Paola főleg a Ħal Saflieni Hipogeumáról, a Máltai-szigetek legnagyobb plébániatemplomáról, a csodás bevásárlóközpontokkal teli teréről, a Nagypéntek felvonulásáról és a Hibernians FC nevű futballcsapatáról ismert.
Két plébániatemplom is van a városban, az egyiket Krisztus király, a másikat pedig lourdesi boldogságos Szűz Mária tiszteletére építették. Előbbit minden év júliusának negyedik vasárnapján ünneplik, míg utóbbit az augusztus 17. utáni első vasárnap. Az egyházközségben egy ferences templomot is találhatunk, melyet Szent Antal emlékére építettek. A St. Ubaldesca templom Paola legrégebbi temploma és ez volt az első plébániatemplom a városban. 2008-ban a templom keresztülment egy minimális felújításon. A Perellos nagymester tiszteletére épített Villa Perellos egy mérföldkő a hely történelmében.
A város egy kereskedelmi központ Málta déli kikötőjének a térségében, körülbelül öt kilométerre a fővárostól, Valletta-tól.
Bár Paola városát a 17. században alapították, több megalitikus maradványt is találtak a térségben.
A Hipogeum
Az UNESCO Világörökségi Listáján is szereplő Hipogeum egy ember alkotta, mészkövekből kivájt kamrákból álló labirintus komplexum, amely körülbelül 11 méterrel a föld alatt fekszik. Valószínűleg temetkezési helyként és templomként is használták. A neolitikus emberek csupán agancsot és kődarabokat használtak a háromemeletes Hipogeum kifaragásához.
A felső szint hasonlít a szigeten talált más kőbe vésett sírokhoz. A középső szintet a templomi időszakban (Kr.e. 3800 és 2500 között) faragták ki, és több kamrából áll. Itt találtak meg több szobrocskát, amulettet, és vázákat is. A leghíresebb szobrocska az úgy nevezett „Alvó Hölgy”, melyet ma már Valletta-ban, a Nemzeti Régészeti Múzeumban tekinthetünk meg.
A Kordin templomok
A Kordin templomok egy magas fennsíkon álltak, ami kilátást nyújt az egész Nagy Kikötőre.
– Kordin I.: a templomot részben A.A. Caruana tárta fel, majd Sir Themistocles Zammit folytatta 1908-ban és végül T. Ashby és T.E. Peet fejezte be 1909-ben. Az elég rossz állapotban megőrzött templom kicsi és szabálytalan szobákból állt. Az 1. Kordin igazán ki volt téve az elemeknek. A II. világháborús támadások és egy ipari ingatlan az összes maradványt elpusztította.
– Kordin II.: a templomot Cesare Vassallo vizsgálta meg először 1840-ben, majd A.A. Caruana kezdte meg a feltárását 1892-ben. A munkát Albert Mayer folytatta 1901-ben és végül Ashby és Peet közösen fejezte be 1908-1909-ben. Nehéz pontosan kitalálni, hogy melyik időből is származik. Az viszont biztos, hogy a templomot az egész templom időszakban használták, ugyanis az egész időszakból találtak agyagedény maradványokat. A II. Kordin templomot lerombolták a II. világháború idején a légi bombázások során, az új épületeket pedig azóta építették fel.
– Kordin III.: ez az egyetlen a Kordin templomok közül, amelyik a mai napig létezik. Ezen kívül ez az egyetlen olyan templom, amelynek az előkertje kövezett. A templom mögött kis szobák vannak, amiket valószínűleg raktárakként használtak. A hely legfigyelemreméltóbb része a 2,75 méter hosszú árok, ami a bejárattól a baloldali szentélyig húzódik. Közvetlen a templom mellett található a Szent Antal templom, amit szigorúan zárva tartanak, hogy megvédjék.
Szent János rend
Antoine de Paule lett a Szent János rend nagymestere 71 éves korában, 1623. március 10-én. Azért, hogy növelje a népességet, 1626 júliusában egy új várost hozott létre a Tal-Għerien nevű dombon, melyet Casal Nuovo-nak neveztek el, melynek jelentése az új város. Később átnevezték Casal Paola-nak, hogy a Nagymester családnevét viselje. A város címere eredetileg egy fehér és egy piros nyolcszögű keresztből állt, kontrasztban a piros és fehér háttérrel. A Katonai Rend idején a város a szomszédos város, Tarxien szellemi utódja lett és a katonai taktikákat illetően még mindig Zejtun vezető hadseregétől függött. Uralkodása idején, De Paule egy templomot épített a városban Szent Ubaldesca tiszteletére, aki a Szent János rend egyik nővére volt. Ez volt a város első plébániatemploma.
VIII. Orbán pápa kiadott egy bullát, ami engedélyt adott a templom megépítésére. 1629. november 12-én a Szent János rend tanácsa elhatározta, hogy megkezdik az építést. A templom alapkövének lefektetését egy De Paule nagymester által rendezett igen nagystílű ünnepélyen ünnepelték meg 1630. augusztus 25-én. A templomot 1900-ban kibővítették Paola növekedő népessége miatt, 1910-ben pedig plébániatemplommá nyilvánították és Jézus Szent Szívének szentelték.
Egy újabb és nagyobb templomot építettek az Antoine de Paule térre, a város főterére, melyet Krisztus Királynak szenteltek. Manapság felújításokon megy keresztül, a belsejét pedig csodás aranyozott és fenséges urnatartók és Krisztus király szobra díszíti.
