Ha a nevezetes ókori csodák és a városokban található híres látnivalók mellett Törökország tájait szeretnénk felfedezni, 39 nemzeti park áll rendelkezésünkre.
Mit is mondhatnánk Törökország természeti szépségéről? Három különböző bioklímával és három különböző biogeográfiai régióval az ország biológiai sokféleség tekintetében olyan, mint egy kisebb kontinens. A változatosságot pedig még tovább fokozzák a különböző élőhelyek, hiszen van itt sósvízű tenger, édesvízű és szikes tavak, az egyes vidékek tengerszint feletti magassága pedig szintén széles skálán mozog, 0-5000 m között váltakozik, ami tovább bővíti a növény- és állatvilág sokféleségét. Még Európáról sem lehet elmondani, hogy ennyire sokszínű élővilággal rendelkezik.
A Rize Nemzeti Park a Fekete-tenger partvidékén található. Törökország legkisebb régiója terül el itt, melynek legfőbb jellegzetessége a régi hagyományokra visszatekintő tea termesztés. A város olyan vidéken épült ki, ahol a környező hegyeket élénkzöld tea bokrok borítják. A nyári Tea Fesztiválon nemcsak a finom italokat, de a világhírű anzer mézet is megkóstolhatjuk, melyet szintén itt, a hegyekben termelnek. A Nemzeti Park a kempingezéshez is ideális, szinte meseszerű látványt nyújt a hegyi tó, körülötte a hegyekkel és rétekkel. A területet két folyó is átszeli, a Firtina és a Hemsin. A rododendronok 3000 m-es magasságban nőnek, ami nagyon szokatlan. Sokféle vadon élő állat, farkas, medve, sakál, szarvas otthona a táj, melynek legmagasabb pontja a 3937 m magas Kackar Dagi.
Nigde tartományban, 55.000 hektáron fekszik az Aladaglar Nemzeti Park. Legmagasabb csúcsa a Demirkazik 3756 m-en, mely egyben a Közép-Taurusz hegység legmagasabb pontja is. A változatos növény- és állatvilág megfigyelése mellett a látogatóknak a horgászbotot is érdemes magukkal hozniuk, hiszen a tisztavízű patakokban csak úgy nyüzsögnek a pisztrángok. Ha szerencsénk van, láthatunk vadkecskéket, hiúzokat és medvéket is. A park éghajlata nagyon szélsőséges, tikkasztó nyarak és zord telek váltják egymást, de csúcsai egész évben fehérek. Az éjszakai és a nappali hőmérséklet között is óriási lehet a különbség, míg a tó éjjelente általában befagy, napközben a hőmérő higanyszála 30 fok fölé is emelkedhet.
A Mugla Nemzeti Park Marmaris-tól, a népszerű tengerparti üdülőhelytől csupán 6 km-re fekszik. Észak-nyugati részén a táj jellegzetes, vöröses színét a sziklák oxidációjának köszönheti. Az erdőkben több veszélyeztetett fafajt is találunk, melyek csak bizonyos területeken élnek, ahol a talaj nagyon homokos és magas a páratartalom. A tengeri fenyő, a tölgy és a platán változatos, színes tájképet alkotnak, előfordulnak a mediterrán vidékekre jellemző növények is, mint a vadolajfa, a leánder és a szömörce. Marmaris és Koycagiz között rengeteg vadkecske élt, de számuk gyorsan csökken és félő, hogy teljesen eltűnnek erről a vidékről. A nemzeti park ókori városok maradványait is magába foglalja szobrok, színházak, templomok romjaival.
A közép-anatóliai régióban található Kastamonu Nemzeti Park különlegességét elsősorban az adja, hogy itt halad át az észak-anatóliai törésvonal, mely Törökországban nemcsak a leghosszabb, de a legaktívabb is. Itt, az Ilgaz-hegység vidékén a domináns fajok elsősorban a fenyőfélék. A terület nagyon csapadékos, növényzete sűrű, ezért gazdag állatvilággal rendelkezik, őz, vaddisznó, farkas és róka lakják az erdőket. Telente a nemzeti park a síelők paradicsoma.
Az Isztambul és Ankara között félúton, Bolu tartományban található Yedigöller Nemzeti Park Törökország egyik legvarázslatosabb tája. A vidék híres sűrű erdeiről, népes növény- és állatvilágáról, melegvízű forrásairól. A park legfőbb természeti értékét az a hét tó adja, melyek a földcsuszamlások során jöttek létre. Állatvilágát szarvasok, vaddisznók, farkasok, rókák és mókusok alkotják, melyek száma szerencsére egyre jobban gyarapszik. A park területén egy szarvasvédelmi részt is kialakítottak.
A Kuscenneti Nemzeti Park Balikesir városától 92 km-re fekszik. A Kaz-hegység – melynek ókori neve Ida volt – választja el egymástól az égei és a marmarai régiót és ez a félsziget legmagasabb része 1774 m-rel. Tél végén a Kus-tó szintje megemelkedik és elönti a fűzfa ligetet és a nádasokat a tó észak-nyugati partjai mentén. Tavasszal költöző madarak érkeznek a parkba fészket rakni, a fiókák benépesítik a környéket a következő hónapokban, majd a nyár végén visszatérnek a délebbi tájakra. A kis területű nemzeti parkot az ázsiai és az európai költöző madarak is nagyon kedvelik, ezért madárleshez talán ez a legjobb hely. Napjainkban 239 különböző madárfaj lakja ezeket a területeket, ami összesen több mint 3 millió egyedet jelent. Madár Paradicsomként is emlegetett nemzeti park 1976 óta többször is elismerésben részesült a madárfajok védelmében kifejtett hatékony tevékenységéért.
