A bejáratott turista útvonalakról, melyek az ország leghíresebb nevezetességeihez vezetnek, térjünk le és fedezzük fel Írország másik arcát a kevésbé ismert, sokszor meghökkentő látnivalókon keresztül!
St. Michan templom múmiái – Kilkenny
A St. Michan az az ír tempom, ahol a látogatók szó szerint kezet rázhatnak egy 800 éves múmiával. Keskeny, halványan megvilágított lépcsősoron keresztül lehet lejutni a templom alá, ahol több tucat koporsóban múmiák fekszenek. A templomot 1095-ben építették, majd 1686-ban átépítették, de pincéje és benne a kripták érintetlenek maradtak az évszázadok során. Hogy a testek ilyen szép állapotban őrződtek meg, több elmélettel is magyarázzák. Az egyik szerint a pince mészkő falainak köszönhetően a levegő kiszárította és tartósította a holttesteket, mások azt állítják, a templom mocsaras területre épült és az innen felszabaduló metángáz mumifikálta a halottakat. A múmiákat a templom szabályai szerint csak nézni szabadna, megérinteni nem, ám a látogatók számára van egy kiskapu. Mégpedig az, hogy a koporsók nyitva vannak. Az egyikben egy 800 éves test fekszik, úgy tartják, egy keresztes lovagé. Mivel a lovag magas volt, közel 2 m, lábát eltörték és a test alá hajtották, hogy beférjen a koporsóba. Keze azonban kifelé nyúl, mintha csak arra hívogatná a látogatókat, hogy érintsék meg. A legtöbben így is tesznek, persze csak nagyon óvatosan, nehogy letörjön a múmia karja. A múmiák egyike állítólag egy tolvajé volt, akinek kezeit és lábát is levágták büntetésként. Itt fekszenek a Sheare testvérek is, akiket a britek végeztek ki, Kenmare több grófja és a matematikus William Rowan Hamilton is.
Kyteler’s Inn – Kilkenny
Írország legrégebbi fogadója ez, melyet az első hivatalosan elítélt boszorkány alapított. Dame Alice Kyteler a 14. századi Írország befolyásos nője volt, akinek hatalmát sokan elismerték, még többen azonban irigyelték – ez utóbbi vezetett az ország első boszorkányperéhez. A gazdag családban született Dame Alice négyszer volt férjnél, egy sor vállalkozása volt, közülük egy az 1323-ban megnyitott fogadó. Mikor negyedik férje megbetegedett és meghalt, rokonai a nyomortól tartva azt kezdték terjeszteni az özvegyről, hogy boszorkánysággal ő maga ölte meg férjét. Ő volt az első ír nő, akik a Sátán imádatával vádoltak, de emellett egy sor más vádat felhoztak ellene, köztük a méregkeverést, az átkok szórását és egyéb, már-már nevetséges koholmányokat. Mikor elítélték, nemcsak őt akarták kivégezni, de sok támogatóját és barátját is. Hívei azonban a kivégzés előtti éjszakán megszöktették, hűséges szolgálóját, Petronellát azonban másnap a kegyetlen püspök parancsára máglyán megégették. Dame Alice elhagyta Írországot és állítólag Angliába ment, de későbbi sorsáról semmit nem lehet tudni. Fogadója a következő évszázadokban folyamatosan működött, jelenlegi tulajdonosa 1986-ban vásárolta meg. Bár többször átalakították, középkori arculatát ma is őrzi, Írország egyik kísértetjárta épületeként is nevezetes.
Charlie Chaplin szobra – Waterville
Az ír kisváros azért emelt szobrot a világhírű komikusnak, hogy kifejezze háláját, amiért az egy évtizeden át minden nyarát itt töltötte. A csendes kis ír falu, Waterville az elmúlt években elsősorban a brit turisták kedvence lett, de közülük egyiket sem övezi olyan mély tisztelet, mint a falu legfontosabb vakációzóját, Charlie Chaplint. Bronz szobrát a város közepén állították fel, hogy soha ne feledjék, a színész mennyire kötődött a településhez. Rendszeresen a Butler Arms Hotelben szállt meg Charlie Chaplin, aki családját is elhozta ide nyaralni minden évben 1959-től kezdve. Annak ellenére, hogy Chaplin nem volt ír, nem is forgatott itt soha, sőt még csak nem is játszott ír karaktert, mindig is vonzódott az országhoz. Számos fotó maradt fenn a színészről, melyeken családjával látható a falu tengerpartján és utcáin. Emlékükre Waterville Chaplin filmfesztivált rendez minden évben.
Silvermore elhagyott falva – Silvermore
Különlegességét az adja, hogy nem egy őskori településről van szó, hanem egy olyan faluról, melyet alig több mint másfél évszázaddal ezelőtt még laktak. Az Achill-hegy legmagasabb csúcsának lábánál, gyönyörű környezetben hevernek a régi kőházak romjai. 80-100 lakóház és meglehetősen nagy méretű gazdasági épület fedezhető fel a maradványok között. Mikor 1850-ben Írországban a nagy éhínség korszaka elérte a csúcsát, a falura olyan magas adót vetettek ki, hogy lakói inkább tovább álltak, legtöbben a partokhoz közelebb költöztek, hogy a halászatból meg tudjanak élni. Ma a romok érintetlenül, csendben állnak és őrzik az ország egyik legsötétebb időszakának emlékét.
Lambay-sziget – Fingal
Annak ellenére, hogy ez az ír sziget több mint 16 ezer kilométerre fekszik Ausztráliától az ott őshonos, kenguruhoz hasonló wallaby-k egy csoportja már közel 30 éve él itt. Az 1980-as években a dublini állatkertben ugrásszerűen megnőtt a wallaby-k száma és mivel már nem jutott elég hely a szaporulatnak, új élőhelyet kerestek számukra. Ekkor jelölték ki a Dublin partjaitól egy órányira található Lambay-szigetet a wallaby-k új lakhelyeként. Mivel az állatok jól érezték itt magukat, még tovább szaporodtak, így ma már méretes populáció él a szigeten és várhatóan a jövőben még nagyobbra nő a számuk.
A Christ Chruch katedrális furcsaságai – Dublin
Az 1030-as alapítása óta a Christ Church szerves részét képezi az ír történelemnek, az évszázadok során pedig számos furcsa tárgy gyűlt össze a templomban. A később szentté avatott Laurence O’Tool érsek 1180-ban halt meg Franciaországban, de szívét ide szállították vissza és itt őrizték egy vas kalitkában, míg valaki 2012-ben el nem lopta. Ez csak az egyik különlegessége volt a katedrálisnak, ugyanis a szent szívén kívül látható még egy mumifikálódott macska és patkány is. Az egyház szerint a patkány az orgona egyik sípjába futott be, a macska utána és mindketten beszorultak. James Joyce legutolsó, 16 éven át írt művében, a Finnegan ébredésében is felhasználta a macska és patkány történetét hasonlatként. Ma a két állat egy üveggel fedett kriptában van kiállítva. A Christ Chruch magáénak mondhatja nem csak Írország, de egész Nagy-Britannia leghatalmasabb kriptáját is, de láthatók itt azok a botok is, melyekkel a 17. században a katedrális előtti téren büntették az elítélteket.
