KeszthelyA település elnevezésére két elmélet is létezik. Az egyik elmélet szerint a latin castellum szóból ered, amelynek jelentése kastély, vagy a régi magyar szóból, a Gesztelyből van származtatva, amely gesztenyést jelent. A korabeli oklevelekben Keztel, illetve Kastelic neveken említik meg. A jelenlegi település helyén egykor két falu állt. Az egyik a Szentmárton templom környékére épült, a mai kastély területén, a másik falu pedig a ferences templom körül alakult ki. A két falut 1247-ben egyesítették, ugyanekkor említették meg a települést első alkalommal Keszthely néven.

1421-ben Keszthely mezővárosi rangot kapott, a fejlődése csak a törökökkel vívott háború kitörésekor állt meg. Ezért a XVI. század közepe táján a ferences rendházból és a templomból egy végvárat alakítottak ki, amelyet a törökök többször is megkíséreltek elfoglalni, eredménytelenül. A keszthelyi végvár 1709-ben került a kurucok kezébe, akiktől a császári hadsereg foglalta el és rombolta le.
1739-ben Keszthely a Festetics család tulajdonába került és a birtokaik központjává válik. Ettől kezdve folyamatos fejlődésnek indul a település, így a XVIII. század első felére már gyógyszertára is lett, majd 1759-ben kórháza, 1772-ben gimnáziuma, majd 1846-ban kikötője is épült. 1861-ben megépült a déli vasútvonal, de a város csak egy szárnyvonalat kapott, így a gazdasági fejlődése megtorpant. Ebben az időszakban indult el az iskola-, valamint a fürdővárossá valü fejlesztése. Keszthely 1954-ben kapott városi rangot.
Keszthely a szülővárosa Petőfi Sándor feleségének Szendrey Júliának (1828-1868), Kossuth Lajos szárnysegédjének Asbóth Sándornak (1811-1868), Goldmark Károly (1830-1915) zeneszerzőnek, valamint Schwarcz Dávidnak (1850-1897), aki feltalálta a kormányozható léghajót. 1904-ben Keszthelyen fejezte be Kacsóh Pongrác a János vitéz címet viselő dalmű komponálását.
1745-ben kezdődött el a Festetics-kastély építése. Az építkezési munkálatokat Festetics Kristóf kezdte el, rokonának Pethő Zsigmondnak a romos várkastélya helyén. A régi kastély alapterülete körülbelül a jelenlegi középrészének a méreteihez hasonló, leszámítva a szárnyépületeket, amelyeket több alkalommal is lebontottak, majd átépítettek. A kastély két szintes volt és 34 szobával rendelkezett. A legnagyobb arányú átépítést Festetics Pál végeztette 1769 és 1770 között, Hofstádter Kristóffal, azt követően, hogy apja halála után megörökölte a birtokot. Az átépítések során a kastély homlokzatát érintetlenül hagyták és a jelenleg látható hosszúságúra növelték meg az épület szárnyait. Ehhez csatolták azután az épület végeihez a két emeletes épületrészt.
A következő bővítése a kastélynak 1792 és 1799 között lett esedékes, amelyet már Festetics György végeztetett el Rantz János György tervei alapján.
1801-ben épült a kastély könyvtárterme, amely a Helikon könyvtár nevet kapta. 1883-ban Festetics II. Tasziló átvette a kastély tulajdonjogát bizonyító hitbizományt és még ugyan ebben évben Viktor Rumpermayerel terveket készíttetett a kastély átalakítására. Az építész halála után a tervezési munkálatokat Haas Gusztáv és Paschkisch Miksa folytatták, amely szerint az északi épületszárny lebontásával kétszeresére növelték a lakóudvart és egy új szárnyrészt terveztek, amely a középrészen egy toronnyal kapcsolódott a régi épülettömbhöz. Az elkészült tervek szerinti átépítést követően nyerte el a kastély a ma is ismert alakját. Az utolsó átépítés során a főbejáratból nyílt a lépcsőház is, amelynek karrarai márvány lépcsősorát Köck Antal kőfaragó készített. Egy 1933-ban készült leltár alapján a kibővített kastély 101 helyiséggel rendelkezett. A kastély könyvtárterme empire stílusú, amelynek a tölgyfa berendezését Kerbl János keszthelyi asztalos tervezett és épített meg.
A hatalmas könyvtár könyvállománya jelenleg 86 ezer kötetet számlál, valamint 119 kéziratot és 4 ősnyomtatványt. A kastélyban található egy kápolna is, amelynek alabástromból faragott szobra Szent Zsófiát ábrázolja. A szobrot 1804-ben faragta Robatz Augustin. Az építkezéskor a kapukat is kicserélték, amelyeknek a műlakatos munkáit a pozsonyi mester Marton Lajos készített. 1893-ban megszüntették a kastély előtti utat, ekkor elbontották a Szent Márton templom maradványait és egy nagy félköríves teret hoztak létre magas kőfallal övezve. Ezért a területért cserébe Festetics Tasziló a városnak adományozta a Balaton parti parkot. A kastély előtti félköríves parkrész közepére egy szökőkutat épített Hencz Antal keszthelyi építőmester. A kastélyhoz, annak fénykorában 1887 és 145 között egy 42 hektáros kert is tartozott, amely napjainkra jelentős mértékben zsugorodott, mindössze 7,2 hektárra.
A XVIII. század során épült a Pethő-ház, amelyet később barokk stílusban építettek át. Az udvari részén árkádsorral épített ház, a Pethő család tulajdona volt, akik évszázadokon keresztül Keszthely földesurai is voltak egyben. Ez a ház volt Goldmark Károly zeneszerző szülőháza, így a helybéli lakosok Goldmark-házként is említik. Goldmark Károly egy 21 gyermekes zsidó kántor fiaként látta meg a napvilágot, tanulmányait csak hosszú idő elteltével tudta befejezni, ugyanis nyilvános iskolába nem is járt. Az udvar végében egy 1852-ben épített zsinagóga áll.
A Magyarok Nagyasszonya Ferences-rendi plébániatemplom 1386-ban épült, az építtetője Lackfi II. István építtette. A török veszély növekedésével 1550 táján erődtemplommá építették át, majd a török hódoltságot követően Barokk stílusban újították fel. A templomtorony eredetileg a szentély oldalában állt, de a törökökkel vívott csatározások során megsemmisült. A jelenleg látható templom Geisl Mór tervei alapján lett átépítve 1878-ban. A gótikus stílusban készült rózsaablak, egykor a templom homlokzatát díszítette. 1896-ban a templomot újfent átépítették, ezúttal neogótikus stílusban Sztehlo Ottó és Hencz Antal építészek tervei alapján. Ez alkalommal készültek el az ablakok színes üvegfestményei is, amelyek Róth Miksa mesterségének címerei.
A templom szentélyében látható falképek szecessziós stílusban készültek 1896-ban. A képek 1974-es restaurálása során alóluk 1380-ból származó képek kerültek elő. Sajnos a freskók legtöbbje erősen megrongált állapotban van a XVI. – XIX. századok során végzett átépítési munkálatok miatt. A templom északi falán láthatjuk Jézus bevonulását Jeruzsálembe, amelyet az Utolsó vacsora követ, majd pedig az Olajfák hegyén, a Júdás csókja, valamint Jézus Pilátus előtt című festmények láthatóak. Ez utóbbi képtől bal kéz felé láthatjuk a Jézus testének a keresztfáról való levételét ábrázoló képet. Az utolsó festmény Jézus mennybemenetelét mutatja be. A Keresztút első két képe a templom északi falán lehetett és valószínűleg az idők folyamán megsemmisült. Ezek a Keresztút stációinak történései alapján Jézus gyermekkorát és nyilvános életét mutathatták be.
A Jézus bemutatása a templomban eseményét ábrázoló kép, arra utal, hogy egykor a Passió történéseit ábrázoló freskó egykor egy egész hiánytalan képsorozat lehetett, amely a templom falait ékesítette. Ez utóbbi kép elhelyezkedéséből arra lehet következtetni, hogy a templom északi falán lehettek a Passió részét képező Angyali üdvözlet, a Vizitáció, a Jézus születése, illetve a Királyok imádása című jelenetetek.
A templom szentélyének dél-keleti falán láthatjuk a Mária templomba menetele című freskót. Ennek a képnek alapján arra lehet következtetni, hogy ez a kép egy másik képsorozat részét képezi, amely Szűz Mária életútjának a főbb mozzanatait mutatja be. Az is feltételezhető, hogy a déli templomfal három csúcsíves záródásában a Pünkösd, Mária halála és mennybevitele, illetve Szűz Mária megkoronázása lehetett ábrázolva a festményeken. A logikus következtetést az is alátámasztja, hogy számos freskó töredéket találtak, viszont ezek a felismerhetetlenségig megrongálódtak.
A templom szentélyének déli és keleti oldalfalain párhuzamosan a gótikus ablakok hossztengelyével, három sorban egymás fölött álló szentek ábrázolásai láthatóak. A legalsó sorban a freskók leginkább a koronás női szeneteket ábrázolják, Szent Ilonát a keresztel, majd Mária Magdolna mennybevitelét a feje körül mandorlával, vagyis mandula alakú dicsfénnyel. A dél-keleti falon az ikonográfiai elemzés szerint Antiochiai Szent Margit képe lehetett, vele szemben pedig Szent Dorottya ábrázolása ismerhető fel. Ezt a két képet követi az ablakok oldalainál Alexandriai Szent Katalin ábrázolása, valamint Assisi Szent Klára, illetve a magyarországi Szent Erzsébet. Ezt a festménysort két ferences szerzetes alakja zárja, akiknek a kiléte nem teljesen tisztázott, így csak valószínűsíthető, hogy Szent Antal és Szent Bonaventura ábrázolásai lehettek. Szintén az ablakok mentén helyezkedik el a második képsor, amely a Szent életű püspököket ábrázolja. A püspökök képein szám szerint tíz személy volt, de napjainkban már csak öt látható. A püspökök képei fölött a harmadik festménysorban a freskók alkotója a magyar királyok álló alakos képeit festette meg. Napjainkban csak Lackfi nádor védőszentjét, illetve Szent Istvánt lehet felismerni, jobb kezében tartott országalmáról. Kissé távolabb látható Szent László király lovagi öltözékben, ezt követi egy elpusztult freskó, majd az esendő Könyves Kálmán alakja ismerhető fel, amely már csak ikonográfiai technikákkal azonosítható. A többi hét kép állapota annyira rossz, hogy a rajtuk ábrázolt alakok kilétét már csak valószínűsíteni lehet. A legvalószínűbb, hogy az erősen megrongálódott képek Géza fejedelmet, Szent Imre herceget, III. Bélát, II. Endrét, IV. Bélát, III. Endrét és valószínűleg Róbert Károlyt ábrázolhatták, oly módon, ahogyan azt az egykori templomfestő elképzelte.
A templomszentélyben jobbról Lackfi II. István vörösmárvány síremlékét láthatjuk, akit Zsigmond király egy tárgyalás ürügyén Körösre (az erdélyi Körös vármegye) hívott és 1397-ben meggyilkoltatott a Nápolyi Lászlóhoz való átpártolása miatt. A sírkövön láthatjuk a család címerét, valamint az 1397-es évszámot. A szentély baloldali falán láthatjuk Festetics Kristóf epitáfiumát, amely egy díszes keretű dombormű.
A templom déli oldalánál a vár egykori vizesárkának a helyén egy régi, román stílusban épült kis körkápolna mellett, az egykori védművek alapfalait tárták fel.
A napóleoni hadjáratokat követően egy nyugodtabb időszak következett. Ebben az időszakban Festetics György kezdeményezésére évente egyszer, február 12-én a görög múzsák regebeli tartózkodási helye után elnevezett görög (vagyis helikoni) rendezvényeket tartottak a keszthelyi diákok. Az ifjú tollnokok ebből az alkalomból felolvashatták írásaikat, vagy költeményeiket. Ezeken a találkozókon Festetics György meghívására 1817-ben és 1818-ban is az akkori kortárs magyar irodalom kimagasló személyiségei is tiszteletüket tették, így Kisfaludy Sándor, Berzsenyi Dániel, illetve Dukai Takách Judit is. Festetics György 1819-ben bekövetkezett halála után a helikoni ünnepségeket többé már nem szervezték meg, viszont az emléküket a helikoni parkban 1821-ben felállított szobor őrzi.
A Georgikont 1797-ben alapította Festetics György. Akkoriban ez volt Európa legelső felsőfokú mezőgazdasági tanintézménye, amely 1848-ig folyamatosan működött. Az iskolának egyaránt volt parasztiskola és gazdaasszony képző tagozata is. Az iskola épületét Georgikon-háznak nevezik.
A Balatoni múzeum tárlatain megismerhetjük a Balaton és az ember kapcsolatát, megtekinthetjük a római- és a középkori kőtár gyűjteményét, valamint megtekinthetjük a Halápy János (1893-1960) festő emlékszobát is.
A Georgikon Majormúzeumban megismerkedhetünk a balatoni borvidék borászatával a XIX. századig, az Agrártörténeti Egyetem történetével 1945-től 1976-ig, valamint a Georgikon történetével 1797-től 1848-ig.

Csatlakozz a csoportunkhoz!Miénk a Világ Facebook csoport

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here