Porto Európa egyik legrégebbi városa. A római korban kikötőként töltött be fontos szerepet és Portugáliát is a város nevéből eredően keresztelték el. Ma negyedmilliós lakosságával az ország egyik fontosabb gazdasági központja. Porto történelmi belvárosa 1996-ban került be az UNESCO Világörökségeinek sorába.
Legszebb látnivalóiból szemezgettünk:
Dom Luis-híd
Porto egyik jelképévé vált ez az 5 éván át épített, végül 1886-ban átadott híd, mely akkoriban a világ leghosszabb vasból készült íves hídja volt. Tervezője Gustave Eiffel tanítványa, Teófilo Seyring. Felső szintjén ma metró közlekedik, az alsó részt az autók és a gyalogosok használják a Douro-folyón való átkeléshez. A hídon áthaladva a város egyik legszebb kilátásában gyönyörködhetünk, csodás kilátás nyílik Porto városára és Vila Nova de Gaiai kikötőjének régi borraktáraira.
Sé do Porto katedrális
Ez az ikertornyos, erődítmény jellegű székesegyház leginkább arról nevezetes, hogy falai közt keresztelték meg Tengerész Henriket és a 14. században János király itt vette feleségül az angol hercegnőt, Lancasteri Philippat. A Sé do Porto katedrálist a 12. században kezdték építeni, de az évszázadok során számos változáson ment keresztül. Eredeti formáját kizárólag a homlokzaton lévő gótikus rózsaablak őrzi. Az épület többi része már barokk stílusjegyeket visel a 18. századi átalakításoknak köszönhetően.
Clerigos-torony
Amikor 1763-ban elkészült, a Clerigos templomhoz tartozó torony volt a legmagasabb építmény egész Portugáliában. A Cais da Ribeira felé tartó hajók számára útmutatóként szolgált, a város egyik szimbólumává vált. 76 m-es magasságát 256 lépcsőfokkal küzdhetjük le, de a látvány minden fáradtságot megér. A torony barokk stílusban épült az olasz Nasoni tervezésében. A toronnyal szemben található a Cordoaria kert és egy impozáns, klasszicista épület, a Pombaline, mely Porto börtöne volt egykor.
Soares dos Reis Múzeum
Portugália első nemzeti múzeumát 1833-ban alapították azzal a céllal, hogy a feloszlatott monostorok műalkotásaiból festmények, üvegek, ékszerek, kerámiák értékes gyűjteményét hozzák létre. Névadója a híres portugál szobrász, António Soares dos Reis. A múzeum 1942 óta működik az 1795 táján épült neoklasszicista palota, a Carrancas épületében. 1861-ben V. Péter királyi rezidenciája volt itt egészen a királyság végéig, 1910-ig. A múzeumban a 16. századtól kezdve a 20. századig láthatjuk a legnevesebb portugál művészek alkotásait.
Sao Francisco templom
Ami kívülről egy hagyományos 14. századi gótikus-barokk templomnak látszik, az belülről az egyik legfényűzőbb templom nemcsak Portoban, de egész Európában. A 17-18. századból származó gazdag barokk díszítés, az aranyozott faszobrok, növények, állatok és kerubok alakjai mind arannyal futtatva és Jessze fája 1718-ból származnak. A templom belsejének kialakításakor mintegy 400 kg aranyat használtak fel. Kevés olyan rész van, amit nem borítottak be vele, ilyenek a bordás, gótikus boltívek, melyek márványból készültek. A templom alatti katakombákban múzeumot alakítottak ki, ahol az egykori kolostor maradványait nézhetjük meg. A pincékben több ezer emberi csontmaradvány látható, melyeket az Ítélet Napjára várva helyeztek el itt. A templomban istentiszteleteket már nem tartanak, csak komolyzenei koncerteket.
Bár az Európa nyugati szegletében lévő Porto egyelőre kevesebb turistát vonz, mint más mediterrán helyek, ha szeretjük a szépet, a finom ételeket és borokat, a zsúfoltságtól mentes városokat és a barátságos árakat, nem fogunk csalódni. A mandula, a cseresznye, a narancs és a füge virágzása már februárban csodás látványt nyújt, de igazán kellemes, a tengeri szél által mérsékelt időben nyáron lehet részünk.
