TapolcaA település valószínűleg a Zalavárosban székelő Pribina szláv fejedelemség tulajdona volt. A település ekkortájt kaphatta a Taplitza elnevezést, amelyet a későbbiekben a magyar lakosok Tapolcára változtattak. A települést 1272-ben említik először, akkoriban Toplucha néven. Az 1459-es év során sókamarai székhely volt, majd 1485-re a megye egyik nagy jelentőséggel bíró székhelye volt. A település a XVI. században vásártartási jogot kapott. A török támadások alatt a település elnéptelenedett, de I. Miksa király 1573-ban megígérte a visszatérő lakosoknak, hogy ha visszaköltöznek a településre 3 éven keresztül adómentességet élvezhetnek.

A XVIII. – XIV. századokban tűzvészek sújtották a települést, de a Balaton környéki szőlő termelésnek és a borkereskedelemnek köszönhetően fejlődésnek indult Tapolca is. A település felvirágzása igazán csak az észak-balatoni vasútvonal megépítésé követően kezdődött el. Az 1966-os évben városi rangot kapott.
A település neves szülöttei: Dr. Felletár Emil (1834-1917), a kriminalisztika vegyészeti ágának megalapozója, illetve Batsányi János (1763-1845) költő akit a jakobinus mozgalomban vállalt aktív szerepéért egy évi várfogságra ítéltek.
A Tapolcai Tavasbarlangot a víz vájta ki, amely a mészkő sziklák hasadékain keresztül tört utat magának. A barlangot 1902-ben fedzte fel Németh Ferenc kútásó. 1913-ban épjtették meg a barlangba vezető lejárót, ezt követően pedig 1928-ban villanyvilágítást is bevezettek. Természetvédelmi oltalom alá 1942-ben helyezték a barlangot. Ez volt Magyarország első idegenforgalmi célra is használt barlangja. 1987 és 1990 között a közelben folyó bauxit és szénbányászás miatt a tó vize eltűnt és a barlangot bezárták. Amint beszüntették a bányászati tevékenységet, a barlangban lévő tó vízszintje ismét emelkedni kezdett és 1996-ra elérte a 2 méteres mélységet, ezáltal ismét lehetővé vált a csónakázás a barlangi tavon.
A Templom-dombon áll a római katolikus templom. A templomot a XV. században építették, egy korábbi templom helyén. Később, 1757-ben a veszprémi püspök Padányi Bíró Márton a templomot barokk stílusban bővíttette ki. Az átépítés előtti, gótikus templomból nem hagyták meg csak a nyolcszög három oldalával záródó szentélyt a támpillérekkel. Azóta a templomot több alkalommal felújították és az egyik restauráció alkalmával a szentély keleti külső falán egy régi falfestés nyomaira bukkantak.
A Malom-tavat tápláló karsztvíz Hegyesd irányából érkezik Tapolca alá, majd a tóból a Tapolca patak medrében folyva éri el a Balatont. A Malom-tó különlegessége a tóban élő alig 4-5 cm hosszú fürgecsele.
A tópart sétányán láthatjuk a Batsányi Jánost ábrázoló bronzszobrot, illetve felesége Baumberg Gizella (1766-1839), a neves osztrák származású költőnő mellszobrát. Az előbbi szobrot Segesdy György, az utóbbit pedig Kocsis András készítette.
A tapolcai vár 14448-ban kerül említésre Szécsi Dénes esztergomi érsek oklevelében. A törökvész idején a várat elpusztították és az alapjaira építették fel Közép-Európa legrégebbi népiskoláját. A népiskolát a kordokumentumok már megemlítik Kántorház néven.
A Tapolcai Városi Múzeum kiállításán keresztül megismerkedhetünk az egykori oktatási rendszerrel. A múzeum épületében egy korabeli tantermet alakítottak ki, valamint egy kántortanító lakása is megtekinthető.

Csatlakozz a csoportunkhoz!Miénk a Világ Facebook csoport

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here