Észak-Olaszországban, Firenzétől 56 km-re található egy dombtetőn a városfallal körülvett középkori kisváros, San Gimignano. Elsősorban építészetéről híres, valamint számos tornyáról, melyekről elképesztő panoráma nyílik a város környékére.
Időszámításunk előtt a 3. században alapították az etruszkok, később az Észak-Európából Rómába tartó zarándokok útvonala vezetett át a falun. San Gimignano a középkori Manhattan elnevezést a várost jelképező 13 lenyűgöző toronyról kapta, melyek a 12. századból maradtak fenn. Ezeket a helyi előkelőségek gazdagságuk szimbólumaként építtették, a lakótornyok és erődök szerepét egyaránt betöltötték. Míg a legtöbb város tornyai, mint pl. Bologna, Firenze esetében áldozatul estek háborúknak, természeti katasztrófáknak vagy az újjáépítéseknek, San Gimignano sértetlenül őrzi őket, ezért is hívják a Tornyok városának. A tornyok és a paloták mind a város fénykorának emlékét őrzik, mikor San Gimignano fontos kereskedelmi központ volt. A falai, épületei és tornyai mind épségben maradtak fenn. San Gimignano virágkorának a pestis, a fekete halál vetett véget 1348-ban, ahogy még oly sok más város esetében is szerte Európában. Ezt követően a város Firenze után a második helyre szorult vissza kulturális, művészeti és turisztikai téren.
A Sant Agostino templomban számos műalkotás látható a legnagyobb olasz reneszánsz művészektől. A Városháza épületét 1228-1323 között építették. Ma a Városi Képtár is itt működik, melyben számos kiváló olasz alkotó munkái tekinthetők meg. Az Egyháztörténeti Múzeumban 14-15. századból származó szobrokat és egyházi öltözékeket állítanak ki. A főtéren áll a középkori Dóm, falán Domenico Ghirlandaio freskóival. A város történelméhez kapcsolódó érdekesség, hogy Dante 1300. május 8-án San Gimignanoban járt.
Lábnyomában haladva mi is felfedezhetjük ezt a bájos toszkán kisvárost és annak csodás vidékét.
