TihanyA Balaton északi partvonalát egyetlen félsziget szakítja meg, ez a Tihanyi-félsziget. Az öt kilométer hosszú és 3,5 kilométer széles földnyelv területe 12 négyzetkilométer tulajdonképpen a vulkanikus eredetű félsziget összefüggő hegycsúcsok láncolata. A félsziget legmagasabb csúcsa nyugaton a 232 méter magas Csúcs-hegy, keleten pedig az Óvár, amely 214 méter magas. A Belső- és a Külső-tó medrét az északi szél és a domboldalról lezúduló víz vájta ki. A két tavat a 210 méter magas Kis-erdő-tető választja el egymástól. A tavakat folyóvíz nem, csak csapadékvíz táplálja. Napjainkban a félsziget teljes 1698 hektárosa területe tájvédelmi körzet, megőrizendő a földtani, növénytani és állattani értékeit. A Tihany-félszigetet 1952-ben nyilvánították tájvédelmi körzetté elsőként az országban.

Tihany neve egy szláv eredetű személynévből származik, a Tihomirból, valamint a Tichonyból, amelyek a Tich szóból erednek, amely csendest jelent. Az első dokumentum, amely a település nevét megemlíti 1055-ös keltezésű, ez a bencés apátság egyik alapítólevele, amely latin szövegű és magyar szavakat tartalmaz, így nyelvünk első írott emlékei közé tartozik. Jelenleg ezt az okiratot a Pannonhalmi apátságban őrzik. Apátfalu a félsziget Aszófő felőli részén terül el, ahol a félsziget nyakát átszelő csatorna is található. A település lakosainak volt a feladata, hogy őrizzék a félsziget bejáratát. A település valamikor 1552 és 1566 között pusztult el, azt követően, hogy Veszprém vára a törökök kezére került. A településből csupán a templom romjai maradtak meg, amely a XIII. században épült és a XIV. – XV. századok során épült át gótikus stílusban.
A törökök Tihanyt sosem tudták bevenni. Bár helyőrsége kis létszámú volt, így egy nagyobb támadást nem tudott volna kivédeni, ám a Balaton áthághatatlan természetes akadályt állított a támadók útjába. Miután a törököket kiűzték országunk területéről már nem volt szükség a félsziget őrségére, így a település lakosságának egy része iparosként és földművesként letelepedett, más részük pedig elszéledt. A Rákóczi szabadságharc során Tihanynak nem volt katonai szerepe. Bár 1848-ban erődítményt akartak emelni itt, de a megvalósítására már nem került sor, ugyanis a császári hadak a környékkel együtt elfoglalták. A II. Világháború pusztítása is elkerülte 1945-ben Tihanyt és bár hadműveleti terület volt, harcokra mégsem került sor. Napjainkban Tihany a balatoni idegenforgalom egyik legfontosabb települése. A XIX. század végén a filoxéra elpusztította ugyan a szőlőültetvényeket, de ezeket újratelepítették és manapság történelmi borvidékeink egyike. A legsűrűbben termelt borszőlő fajták a Cabernet Franc, a Kékfrankos és a Merlot.
A Tihanyi rév a Balaton legrégebbi átkelőhelye. Már az 1055-ös keltezésű apátsági oklevél is megemlíti. Egy dokumentum a rév körül kialakult települést 1267-ben Újlak néven jelöli, amelynek lakosai révészek, halászok és a révre felügyelő katonák lehettek. A kikötőtől mintegy 20 méteres távolságra található a kútnak nevezett hely, amely a Balaton legmélyebb pontja, 11,5 méter. Itt élnek a tó legöregebb halai, a néha a félmázsás súlyt is elérő harcsák.
A templomhoz vezető úton láthatjuk az Alapító I. Andrást jelképesen ábrázoló szobrot, amely Varga Imre munkásságát dicséri.
A Csokonai-liget azért kapta nevét Csokonai Vitéz Mihályról, mert ő említette meg irodalmi művében először a tihanyi visszhangot.
A Csokonai-liget elején található a Forrás-barlang. A barlangot 1951-ben fedezték fel, amelynek anyagát a hévízből kiváló ásványi anyagok építették fel, amelyet nagy valószínűséggel a szénsavat is tartalmazó víz kioldott, így üreget hozott létre a kőzetben.
1055-ben alapította meg a bencés apátságot I. András, a maga és családja lelki üdvéért és építette fel az apátsági templomot és a kolostort. Napjainkra a felső templomról már csak egy alaprajz maradt fenn, ennek alapján tudható, hogy egy hosszhajós, torony nélküli épület volt, amely később a vár erődrendszerének részévé vált és a török dominancia idején pusztult el. A napjainkban látható barokk templom építése 1719-ben kezdődött Grassó Villebáld apát idejében és 1754-ben fejezték be Lécs Ágoston apátsága alatt. Erre utalnak a bejárat felett olvasható “A.L.A.T.” betűk, valamint az 1754-es évszám. A rövidítés az apát nevére utal, vagyis Augustinus Lécs Abbas Tihanyiensis-re, illetve a templom befejezésének évszámára. A latin nyelvű felirat magyarul így szól: Lécs Ágoston tihanyi apát 1754. Az ő nevéhez fűződik a templom két tornyának a megépítése, valamint a főhomlokzat díszítő elemeinek az elkészítése, amelyek a Szűz Mária, Szent Ányos, Szent Benedek, illetve a Szent Skolasztikát ábrázoló szobrok.
A templom teljes berendezését, az Ausztriából származó szerzetes Stuhlhoff Sebestyén faragta 1753 és 1799 között. A szerzetes-művész a templom kriptájában nyugszik, szerzetes tárai mellett. A templom főoltárát 1757-ben készítették, az oltárkép a soproni Nóvák János munkája 1822-ből. Az oltárkép Szent Ányos megdicsőülését ábrázolja. A kép baloldalán láthatjuk a szerzetes rendet megalapító nurslai Szent Benedeket (480-547), a jobb oldalon pedig ikerhúgát Szent Skolasztikát. Mellettük állnak Szent István és Szent László szobrai. A templomhajó északi oldalán áll Szűz Mária oltára, amely 1762-ben készült és a Máriazelli kegyoltár másolata. A kupolasátor alatt látható kegyszobor Szűz Máriát ábrázolja a kis Jézussal. Ez a szobor 1889-ben került a helyére és a dél-tiroli Gröden melletti Szent Ulrichból származik. A Jézus szíve oltár, a szószék mellett áll és Jézus szíve tiszteletének első magyarországi emléke 1768-ból. Az oltár fő díszítőeleme szimbolikus jelentőséggel bír, egy lángoló szívet ábrázol, amely az Isten iránti lángoló szeretett jelképe. Az oltárkép alatt a Fájdalmas Szűzanya szobát láthatjuk, szívét az Isten szertett tőre döfi át. A templom szószéke különleges művészeti értéket képvisel, ugyanis Magyarország egyik legszebb barok alkotása,amely a főoltárral egy időben készült. A szószék mellvédjén a négy egyházalapító atya ülőszobrát láthatjuk, közöttük a Hit, a Remény és a Szeretet allegorikus ábrázolásmódban készült domborművei kerültek elhelyezésre. A templomhajó északi és déli falán a Szent Benedek és a Szent Skolasztika oltárok képeit, a Pápáról származó Stern József készítette 1759-ben.
A főoltár felett látható kép Deák Ébner Lajos munkája, míg a szentély boltozatán látható négy evangélistát, vagyis Mátét, Márkot, Lukácsot, illetve Jánost ábrázoló festmény látható, ez utóbbiak Székely Bertalan festményei. A templomhajó mennyezetének freskói a szentély felől kezdve: Deák Ébner munkája a Mária mennybemenetele, Lotz Károly festette a Szentháromságot ábrázoló képet, a Szent János megdicsőülése Székely Bertalan festménye. A sekrestye mennyezeti képét 1889-ben festette Ambrogio Dornetti bécsi festő.
Az altemplom 1055-ben lett kialakítva, a belső tere három kis hajóra oszlik, amelyeket három-három durván faragott hengeres oszlop oszt fel. Az oszlopok lábazatának belső sarkait elnagyolt módon lefaragták, valószínűleg abból az okból, hogy kialakítsák, vagy lefedjék I. András sírját. Az altemplom egyenes záródású keleti falán három résablakot nyitottak, a déli falon ugyanígy három résablak volt, de ezeket utólag befalazták. Az 1889-ik évi felújításig, az altemplomban állt a faragott Szent Sír oltár, amelyet Stuhlhoff készített, ám ennek az idők folyamán nyoma veszett. Az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség legutóbb 1952-ben állította helyre az altemplomot, a XI. századi állapotába. A felújítás során kivették a déli falba beágyazott sírlapot és helyezték el az altemplomhajójának közepén, az alatta található sírüreg felé, így módon jelezve, hogy ez I. András király sírja. A király 1060-ban bekövetkezett halálát követően valószínűleg a kor szokása szerint, vagy a család kívánságára faraghatták rá a sírlapra a királyi jelvényt. Nyaranta a templom orgona hangversenyek színhelye.
A kolostor épületében rendezték be az utolsó magyar király IV. Károly emlékszobáját, amely egyben a legutóbbi magyarországi lakóhelye is volt.
A tihanyi kikötőt 1909 és 1911 között építették Kaáli Nagy Dezső tervei alapján, Kvassay Jenő kezdeményezésére. A 300 méter hosszú kikötő a balatoni partszakasz legszebbik kikötője. Régebben ennek a kikötőnek a mólóján árulták a gyerekek a kecskekörmöt, amely a közhiedelemmel ellentétben egy kagylófajta a Congeria ungula caprae 5 millió évvel ezelőtt megkövesedett maradványa.
1927-ben alapították a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Kutató Intézetét. Ennek az intézetnek az elsődleges feladatai közé tartozik a Balaton élővilágának a tanulmányozása.
Tihanyban találjuk Európa egyik legjelentősebb tudományos szakkönyvtárát, amelynek gyűjteménye 40 ezer kötetet számlál.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a régi halászfalvak életét mutatja be, valamint a népi építészetet. A múzeum egy régi parasztgazda házából lett kialakítva, amely szabadkéményes, a szobái korabeli bútorokkal és tárgyakkal lettek berendezve.
A jelenlegi Disznósi halászcéh-ház régebben épült, mint a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak helyet adó ház, ugyanis még kéménye sincs. A ház mellett álló fészerben helyezték el a korabeli halászeszközöket, közöttük egy bödönhajót.
Tihany egyik legismertebb nevezetessége a Visszhang- vagy Echo-domb. A dobon álló templom faláról visszaverődő hang 15-20 éve, még 300 méterről is 12 szótagot vert vissza.
A tihanyi vár létezését a korabeli dokumentumok 1267-ben említik meg első alkalommal. 1526-ot követően a vár végvár lett, a török ostromokat minden alkalommal visszaverték, köszönhetően híres kapitányaiknak Takaró Mihálynak, Gyulaffy Lászlónak és Pisky Istvánnak. 1702-ben I. Lipót császár több balatoni várral együtt ezt is leromboltatta. Napjainkra már csak pár falmaradvány maradt fenn.
A levendulamezőket emberi kéz telepítette. A Csúcs-hegy déli lejtőinek egykor kopár, sziklás oldalát 1926-ban dr. Bittera Gyula a magyar olajipar és gyógynövénytermesztés úttörője mandulafákkal, valamint Dél-Franciaországból levendulákkal telepítette be. A II. Világháborút követően a levendulát újfent telepíteni kellett, napjainkban a termesztése és lepárlása magánvállalkozásban folyik.
1954-ben létesítették a Kis-erdő-tetőn a Geofizikai Obszervatóriumot. Az obszervatórium épületei náddal vannak fedve és nagy részt a földbe vannak süllyesztve. A méréseket két házban végzik, az abszolút házban, illetve a variációs házban. Az abszolút házban a földmágnesesség abszolút értékeit mérik, míg a variációs házban a relatív értékeket.
A Bencés Apátsági Múzeumban egyházművészeti tárgyakat tekinthetünk meg, de ugyan itt került kialakításra a veszprémi Laczkó Dezső múzeum római és középkori lapidáriuma (kőtára) is.
A Fazekasházat az 1930-as években építették a helyi népi építészeti hagyományok szerint. A fazekasházban népművészeti bemutatókat rendeznek.

Csatlakozz a csoportunkhoz!Miénk a Világ Facebook csoport
MEGOSZTÁS
Előző cikkBalatonfüred
Következő cikkBalatonudvari

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here