Olaszország felől érkezve, közvetlenül a határon Menton a Riviéra legelső városa. Akár ugyanolyannak is tűnhet, mint a többi francia tengerparti kisváros. Hogy Menton igazi hangulatát megérezzük, nem árt, ha több várost is bejárunk a környéken, így össze tudjuk hasonlítani őket. Persze, az is jól jön, ha nem csupán egy napos kirándulást tervezünk ide.
“La Perle de la France”, vagyis Franciaország gyöngyszeme – hirdeti a felirat a város határában lévő üdvözlő táblán. És valóban. Menton a zöldellő, buja parkjaival, csodás múlt századi épületeivel a város főtere körül, az óváros aprócska, öreg házaival, melyek fölött messziről látható temploma őrködik és lenyűgöző tengerpartjával tényleg megfelel ennek a becenévnek.
A született mentoniak saját dialektusban beszélnek, mely a francia és a ligur keverékéből tevődik össze. A városka nagyjából 30 ezres lakosságának egy részét ugyanis olasz származásúak alkotják, köszönhetően Olaszország közelségének. A helyiek így általában kétnyelvűek és a feliratok az utcán gyakran olaszul is olvashatók, ami a francia városok többségére egyáltalán nem jellemző.
A Jean Cocteau Múzeumot a kikötőben lévő 17. századi bástyában, a Bastionban alakították ki. A neves író, költő, filmrendező és zeneszerző sok időt töltött Mentonban, a városháza freskósorozatának megalkotására is őt kérték fel.
De fesztivál évente csak egyszer van. Amire azonban egész évben számíthatunk, az a sok mosolygós mentoni, akiket nem lehet nem észrevenni. Úgy tűnhet, ebben a városkában mindenki boldogan, gondtalanul éli a mindennapjait. A valóságban a kép biztosan nem ennyire rózsaszín, de megélve azt a harmóniát, melyet maga Menton és a lakói sugároznak, megérthetjük, miért is emlegetik gyöngyszemként.
Bizony ez igy igaz! Én jártam benne október elején, de akkor. is csodálatos volt.Meglátogattam a világhires parfüm gyárat is.