Arszlán budai pasa parancsára kezdték meg a fürdő építését 1565-ben, majd Szokoli Musztafa alatt fejezték be. Az épület azon ritka török kori műemlékeink egyike, melyek a korai oszmán fürdőkultúrát eredeti szépségükben prezentálják. A gyógyfürdőnek közvetlen melegvízbázisa sosem volt és napjainkban sincs. Szándékosan építették távol a forrásoktól, hogy támadás esetén a várfalakon belül továbbra is tudják használni. Vizét a Lukács Fürdő környékéről nyerték. 1796-ban, miután a törököket kiűzték Budáról, a Kőnig-család tulajdonába került a fürdő, mai arculatát, a régi és az új elemek ötvözésével ekkor nyerte el. A Kőnig családnév magyarosított változatából született meg a fürdő mai elnevezése. A II. világháborúban súlyos károkat szenvedett, 1950-ben építették újjá.
Vize szulfátos-kloridos és kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos hévíz, nátriumot és fluoridiont is tartalmaz.
Javasolt ízületi gyulladások, mozgásszervi betegségek, sérülések utókezelése, az ízületek kopásos (degeneratív) megbetegedései, porckorongsérv, csontritkulás, idegrendszeri betegségek, gerincdeformáció és idegzsábák esetén.
Gyógykezelések és wellness-szolgáltatások keretén belül igénybe vehető a finn szauna, hőlégkamra, gőzkabin, balneoterápia (kádfürdő), mechanoterápia (láb- és gyógymasszázs, frissítő masszázs), hidroterápia (víz alatti sugármasszázs – tangentor), lábápolás. Kiegészítő szolgáltatásként a fürdőben büfé működik, valamint biztosított a ruha- és értékmegőrzés.