Az olasz csizma sarka: Puglia

Puglia – régies nevén Apulia – Olaszország egyik legtermékenyebb régiója. Több olívaolajat állítanak itt elő, mint az ország többi régiójában együttesen, itt fogják a legtöbb halat, itt készítik Európa tészta készleteinek a 80%-át és több bort termelnek, mint egész Németországban. Bőséges termést hozó földjei alapvetően befolyásolták történelmét is. Az ebből származó vagyonra számos hatalom megpróbálta rátenni a kezét, a megszállók mindegyike rajta hagyta kézjegyét Puglia földjén. A 8. században a görögök, majd a rómaiak, a bizánciak és a szaracénok, a normann és a spanyol hódítók, a Bourbonok szállták meg területét, míg 1861-ben Olaszország része lett. A helyi nyelvjárás még ma is sok görög kifejezést őriz.

Puglia vagy ahogyan az olaszok nevezik: Le Puglie, az ország egyik legbájosabb régiója, ami egész évben ideális úti cél. Természeti szépsége, történelmi emlékei, gazdag hagyományai és spiritualitása sokakat vonz ide. Ez a varázslatos terület végig a tengerpart mentén keskeny sávban húzódik az utazók legnagyobb örömére, hiszen csodálatos strandok szegélyezik, mint a homokos Torre dell’Orso és Porto Cesario vagy a sziklás Riviera Otranto és Santa Maria di Leuca. Ez utóbbinál a Jón-tenger kristálytiszta és nyugodt vize keveredik az intenzív és azúrkék Adriai-tengerrel.
A tenger szerelmesei számára a vidék kifogyhatatlan a lehetőségekből. Gallipolitól, Sarento gyöngyszemétől egészen Graganoig, ahol a gyönyörű Tremiti-szigetek fekszenek, mesés tengerpartok sorakoznak.

Puglia szárazföldi részein is a természet a főszereplő. Érdemes ellátogatni a Murgia Nemzeti Parkba, megnézni Gargano erdős vidékét és sósvízű tavait, Laterza mély szakadékait és és Altamura széles dolináit.
Akik a vidék történelmét szeretnék jobban megismerni, egészen az őskortól kezdve találnak érdekes látnivalókat. A görög és a római kori emlékek, a reneszánsz és a barokk remekei – elsősorban Lecce és Salento városában – jellemzik a vidéket. Utunk partmenti várak, erődök mellett visz, melyek azokra az időkre emlékeztetnek, amikor a tengeri kereskedelem jogáért véres harcokat kellett vívni.

Puglia nem tartozik Olaszország jól bejáratott turista célpontjai közé. A külföldiek akkor kezdtek nagyobb számban érkezni a vidékre, amikor felfedezték, hogy mennyire változatos látnivalókat kínál a táj: barokk városokat, fehérre meszelt, hagyományos kis házikókat (trulli), olajligeteket, kék tengert és remek strandokat, rengeteg napfényt és kitűnő konyhát. A régió fénykorát valószínűleg azokban az időkben élte, amikor a görög telepesek megalapították itt az első városokat. Azóta azonban – mint valamennyi dél-olasz régió esetében – a gazdasági hanyatlás miatt sokan elhagyták a vidéket és vagy az ország északabbi részein vagy külföldön próbálnak szerencsét a könnyebb boldogulás reményében. Napjainkban – bár a szegényebb városoknak és városnegyedeknek még mindig elég rossz a hírük -, az utazó úgy érezheti, jó dolog lehet itt élni.

A régióban végzett ipari beruházások azt jelentik, hogy Puglia legnagyobb kikötői körül, mint Bari, Brindisi és Taranto, ipari létesítmények, vonzónak nem nevezhető blokkházak tornyosulnak, azonban ezektől nem messze már hatalmas kiterjedésű, lenyűgöző vidékeken járhatunk. A szárazföldet sok helyütt olajfa ültetvények, gyümölcsösök és termőföldek festik színesre.

Puglia legfontosabb nevezetessége egyértelműen az Alberobello körüli Trulli-negyed. Ez a páratlan látnivaló bekerült az UNESCO Világörökségei közé. A kör alakú, száraz kőből épített, kúpos tetejű kis kunyhók a hagyományos építészeti stílust teszik napjainkban is kézzel foghatóvá. Elszórtan Valle d’Itriaban is látunk ilyeneket, de a legkoncentráltabban Alberobelloban.
Lecce kifinomult stílusa miatt vált kedvelt úti céllá. Barokk szépsége magával ragadó, itt minden aranyozott és elegáns, a 17. századi elegancia megtestesítője. Összességében azt lehet mondani, hogy Puglia kisebb és vidéki települései jobb nyaralóhelyek, mint a nagy kikötővárosok.
Martina Franca, Locorotondo, Cisternino és Ostuni mind a zöld Valle d’Itria festői dombtetőin ülnek és árasztják magukból a mediterrán romantikát.
A tengerpart egyik legszebb üdülőhelye Otranto – varázslatos óvárossal és kék tengerrel. Taranto környékén a föld alatti szentélyek és templomok jelentenek izgalmas látnivalót, de az Alberobello közelében fekvő Castellana Grotte természetes barlangjait is érdemes idegenvezetés mellett bejárni.
A Tremiti-szigetekre egynapos kirándulást tehetünk. Ezek nagyon népszerű kirándulóhelyek, különösen az erdős Gargano-félsziget, melynek sziklás partja egy nemzeti park részét képezi és a helyiek kedvelt üdülőhelye, tele nyári rezidenciákkal.

Sok katolikus zarándokol el San Giovanni Rotondoba. Itt élt és halt meg 1968-ban Pió atya, akit 2002-ben avattak szentté. A városban rengeteg vallási ereklyét árulnak az arcképével ellátva, ahogy Olaszország bármely településén töméntelen mennyiségű szentképes szuvenírhez juthatunk hozzá. Bariban, a Szent Miklós templomban egy kriptát láthatunk, amiről azt állítják, hogy a püspök – a “Mikulás” – végső nyughelye, de ennek nem sok valóságalapja van.
Egy másfajta zarándoklatot tehetnek a mozi szerelmesei Castellanetaba, ahol az amerikai némafilmek sztárja, Rudolph Valentino született. De vár ránk Castel del Monte is, II. Frigyes rejtélyes, nyolcszögletű vára, ami a Világörökségek egyike.

Puglia idegenforgalmi szempontból az utóbbi években rohamos fejlődésnek indult és igaz ez az ide érkező turisták számát tekintve is, akiket a sok napfény, a tengerpart és a vidék csalogat ide. Sok új és felújított szálloda, csinos apartmanok és panziók kínálják magukat, emellett virágzik az agroturizmus. A kényelmes falusi szálláshelyeken nem kell nélkülöznünk a komfortot és a pugliai vidék szívéből sokkal mélyebben fedezhetjük fel a régiót.

Az idelátogatóknak jó tanács, hogy a régióban jellemezően csak kevés helyen beszélnek idegennyelveket, így nem árt néhány olasz mondattal, kifejezéssel felvértezve útnak indulnunk. Azt talán mondani sem kell, hogy dél-olasz régió lévén, Puglia ebédidőben gyakorlatilag bezárja kapuit. A templomok percre pontosan délben, a boltok néha később kezdik a sziesztát és órákig nem nyitnak ki újra. A forró nyári napokon a városok általában délután négy-öt óra körül kezdenek újra életre kelni. Az üzletek ezután késő estig nyitva tartanak, a helyi családok pedig ilyenkor indulnak el szokássá vált sétájukat, a passeggiatat megejteni.
A helyiek barátságosak, vendégszeretők. Ha segítségre van szükségünk akár a tömegközlekedéssel vagy a nevezetességek pontos hollétével kapcsolatban, bizalommal fordulhatunk hozzájuk.