Kendők, ruhaszalvéták, asztalterítők, ágyneműk, ruhák, fülbevalók, nyakláncok, kesztyűk és még ezernyi más dolog található itt, mind-mind csipkéből. Az idrijai nők az évszázadok során szinte mindent elkészítettek már csipkéből, munkájuknak pedig legnagyobb elismerése, hogy napjainkban a turisták – akikben a vásárlási kedvből sincs hiány – kifejezetten az ő gyönyörű termékeik miatt látogatnak el a városba.
A csipkekészítés kezdetei a 16. századig nyúlnak vissza. Néhány templomban olyan freskókat találtak, melyek arról tanúskodnak, hogy már akkoriban nagyon elterjedt volt, de később, 1689-ben Janez Vajkard Valvasor szlovén történetíró is említést tesz erről a tevékenységről, mely nagyban jellemezte a helyi asszonyokat. A legelső írott forrás, mely kifejezetten az idrijai csipkekészítésről és csipkekészítőkről számol be, 1696-ból származik.
Az első darabokat vastag lenfonalból készítették és elsősorban az egyháznak, valamint a módosabb parasztságnak adták el őket.
1860-ban Stefan és Karolina Lapajne nyitotta meg az első csipke üzletet Idrijaban. A következő években a Lapajne család az országhatárokon kívül, Közép- és Nyugat-Európában is rengeteg elismerést szerzett. Nem sokkal ezután kezdeményezték Bécsből a csipkekészítő iskola létrehozását.
Mivel a csipkekészítés fortélyait többnyire nemzedékről nemzedékre öröklődtek, idővel szükségessé vált az oktatást szervezettebb formában is megvalósítani. Az első csipkeverő iskola Ljubljanaban nyílt 1764-ben Mária Terézia támogatásával, de csak rövid ideig működött. Jó száz évvel később, 1876-ban egy újabb iskolát nyitották, immár Idrijában, ahol közel sem volt annyira idegen ez a műfaj, mint a szlovén fővárosban. Talán ennek köszönhető, hogy az iskola azóta is folyamatosan működik. Kezdetben az iskolát a helyi születésű Ivanka Ferjancic működtette és ismertette meg a város lányait, asszonyait a csipkekészítés egy egészen új módszerével. A hét pár orsóval történő csipkeverés nagyon gyorsan elterjedt a vidéken és egyből népszerű lett.
Az évek során az idrijai iskola számos fantasztikus tehetségű csipkeverőt adott a világnak. Közülük sokan a környéken maradtak és adták át tudományukat a fiatalabbaknak, de sokan Európába indultak és ott folytatták az oktatást, így az idrijai csipkekészítés tudománya sok országot meghódított. Az idrijai iskolának szerte az országban létrejöttek alintézményei, ezek biztosították, hogy az eredeti idrijai csipkekészítési technika ne vesszen el a semmibe. Olyan különleges elemek készítését is oktatták, melyeket csak a legritkábban használnak a csipkekészítés során.
Az első csipkekiállítást a városban 1970-ben nyitották meg a Gewerkenegg kastély múzeumában. Ez a tárlat azonban még nem volt méltó a város hírneves termékének bemutatásához, ezért az 1980-as években a múzeum vezetése egy etnológus alkalmazása mellett döntött, aki a csipke történetét egy új, színvonalasabb kiállítás keretében tárta a látogatók elé. Ezekben az években számos alkalmi kiállítás is nyílt, ami egyre inkább arra ösztönözte az embereket, hogy otthonaikban, a szekrények és a padlások mélyéről előkeressék régi csipkéiket. A helybeliek adományaiból összegyűlt egy múzeumi kiállításra való anyag, melyeket már a határokon túl is bemutattak.
A város egyik legfontosabb eseménye a több mint három évtizede minden évben megrendezett Csipke Fesztivál, mely rengeteg látogatót vonz a határokon túlról is.
Abban a reményben, hogy az idrijai csipke nemcsak a város múltja és jelene, de jövője is, a település mindent megtesz azért, hogy mint helyi eredetű, a hagyományokhoz szorosan kapcsolódó, autentikus terméket, az idrijai csipke nevet védetté nyilvánítsák.
