami elválaszthatatlanul része volt a Selmecbánya történetét meghatározó bányászati és kohászati tevékenységnek – ennek nyomai még ma is fellelhetők és szintén műemléki védettség alatt állnak.
Szepesi vár és a környező műemlékek
Közép-Európa legnagyobb és Európa egyik legnagyobb középkori vára a szepesi. Reneszánsz és gótikus épületek komplexuma, melynek az évszázadok során számtalan nemesi család volt a tulajdonosa. A szepesi vár Szepesváraljával, Szepeshellyel és Zsigrával együtt egy katonai, városi, politikai és vallási szempontból is fontos műemlék halmazt alkot, mely ilyen teljes formájában szinte sehol másutt nem maradt fenn. Együttesen 1993 óta tartoznak a Világörökségek sorába. A vár az 1600-as évek végéig lakott volt, utána csak a helyőrség maradt benne, de az 1780-as tűzvész utána teljesen elhagyottá vált és romlásnak indult. A várat az 1970-es évektől több lépésben újították fel és kiállításokat nyitottak benne, több mozifilm forgatási helyszíne is volt.
Vlkolinec
Az egykor önálló falu ma festői és a legrégebbi része Rózsahegynek. 1993-ban, a népi építészet emlékeinek megőrzése miatt került be az UNESCO Világörökségek közé. Az Északi-Kárpátok hagyományos építészetének szinte teljesen érintetlen és komplex példája a 45 házból településrész. A fából készült házak mindegyikében 2-3 szobát alakítottak ki, a szintén fa harangláb a 18. században készült, de fent maradt a falu barokk kápolnája is. Az épületek mellett Vlkolinecben a hagyományokat és a mesterségeket is őrzik, bár a falut ma már alig 20-an lakják.
Az aggteleki és a szlovák karszt barlangjai
A Szlovákia és Magyarország területén futó barlangrendszerbe összesen 712 barlang tartozik. Ez a legkiterjedtebb barlanghálózat, amit Európában valaha feltártak. Hogy a szlovák karszt barlangjai felkerültek az UNESCO Világörökségek közé, különösen nagy elismerés, hiszen az egész világon csak nagyon kevés barlang kapta meg ezt a rangost besorolást. A barlangok 7-9000 évvel ezelőtt alakultak ki és gyönyörűen példázzák Szlovákia változatos természeti adottságait. Nemcsak geológiai szempontból érdekes helyszínek ezek, de a turisták által is nagyon kedvelt látnivalói az országnak.
Bártfa
Bártfa városközpontja, azon belül kiemelten a Városháza tér 2000-ben kerültek a Világörökségek közé. A teret impozáns barokk és reneszánsz épületek veszik körbe, a Szent Egyed templom, a 16. századi Városháza és a város nemeseinek pompás lakóházai. A történelmi központtól nem messze található a régi zsidó fürdő és a zsinagóga, melyek kivételes emlékei a Talmud előírásai szerint kialakított, 18. századi városközpontnak. Az erődített középkori város magán viseli a közép-európai jellegzetességeket, ám hasonlóan jó állapotban nem sok városközpont maradt fenn. Bártfa fénykora a 16. században véget ért a háborúk és más katasztrófák miatt, de az óvárosban a felújított épületek közt sétálva még ma is időutazást tehetünk.
A Kárpátok ősbükkösei
A háborítatlanul fejlődő mérsékelt övi erdők ritka példái a Szlovákiában összesen 185 km hosszan megtalálható ősbükkösök. Ezek az erdők felbecsülhetetlen értékű genetikai állományát tartalmazzák a bükkfáknak és sok egyéb más fafajtának, melyek szorosan függnek a bükktől. Az utolsó jégkorszak végétől kezdve fejlődnek zavartalanul ezeken a területeken és alkotnak komplex ökoszisztémát. Szlovákiában Haveshova, Stuzhytza és Vihorlat területein találhatók meg ezek a természeti kincsek, összesen közel 1000 hektáron.
A szlovák Kárpátok fatemplomai
A Kárpátok szlovák részén álló fatemplomok közül két római katolikus, három református és három görög-ortodox került be az UNESCO Világörökségek közé. A templomokat a 16-18. század között építették, gyönyörűen szemléltetik a népi és a vallásos építészetnek a latin és a bizánci kultúra találkozásából adódó sajátosságait. A templomok mind külső, mind belső jegyeikben sok eltérést mutatnak, hiszen aszerint alakították ki őket, hogy melyik felekezet vallási szertartásaihoz használták a későbbiekben.
