Grabarka Szent HegyeLengyelország legfőbb látnivalói, mint Varsó, a Tátra vagy Gdansk, viszonylag sokak számára ismerősek. Ám a lengyel vidékek olyan izgalmas helyeket is tartogatnak, melyeket csak a témában alaposabban elmélyedők fedezhetnek fel, ezek gyakran az útikönyvekbe sem kerülnek be. Aki igazán különleges helyszíneket szeretne meglátogatni a lengyel utazás során, kövesse az alábbi célpontokat!

Grabarka Szent Hegye

Grabarka Szent Hegye a legnagyobb ortodox szentély Lengyelországban. Az ortodox hívők számára jelentősége nagyjából ugyanaz, mint a katolikusoknak Czestochowa. Az erdőben, városoktól és főutaktól távol évente hívők és zarándokok tízezreit vonzza. Grabarka Szent Hegyét a Keresztek Hegyeként is emlegetik. A hegy tetején egy ortodox templom áll, körülötte ezernyi fogadalmi kereszttel. Ezek mind különböző formájúak, méretűek, a kicsitől a nagyig nagyon változatos képet mutatnak. Sok közülük már rothadásnak indult, de még halványan olvasható rajtuk a cirill felirat. Ami közös bennük, hogy beteg, rászoruló és vég nélkül reménykedő hívek állították fel őket. Grabarka a 18. században lett zarándokhely, az első csodát a kolera járvány idején, 1710-ben jegyezték fel. Podlasie régió lakóit tizedelte a betegség, az emberek a városokat, falvakat hátrahagyva mentették az életüket. Ekkor egy öregember kinyilatkoztatást tett, mi szerint az üdvösség egyetlen módja, hogy az emberek egy kereszttel a kezükben felmennek a Grabarka hegyre, a forrásnál megmossák arcukat, lábukat és imádkoznak. Csoda történt: mindazok, akik így tettek és követték az öregembert, megmenekültek a járvány elől. Azóta is folyamatosan jönnek a zarándokok a hegyre és hozzák a kereszteket. A legtöbben augusztus 19-én, Krisztus színeváltozásának napján, amikor a hívek éjjel-nappal virrasztanak.

Modlin erőd

Modlin erőd

Az egyik legnagyobb és legjobb állapotban fennmaradt erőd nem csak Lengyelországban, de egész Európában. A Varsótól kb. 30 km-re, a Narew és a Visztula találkozásánál, homokszigetek és sűrű erdők között álló erőd szemtanúja volt a történelem számos viharának, emléke a védekezési célokat szolgáló építészetnek. Négy ország hadseregének adott otthont, itt állomásoztak a franciák, az oroszok, a németek és természetesen a lengyelek. 2250 m-es hosszúságával és hosszúkás hatszög alakjával a citadella a leghosszabb épület Európában. 800 szobájának befogadóképessége eléri a 20.000 főt. Számos földalatti bunker és börtön található az épület alatt, melyekben 700 embert tarthattak fogva. Története során az erődből senkinek nem sikerült megszöknie. 1655-ben építették, amikor a svéd Gusztáv király felfedezte, hogy a helyszín a folyótorkolat miatt milyen természetes védelmi lehetőségeket rejt magában. Az erőd ma különböző eseményeknek ad otthon, többek közt híres csatákat szoktak itt újra játszani. A legjobban a torony tetőteraszáról csodálhatjuk meg a monumentális építmény nagyságát, az erőd egyik cári bérházában kialakított étterméből varázslatos panoráma nyílik a Visztulára és a Narew-folyóra.

Elblagi csatorna

A festői Mazóviai Vajdaságban évő Elblagi csatorna világviszonylatban is ritkaságnak számít. Itt abban a különleges élményben lehet részünk, hogy a földön, pontosabban a füvön hajózhatunk. Az Elblasko és Ostrodzki városát összekötő csatorna a hidrotechnológia egyik műremeke és egyedülálló turista látványosság. Annak ellenére, hogy több mint 150 éves, kitűnő állapotban van, olyannyira, hogy még mindig az eredeti szerkezetet használják. 84,2 km-es hosszával ez Lengyelország leghosszabb vízi útja, 2007-ben népszavazással az ország hét csodája közé választották. II. Vilmos Ferenc porosz király megbízásából építették azzal a céllal, hogy összekapcsolja Kelet-Poroszországot a Balti-tengerrel. A munkálatok 16 éven át tartottak, megnyitására 1860-ben került sor. A csatorna nagyban hozzájárult a régió gazdaságának fellendüléséhez, főleg élelmiszert és faárut szállítottak rajta. A 20. században gazdasági jelentősége a vasút és a közúthálózat kiépülésével párhuzamosan csökkent, végül turisztikai attrakció lett belőle. A csatorna körüli terület tájvédelmi körzet erdőkkel, tavakkal, harapnivalóan friss levegővel.

Zamoyske palota

Zamoyske palota

Aki az egyetlen, teljes mértékig autentikus lengyel arisztokrata rezidenciát szeretné látni, mindenképp el kell utaznia a Lublin közelében, Kozlowkaban álló Zamoyske palotához. Hihetetlen módon nem esett áldozatul sem a nácik, sem a szovjetek rombolásának, sőt, még a háború utáni kommunizmust is sértetlenül vészelte át. Utolsó részletéig őrzi 19-20. század fordulóján kialakított arculatát, mintha csak megállt volna az idő felette. Teljesen érthető, hogy ez a barokk-neoklasszikus palota és park komplexum Lengyelország egyik legértékesebb műemléki épülete. Konstanty Zamoyski, akinek nevét az épület viseli, nem az első tulajdonosa volt a palotának. Ő végezte rajta azokat az átalakításokat, melyek ma is láthatók. A világ legjelentősebb műalkotásainak másolataival díszítettet a belső tereket, ugyanakkor elkötelezett híve volt a technikai újításoknak is. Palotáját ennek megfelelően modern fürdőszobával és vízvezetékrendszerrel látta el, ami az akkori Európában hihetetlen luxusnak számított. Ma a palotában a Zamoyski család múzeumát lehet megnézni, ami jóval több szimpla tárlat látogatásnál. Valóban az arisztokrata család hétköznapjaiban érezhetjük magunkat a gyönyörűen bebútorozott, márvány kandallós, tölgyfa parkettás, eredeti porcelánokkal és festményekkel díszített épületben, amihez egy kis kápolna is tartozik. A palotában rendezték be a Szocialista Realista Művészet Múzeumát is több mint 1600 szoborral, festménnyel, plakáttal az 1950-es évektől kezdve.


Borne Sulinowo

A Lengyelország észak-nyugati részén fekvő város csodával határos módon került fel Lengyelország térképére 1992-ben, amiben az a különös, hogy már jóval korábban is szép számmal éltek itt emberek. Csakhogy 1945-1992. között egy titkos szovjet katonai bázis működött itt, emiatt tilos volt a térképekre felrajzolni a települést, ami évtizedeken át nem is tartozott lengyel fennhatóság alá. A város tehát hivatalosan nem is létezett, utak sem vezettek ide, csak a közeli tóhoz vagy az erődbe vitték az eltévedt utazókat. Bonyolult története miatt Borne Sulinowo még ma is a rejtélyek városa. A II. világháború kitörése előtt a németek kitelepítették a helyi lakosságot és 1938-ban a Wermacht számára építettek itt katonai helyőrséget és kiképző központot. Gyakorlatilag egy új várost húztak fel. 1939-ben a németek egy hadifogoly tábort is létrehoztak, ahol több mint 30.000 lengyel, francia, orosz, jugoszláv hadifoglyot gyilkoltak meg. 1945-ben a Vörös Hadsereg vette át, majd miután a kommunista uralom összeomlott és Lengyelország függetlenné vált, az ország része lett és megkezdődött a benépesülése. Ma Borne Sulinowo egy virágzó kisváros, ami rengeteg turistát vonz, ellentétben a hasonló sorsot megélt Klominoval, ami nem tudott újjászületni. Valahol az erdőben, nehezen megközelíthető helyen, Lengyelország egyetlen szellemvárosaként a kalandvágyó, történelem iránt elkötelezett utazók keresik fel csupán.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here