Csendes, érintetlen partszakasz ez, mely éles kontrasztot alkot Algarve legnépszerűbb és legforgalmasabb strandjaival. “Minden lakott terület vége” -, ahogy Sabros, a geográfus a római időkben jellemezte. A mórok, akik a 8. században elfoglalták, Al-Gharb-nak, vagyis Nyugatnak nevezték el, mivel ez volt az általuk meghódított területek legnyugatibb pontja.
A mórok öt évszázados itt tartózkodásának nyomai még ma is láthatók az építészetben, a fehérre meszelt házak részleteiben, a házbelsőkben, melyeket gyakran burkolnak azulejos vagy kézzel festett csempék.
A 15. században ez volt az a tengerpart, ahonnan a fiatal, kalandra és dicsőségre vágyó tengerészek elindultak az ismeretlen vidékek felé és ezzel megnyitották Portugália legdicsőbb korszakát, a Nagy Felfedezések korát. Ahogy végighajtunk a Lagos-tól Sagres-ig futó partszakaszon, képzeljük el egy pillanatra, hogy mellettünk a tengeren karavellák szelik a vizeket, vad, szeles vidékeken kanyarognak, ahol a hullámok a sziklákat ostorozzák és a tengerek a puszta horizont felé vezetnek. Ez egy teljesen másik Algarve, mint amit Quinta do Lagos művészien kivitelezett kertjein és rezidenciáin vagy Albufeira és Vilamoura kiépített városán keresztül megismerhetünk.
Henrik szakképzett térképészeket, csillagászokat, asztrológusokat és a legjobb hajókat gyűjtötte össze, hogy megalapozza a tengeri utakat, melyeknek során felfedezte az Indiába vezető útvonalat is – mely Portugáliának óriási hasznot, a teljes fűszerkereskedelem monopóliumát hozta -, valamint elérte Brazíliát annak minden kincsével együtt. Mivel a Szent Vince-foknál, az európai kontinens legdélnyugatibb pontjánál fekszik, ugyanonnan nézhetjük a napfelkeltét, ahonnan maga a híres hajós.
Az óriási világítótoronyban egy apró múzeumot találunk, melyben nemcsak a toronyról, de Henrikről és a 4. században élt vértanúról, Szent Vincéről is többet megtudhatunk, akinek holttestét állítólag itt sodorta partra a tenger.
Ezen a ponton a part felfelé fordul, teljes erővel szembe az Atlanti-óceánnal, melynek látványos hullámait nemcsak nézni érdemes, ezt a szörfösök jól tudják. Martinhal öblében azonban a hullámok megszelídülnek, a víz tökéletes az úszáshoz, még akkor is, ha az óceán vize jóval hűvösebb, mint a Földközi-tenger. A víz, bár nyugodtabb, itt is lehet szörfözni és kipróbálni a vízisportokat, de a tenger ezenkívül is rengeteg élményt tartogat. Madárleseket szerveznek, cápa halászatot, delfinnéző kirándulásokat és búvárkodni is érdemes.
A Martinhal mellett lévő strandon, Baleeira kikötőjében befizethetünk a hajókirándulásra, ahol egy hozzáértő tengerbiológus kalauzol minket a delfinek, tengeri teknősök, kék cápák között.
A tengerpart felett található a Costa Vincenta Természet Park, területét tengerparti fenyők és cserjék borítják. A tenger és a park között lévő hotel erkélyéről jóval kényelmesebben csodálhatjuk meg a naplementét, mint a Promontorium Sacrum, a Szent Hegyfok csúcsáról, ahogy a régiek tették egykoron.
Jó tanács, hogy a strandokon mindig figyeljük a zászlókat, amik a víz biztonságát jelzik. Ahol zöld zászló lobog, ott az úszás biztonságos még a kezdőknek is, a sárga már figyelmeztet arra, hogy csak tapasztalt úszók merészkedjenek a vízbe, míg a piros zászlóval jelzett területeken tilos a fürdőzés. A nyugati partoknál nagyon erősek az áramlatok, gyerekeknek vagy kezdőknek itt nem ajánlott a vízbe menni. Az itt és a városban lévő üzletekbe, éttermekbe elsősorban készpénzt vigyünk, a legtöbb helyen csak ezt fogadják el.
