“Gyönyörű és gazdag vidék” – írta Homérosz évezredekkel ezelőtt és ma sem lehetne más szavakkal jellemezni Görögország egyik legkedveltebb szigetét. A varázslatos Korfu északi partjait meredek és drámai sziklák uralják, míg a sziget belseje békésen zöldell a ciprusoktól és olajfáktól. Tengerpartjait a turisztikai fejlesztések nem kímélik, ez főként az északi partszakaszaira jellemző.
Korfu a modern Görögország hajnalán az európai oktatás központja lett. Itt vertek gyökeret a legfontosabb kulturális intézmények, iskolák, könyvtárak, múzeumok, akkoriban Görögország számos meghatározó személyisége innen származott. Korfu lakói a mai napig büszkék kulturális és szellemi örökségükre, melyeket a múzeumokban lehet megismerni.
A Ión-szigetek legfontosabbika Korfu, melynek gazdaságában a turizmus mellett a mezőgazdaság még mindig meghatározó szerepet játszik. A szigetet négy évszázadon át a velenceiek uralták, akik gyönyörű nyomokat hagytak maguk után a jellegzetes stílusú épületek képében. Ezt követően francia és brit megszállás után került vissza Görögországhoz 1864-ben. Mivel Korfu nagyon mozgalmas történelmet tudhat maga mögött, ókori és középkori emlékeinek nagy része már odaveszett, viszonylag kevés épület élte túl az évszázadok viharait.
A turistákat Korfu ma a legismertebb városai és legnépszerűbb múzeumai mellett víziparkokkal, búvárközpontokkal, álmos kis falvakkal, lovardákkal és szebbnél szebb tájakon átvezető túraútvonalakkal várja.
Korfuváros (Kerkyra)
Akit egyszer megérint ennek az elbűvölő kozmopolita városnak a hangulata, azt többé nem ereszti. A pasztell színű, velencei hatást tükröző házak, a hangulatos terek között sétálva azonnal megérti az ember, miért került be Korfuváros történelmi központja az UNESCO Világörökségek sorába. Középkori templomában ritka ikonokat láthatunk a 15-18. századból, melyeket a Korfura menekült krétai művészek készítettek. A városnak két erődje is van, közülük a velencei Néo Froúrio az érdekesebb és páratlan kilátást nyújt a tengerre. A Szent Mihály és Szent György palota eredetileg a magas rangú brit tisztviselők rezidenciája volt, majd 1929-ben itt hozták létre az Ázsiai Múzeumot. Ennek kiállításain a görög diplomaták által felhalmozott, Kambodzsából, Thaiföldről, Kínából, Japánból, Vietnamból hozott műkincseket lehet megnézni.
Paleó Períthia
A sziget legmagasabb hegyének, a Pandokrátornak az északi lejtőjén fekszik ez az ősi kis falu. Paleó Períthia a legkorábbi települése Korfunak, melynek létezéséről a dokumentumok már a 14. század második felében tudósítanak, de feltételezhetően már évszázadokkal korábban is lakott volt. Nagyjából 130 háza közül néhány már romokban hever, ezeknek folyamatosan zajlik a helyreállítása. A falut egykor 1200-an lakták, a sziget egyik leggazdagabb települése volt, szőlők, tölgyesek vették körül, a közeli lejtőkön pedig juhnyájak legelésztek. Macskaköves utcái, régi házai a mai napig barátságos hangulatot árasztanak. A faluban, mintha megállt volna az idő és ezt a helyi vendéglőkben is tapasztalhatjuk. Érdemes megkóstolni a hagyományos fogásokat és elidőzni az egyik tavernában vagy sétálni a közeli hegyekben. Évről évre, télen és nyáron rengeteg turista érkezik ide a világ messzi tájairól is.
Kassiópi
Ez a bájos kis falu egyike azon kevés helyeknek a szigeten, melyek képesek voltak megőrizni autentikus varázsukat. Már a római időkben is a császárok kedvelt üdülőhelye volt, Tiberius-nak is volt itt egy villája. A 13. században az Anjouk építették fel itt várukat, melynek romjai a kikötőre néznek. A falu nagyon kicsi és nappal viszonylag csendes, éjszaka viszont felélénkül. Kassiópi szíve a főtér, ahol a legtöbb étterem és kávézó található. Rengeteg kis strand van a közelében, melyekhez kerékpárral, de akár gyalog is kényelmesen el lehet jutni.
Kanoni
Egykor Korfu fővárosa és minden értelemben annak központja volt. Gyönyörű természeti környezetben fekszik, gazdag történelmet és kulturális múltat tudhat maga mögött, tengerpartjait szinte trópusi jellegű növényzet borítja. A település neve az ágyú szóból származik és arra az időre utal, amikor ágyúk segítségével védték a szigetet a kikötőknél. Az egyik még ma is látható, emlékezteti az arra járókat a település viharos történelmére. Kanonit az i.e. 8. században alapították, itt állt egy Artemisznek szentelt templom is. A városból híresen szép a kilátás arra a szigetre, melyen a Vlachernas kolostor áll.
Achillion (Sissi-palota)
A sziget egyik legimpozánsabb épülete, melyet szemet kápráztató kertek vesznek körbe, ahonnan szinte az egész Ión-tengert belátni. A palota Gastouri faluban áll, nagyjából 12 km-re Korfuvárostól. 1890-ben építették Erzsébet királyné számára, ő később nyaralóként használta. Ezt követően Vilmos császár vásárolta meg, az ő nevéhez fűződik a palota alatti partszakaszon látható, szokatlan formájú Császár-híd, ami gyakorlatilag egy kőből készült móló, melyhez a császári hajók voltak kikötve. A palota arról is nevezetes, hogy 1981-ben Roger Moore főszereplésével itt forgatták a Szigorúan bizalmas című James Bond mozi kaszinójelenetét. Az Achillion nyáron hihetetlen turista forgalmat bonyolít, a legjobb, ha reggel érkezünk, még a tömeg előtt.
Theotókou kolostor – Paleokastrítsa
Korfu nyugati partjainál található a 13. században alapított kolostor, melynek ma látható épületei jóval későbbről, a 17-18. századból származnak. Temploma Korfu egyik legnépszerűbb turisztikai attrakciója, melynél kivétel nélkül megállnak a turistabuszok. Belsejében sok száz éves műtárgyak láthatók, kertjében árkádok, gyönyörű virágok között lehet sétálni. A kolostor még ma sem kizárólag látványosság, hiszen nagyjából fél tucat szerzetes napjainkban is itt él.
Agiosz Szpiridón templom
Korfuváros óvárosában áll az 1589-ben épült templom, ami feltétlenül megér egy látogatást. A sziget legmagasabb harangtornyával büszkélkedhet a tipikusan velencei jellegzetességeket magán viselő templom, melynek belső terében gyönyörű freskók és ikonok láthatók. A sziget védőszentjének, akinek a templomot is szentelték, Szent Szpirodónnak a koporsóját évente négyszer viszik körbe a városon hatalmas ünnepség keretében. 348-ban halt meg Cipruson, de csontjait később Korfura hozták. A helyiek úgy tartják, attól kezdve ő védi meg szigetüket minden bajtól, neki tulajdonítják, hogy 1533-ban megmenekültek az éhínség, 1629-ban a pestis, később pedig a török megszállás elől.
