A számtalan legendával átszőtt Krakkóban nem nehéz titkokat felfedezni, csak tudni kell, merre induljunk. Az útikönyvek többnyire a világhírű nevezetességeket hirdetik, ám a város megismerése csak akkor lehet teljes, ha felderítjük a kevésbé ismert, valódi meglepetéseket tartogató helyszíneket is. Krakkóban az alábbi útmutató alapján térhetünk le a jól kitaposott és valljuk be, kissé unalmas turistaösvényről.
Jadwiga (magyarul Hedvig) cipőjének lenyomata
I. Lajos magyar király és Boszniai Erzsébet lánya, Hedvig lengyel királynő fontos szereplője volt a lengyel történelemnek. Rengeteg legenda született róla, az egyik szerint, amikor Krakkó falain kívül tett utazást, hogy ellenőrizze a karmelita templom általa elrendelt építésének munkálatait, szóba elegyedett az egyik munkással. A férfi elmesélte neki, hogy felesége beteg és beszélt arról is, hogy olyan szegény, hogy a gyermekeit sem tudja felnevelni. A királynő nem csak támogatást adott a szegény embernek, de megparancsolta azt is, hogy a férfi segítsen magán. Egy drága ajándékot adott neki, cipőjének arany csatját, amit úgy szedett le a lábbeliről, hogy közben lába belemélyedt a még nedves homokkőbe, melyből a templom épült. Hogy örök emléket állítson a királynő gesztusának, a munkás megőrizte a láblenyomatot őrző kőtömböt, melyt úgy építettek a templom falába, hogy az mindenki számára jól látható legyen. Ma egy vasrács védi a lenyomatot, mely fölött a “Stopka Krolowej Jadwigi” felirat olvasható.
Csipetnyi Itália Krakkó közepén
A Salwator városrészben bolyongó turisták számára kellemes meglepetés lehet, hogy egyszer csak egy tipikusan olasz hangulatú utcácskában találják magukat. A Gontyna utca egy emelkedőn kúszik felfelé, két oldalán hatalmas, verandás, apró tornyos villák sorakoznak. A házak kertjeiben mediterrán növények zöldellnek, béke, csend és nyugalom honol itt. Az egész városnak dicsőségére válik ez a 30 villa, amit egy 1910-es pályázat nyertes terve alapján építettek fel. A kertvárosi hangulatot sugárzó Gontyna Krakkó egyik legexkluzívabb utcája, sok helyi híresség otthona. A villák az építészetben jártasabbak számára a tankönyvekből is ismerősek lehetnek.
A katakombák titka
A 17. században épített ferences templom és kolostor alá közel kétszáz évvel ezelőtt kezdtek temetni. Több mint ezer test fekszik itt, szerzeteseké, városlakóké és Krakkó nevezetes családjának tagjaié. Szarkofágok, kripták, koporsók nyugszanak közvetlenül a padló alatt, melyeket az épület különleges mikroklímája volt képes ilyen jó állapotban konzerválni. 1812-ben Napóleon egyik katonája Krakkóban hunyt el a Moszkvából tartó, hosszú menetelés során. Rejtélyes módon a névtelen katona Domicela Skalska grófnő mellett nyugszik, aki egész vagyonát a szerzetesekre hagyta, majd kifejezett kívánsága volt, hogy halála után a katona mellé temessék el. A kripták évente csupán egyszer látogathatók, Mindenszentek napján.
Minaretek és félhold a katolikus templomok között
A Dluga és a Pedzichów utcák sarkán áll az ún. Török Ház. A 19. század végén építették, három minaretének egyikén egy félhold látható. Bár a müezzin hangját ma már nem hallani, az épületeket pedig senki sem használja imádkozásra, a karcsú tornyok még mindig a török időkre emlékeztetnek. A ház egykori tulajdonosa, Artur Theodor Rayski az 1863-as oroszok elleni felkelés veteránja és az oszmán sereg veteránja volt, Lengyelországba 1890-ben tért vissza. Az ő nevéhez fűződik a török stílusjegyekkel díszített ház építése, amiben folytonos megszakításokkal lakott. 1914-ben csatlakozott a török hadsereghez, majd 1919-ben újra Lengyelországban telepedett le. Amikor Krakkóban, ebben a házban élt, a Repülőszövetség tagja lett és mindent elkövetett a lengyel repülés modernizálása érdekében, de törekvései a II. világháború kitörése miatt nem értek célba. Annak ellenére, hogy megtiltották neki a háborúban való részvételt, elutazott Romániába, Franciaországba és Angliába, hogy felügyelje a lengyel aranytartalékok biztonságos kiszállítását. Átrepülte Észak-Amerikát és Ázsiát, halála után a Lengyel Légierő tiszteletbeli parancsnokának választották meg. A háború után többé nem tért vissza Lengyelországba. A Parancsnok, ahogyan mindenki hívta, tanúbizonyságot tett hősiességéről, emlékét őrzi a Török Ház, ami minden történelem rajongó számára kötelező látnivalója Krakkónak.
A kutya szobor története
Dzok, a kutya története, bár eredetileg hiteles, ahogy múlnak az évek, egyre több legendás fordulattal lesz gazdagabb. Dzok egy fekete szőrű, keverék kutya volt, akinek gazdája a közeli Grunwaldzki körforgalomnál kapott szívrohamot és meghalt. A kutya hosszú időn át pontosan azon a helyen várta gazdáját, ahonnan azt a mentők elszállították. A hűséges négylábú az utca elválaszthatatlan része lett, a rendszeresen arra járók etették, játszottak vele. Miután már egy éve ugyanazon a helyen várt, új gazdára talált, egy nyugdíjas tanárnő fogadta magához. 1998-ban azonban az új gazda is meghalt, Dzok pedig másodszor is árván maradt, de ezúttal már nem bírta elviselni a veszteséget. Szemtanúk állítják, hogy miután megszökött az állatmenhelyről, a kutya szándékosan a vonat elé vetette magát. A város leghíresebb kutyájának emlékét őrző szoborra a krakkóiak ma is elszorult szívvel néznek.
Lámpás a pestis áldozatainak emlékére
A Szent Miklós utca közelében áll egy igazán érdekes műemlék. Egy kőből készült oszlop, “a halottak lámpása”, egyike azon megmaradt lámpásoknak, melyeket a középkorban főként kórházak előtt, temetőkben emeltek, miután valaki pestisben elhunyt. A lámpásban fény pislákolt, hogy figyelmeztesse az arra járókat a veszélyre. A lámpásokat a városon kívül álló kolostorok elé is elhelyezték. Az utolsó ilyen jellegű lámpást a 14. században emelték és akkoriban a Szent Valentin templom előtt állt. Miután a kórházat és a templomot a 19. század elején lerombolták, a lámpást áthelyezték a Slowianski térre, ahol 1871-ig állt. Jan Librowski ekkor átköltöztette a Szent Miklós templomnál lévő temetőbe. A kő lámpás ritka műemlék, egy nagyon régi hagyomány egyetlen megmaradt, kézzel fogható darabja.
