VeszprémA város neve a szláv fejedelem Pribina egyik vezérének nevéből származik, aki a veszprémi várat is építtette. A vezér neve Bezprem volt, ebből alakult ki a helynév előbb Bezpriem, majd Veszprém formában. Korábban létezett egy másik elmélet is a város nevének kialakulására, de idő közben megdőlt. Eszerint a város névadója Boleszláv lengyel fejedelem és Géza lányának, Juditnak a házasságából született fiúgyermek Beszprim nevének alakváltozásából alakult ki a város mai elnevezése.
A mai Veszprém területén már a honfoglaló magyarok idején is sáncokkal megerősített település állt itt, amelynek temploma is volt. Géza fejedelem alapította itt az első püspökséget, amelyet már 1002-ben megemlítenek.

A köztudatban Veszprém mindig is úgy szerepelt, mint a mindenkori magyar királynék székvárosa. A veszprémi püspök különleges tiszte volt a királynék megkoronázása, valamint ő volt királyné kancellárja is volt egyben. Ennek ellenére egyetlen kordokumentum sem említi meg, hogy Veszprémben valaha is királynét koronáztak volna. 1313-tól a veszprémi püspökök töltötték be a megyei főispán hivatalát is.
Az első századok során épített épületek nagy része a tatárjárás során elpusztult. IV. Béla halálát követően feudális anarchia alakult ki, ekkor Csák Péter nádor hadai dúlták fel a várost. A pusztítást viszonylag gyorsan kiheverte a település és századokon keresztül békében fejlődött, ezt csak az időnként előforduló tűzvészek akadályozták valamelyest. Veszprém a középkor végén és a reneszánsz idejében jelentős kulturális központtá vált. Ugyanekkor épült a veszprémi vár is. A vár a külső és a belső várból állt. Mátyás király idejében Veszprém püspöke Vetési Albert volt. Az idejében nagyarányú építkezési munkálatok folytak és jelentősen gyarapodott a püspöki könyvtár gyűjteménye is. Ezt az időszakot hanyatlás követte. A mohácsi csata után a két király Ferdinánd és Szapolyai János harcolt Veszprém birtokjogáért, így a város több alkalommal is megszenvedte az ostromot. Veszprém vára 1549-ben sikeresen visszaverte az első török ostromot és 1552-ben is csak árulás folytán került 12 évre a törökök kezére. Ezt követően még 17 alkalommal cserélt gazdát a vár és a település is, püspöksége Sümegre költözött. A török hódoltság végén 1693-ban elveszítette stratégiai fontosságát, 1702-ben pedig a császári hadvezetőség leromboltatta a város összes erődítményét, hogy ne kerülhessenek kuruc kézre.
A város jelenleg ismert képe a barokk korban alakult ki. Ekkoriban fejlődött ki Veszprémben a kereskedelem, a kézműipar, vásárai pedig messze földön híresek voltak. Lassanként Veszprémnek sikerült visszaszereznie a kulturális központi szerepét is, így 1790-ben már négy nyomda is működött a városban, ahol számos napjainkban is jelentős mű látott napvilágot, mint például a Kazinczy által vezetett nyelvújítás ellen irányuló mű a “Mondolat”, valamint az első magyar irodalomtörténet, amely Pápay Sámuel munkája.
A XIX. századba a kapitalista térnyerés idején Veszprém hanyatlani kezdett, mivel az akkoriban kiépülő vasúthálózat elkerülte a várost, ezért a gazdasági fejlődésének gátat vetett. Veszprém nevezetes szülöttei Borsos József (1821-1883) festőművész, Szigeti József (1822-1902) színész és színműíró, Endrődi Sándor (1850-1920) költő és műfordító, valamint Cholnoky Jenő (1870-1950) földrajztudós.
A Várhegy egy közel 500 méter hosszú 100-150 méter széles magaslat, amely a környezetéhez képest 40 méterrel emelkedik ki, gyakorlatilag egy sziklagerinc, amely két geológiai vonal találkozási pontjánál alakult ki olyan módon, hogy a Séd-patak és ennek mellék vizei mélyen bevágódtak a kőzetbe a törések mentén. A környezetet nem csak a természeti erők évmilliós munkája alakította, hanem az emberi tevékenység is. Egykor a kialakuló magyar nemzet történelmi eseményeinek volt a színtere, napjainkban pedig fontos művelődési és idegenforgalmi központ.
Veszprém várát 1206 környékén említik meg a korabeli írások, azzal kapcsolatosan, hogy a várat déli irányban kibővítették, valamint a külső várkapu védelmére felépítették a Vigyázót, vagy más néven a Tűztornyot. Az évszázadok során számos ostromot megélt és sokat rongálódott. Kárt tett benne 1810-ben a földrengés is, mígnem a XIX. század elején a városi tanács a lebontása mellett döntött. Végül mégsem bontották le a tornyot, mivel innen az akkoriban nagyon gyakori tűzeseteket hamarabb észre lehetett venni.
A napjainkban Fecskendőház néven ismert épületet 1811 és 1814 között építették tűzoltószertárnak Tumler Henrik tervei alapján. A két kapuív alatt tárolták a fecskendős kocsikat. Az épület homlokzatán látható a város címere, valamint a tűzoltók védőszentjének a szobra, Szent Flóriánné. A homlokzat felső részén egy kis versike volt olvasható, amelynek pirossal jelölt nagybetűi római számnak összeolvasva adták ki az épület építésének dátumát az 1814-et.
Nepomuki Szent János szobra az egykori várárok fölött átívelő híd helyén áll.
A Hősi kapu az egykori várkapu helyén lett felépítve 1936-ban. A kaput Pázmándy István tervezte. A kaputól jobbra egy toronyszerű épület áll, ebben működik a Vármúzeum, amelyben a Kárpát medence ásványait tekinthetjük meg.
Az egykori piarista rendház ma a megyei levéltárnak ad helyet. Az épület 1773-ban épült, Tiethrath József tervei alapján. A piaristák elő iskolája a mai templom helyén állt, egészen 1733-ig. A jelenlegi épülettömb déli szárnya volt, az első építmény, amely a rendházhoz tartozott. Eredeti alakjában földszintesnek építették és csak a múltszázad végén építették rá a második emeletet. A rendház falán egy emléktáblán olvashatjuk, hogy Batsányi János is az iskola tanulója volt 1776-tól 1779-ig. Szintén ebben a gimnáziumban töltötte diákéveit Cholnoky Jenő földrajztudós is.
A jelenlegi piarista templom helyén egykor egy elemi iskola állt, amelyet 1762-ben alakítottak kápolnává. A lebontása után épült 1828 és 1833 között klasszicista stílusban, a jelenleg is látható templom. Az utca “S” alakú törésében valamikor a belső várkapuja állt, amely a vár területét két részre osztotta. A külső vár udvarán voltak a várőrségi kaszárnyák, míg a belsőben álltak az udvaroncok szállásai.
A püspöki, vagy érseki palota Koller Ignác püspök megbízására 1765 és 1766 között épült Fellner Jakab tervei alapján. Korábban is állt már itt egy püspöki palota, amelyet Acsády Ádám püspök építtetett, ennek a palotának a szerkezeti elemeit megtartották, egy új északi szárnyat építettek, a középső részt pedig kihelyezték a várhegy peremének szélére. Az épület timpanonjában láthatjuk a Koller család címerét. Bár Koller Ignác jelentősen korlátozta Fellner Jakabot, a tervének még így is nagyon sok régi, felbecsülhetetlen értékű építészeti remekmű esett áldozatául. Ekkor semmisült meg az egykori Árpád-kori királyi palota maradványa, illetve a Gizella kápolna emeleti része is.
A püspöki palota és a nagyprépost palotája között állt a Gizella kápolna, amelynek alapján az feltételezhető, mintha egyházi alapítású építmény lenne.
Ennek ellenére sokan úgy gondolják, hogy a Gizella kápolna a királynő kápolnája volt. Ennek a feltételezésnek az az alapja, hogy a jelenlegi püspöki palota terén korábban állt középkori palota a feltételezések szerint 1313 előtt a királyi palota volt. A Gizella kápolna a XIII. században épült és két szintje volt. A második szintet a püspöki palota építésekor bontották le. A kápolna eredeti neve nem ismert, a XVIII. század során Szent György és Szent Imre kápolnának nevezték, a mai elnevezése a XVIII. század végétől használatos. A kápolnát 1723-ban helyreállították, majd kocsmát rendeztek be benne. A püspöki palota építésével egy időben Fellner Jakab restauráltatta. A kápolnában látható hat falikép ugyanakkor készült, amikor a kápolnát építették. A bejárat fölött látható két apostol képét a XVIII. században átfestették.
A nagypréposti ház a Gizella kápolna déli oldalával épült egybe, ezért a Gizella kápolna felső szintjének egy falmaradványa még ma is áll. A nagypréposti házat két kisebb ház helyén építették 1741-ben Padányi Bíró Márton megrendelésére. Mai formáját az 1909-es évi tűzvészt követő helyreállítás után kapta.
Jelenleg az Érseki Kormányzóság Hivatala működik benne.
A Szentháromság szobrot Padányi Bíró Márton állíttatta 1750-ben, három korábbi lebontatott ház helyén. A szobrot Schmidt József készítette, míg a többi kőfaragás Walch Tamás munkája.
A várkút építésének dátuma nem ismert. Ha ez nem egy kút, hanem egy ciszterna volt, akkor valószínűleg 40 méter lehetett a mélysége, jelenleg 32 méter mély.
Hazánk egyik legrégebbi püspöki temploma a Szent Mihály székesegyház. Az építését 1001-ben hagyták jóvá a ravennai zsinaton. Azt tartják, hogy a templomot Gizella királyné építette. A templom 1380-ban leégett, majd ezt követően gótikus stílusban építették újjá. A jelenleg látható templom 1907 és 1910 között lett kialakítva neoromán stílusban Aigner Sándor tervei alapján. Az 1976-ban végzett feltárási munkálatok során talált építészeti leletek a templom déli oldalán láthatóak.
A templom mennyezete sík felületű, a déli mellékhajóban áll Szent Imre és Szent Anna oltára, amely 1818-ban készült. Az északi mellékhajóban láthatjuk Mária mennybemenetelének oltárát 1781-ből, valamint Szent György oltárát. Nepomuki Szent János festményét a déli mellékhajóban láthatjuk, még Borromel Szent Károly képét az északiban. Ez utóbbit Szirmay Antal festette. A főhajóban láthatóak az Árpád-házi Szentek képei: Szent István, valamint Szent Imre, illetve Szent László és Szent Margit. Ezen kívül az egyházatyák képei is helyet kaptak, a diadalívet pedig a négy evangelista alakja díszíti. A templom üvegablakait Árkayné Sztehlo Lili készítette. Az orgonakarzat felett látható rózsaablak az evangélisták szimbólumait jeleníti meg angyalok kíséretében. A templom mellékhajójának ablakain Szent Istvánt, illetve Szent Margitot ábrázoló állóalakos képek láthatóak, valamint Boldog Ilona és Boldog Gizella, illetve Szent József és Szent Gellért üvegképei tekinthetőek meg. A szentély közepén látható kép Szent Mihályt ábrázolja, amint harcol a sárkánnyal.
Az altemplom gótikus stílusban készült bordás keresztboltozatát nyolcszögletes pillérek támasztják alá. Az altemplom oltára előtt Bánáss László püspök sírlapját láthatjuk, akit itt temettek el1950-ben. Jobb oldalon nyílik Padányi Bíró Márton sírkápolnája, felette a püspöki címer látható. A püspök barokk síremléke 1762-ben épült. Ugyancsak az altemplomban helyezték el Beriszló Péter püspök síremlékeinek töredékeit. 1981-ben a székesegyházat II. János Pál pápa basilica minor rangra emelte.
1957-ben találták meg a Szent György kápolna alapfalait. A kápolna valószínűsíthetően 850 táján épülhetett a Zalavári szláv fejedelem Pribina idejében. Más források a X. századot jelölik az építés időpontjaként. Az egykori körkápolna pusztulásának idejéről nincsenek adatok, amikor Szent Imre herceg letette szüzességi fogadalmát 1020-ban már akkor „nagyrégi és felette megavult”-ként említi a kordokumentum a kápolnát. Napjainkban a rotunda alapfalának vonalát egy téglasor jelzi. Az egykori kápolna helyén épült fel 1230 táján a jelenlegi Szent György kápolna, amelynek szentélye nyolcszögletű félkörív mentén záródik. Oklevél 1352-ben említi meg a kápolnát. A Szent György kápolna nagyon régóta nevezetes búcsújáró hely, amelyet 1401-ben Zsigmond király is felkeresett.
A kápolna virágkorát Mátyás király idejében élte, amikor Vetési Albert volt a püspök. A püspököt halála után ebbe a kápolnába temették. A püspök sírboltját kifosztották, a későbbi ásatások során hozták felszínre vörösmárvány sírlapjának a töredékeit. A kápolna küszöbén egy felirat olvasható „ IN LIMINE NO SEDETO” amely annyit jelent, Ne ülj a küszöbre. A felirat valószínűleg azoknak a koldusoknak szólt, akik itt kéregettek. A kápolna lejáratánál áll Imre herceg szobra, amely kezében liliomot és kardot tart. A szobrot Erdey Dezső készítette 1940-ben.
István király és Gizella királyné szobra, a király halálának 900-ik évfordulójára készült 1938-ban. Az alkotás Ispánky József szobrászművész munkája. A szobrot a Vár utca végén állították fel.
A Laczkó Dezső Múzeum nevét az alapítójáról és az első igazgatójáról kapta. Az itt látható kiállítás címe: A Bakony és a Balaton-felvidék évezredei.
A Gizella Királyné Múzeumot a Tejfalussy-házban alakították ki, amely egy 1772-ben épült úgynevezett kanonoki ház volt. Itt vannak kiállítása a vidéki plébániák műkincsei, illetve a püspöki palotából átköltöztetett püspöki kincstár gyűjteményei is.

MEGOSZTÁS
Előző cikkVárpalota
Következő cikkHerend

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here