Rodosz után a Dodekanészosz-szigetcsoport második legnépszerűbb tagja a török partok közelében fekvő Kosz. Nagy méretének köszönhetően Kosz ügyesen egyensúlyozik a tömegturizmus és az autentikus báj megőrzése között, míg egyes részeit szinte megszállják a turisták, addig vannak magányos, elszigeteltebb pontjai is. Az erőd és a Világörökségek részét képező Aszklepion-szentély mellett is számtalan látnivaló akad itt, az ókori romokba szinte szó szerint mindenütt bele lehet botlani. Kosz azonban tájait tekintve is varázslatos. Völgyek, öblök, erdős domboldalak és sziklás partok alkotják látképét, települései pedig éppúgy eleget tesznek a kozmopolita ízlésnek, mint a sziget hagyományos arculatára kíváncsi turisták elvárásainak.
Hosszú, homokos strandjaival, balzsamos éghajlatával és a különböző történelmi korok emlékeivel Kosz az Égei-tenger szigetei között az egyik legelső volt, mely az 1930-as években felkerült a világ idegenforgalmi térképére. Ez az egyik legtermékenyebb görög sziget, ősidők óta híres az itt termő dinnyéről, amit a turisták az utak mentén áruló helyiektől vásárolhatnak meg. A mezőgazdaságot a turizmus nem tudta teljesen kiszorítani, a szigetlakók közül még sokan a szarvasmarha tenyésztésből élnek, szokták is mondani, a 18 ezer lakosú Kosz szigetén majdnem annyi szarvasmarha él, mint ahány ember. A tengerparti hotel komplexumok mögött különös, ám megszokott a legelő tehéncsordák és a szalmabálák látványa.
A tömegturizmus Kosz szigetén az 1970-es években ütötte fel a fejét, amikor megjelentek az első hotel komplexumok a türkiz színű partokon. Egy évtized alatt a sziget a turisták, főként a britek és a hollandok kedvence lett, akiket a települések egyre több hangulatos tavernával, kis üzlettel és bárral próbáltak megfogni. Kosz azonban nemcsak a turisták kedvelt úti célja, de gyakori helyszíne orvosi konferenciáknak is. Hippokratész szülőföldjeként és ezzel együtt a modern orvostudomány bölcsőjeként az év során többször is konferenciákra érkező orvosok töltik meg a sok csillagos hoteleket.
Neratzia vár
Más néven a Lovagok vára Kosz városban, rögtön a kikötő bejáratánál áll. A 14. században a Szent János Lovagrend tagjai építették egy korábbi bizánci erőd helyén. Ma már romokban hever, de számos oszlop, címer és a régi város alapjai még most is láthatók ezen a régészeti lelőhelyen. A várhoz egy kőhíd vezet, ami olyan mérnöki tudást igényelt, ami ma is lenyűgözi a látogatókat. A várat több mint 200 éven át építették a bizánci erőd köveit és a helyben kitermelt köveket felhasználva. Stílusát tekintve vegyes képet mutat, felfedezhetők rajta a hellén kultúrára utaló jelek éppúgy, mint a keresztény vonások. A Lovagok várának múzeumát egy korábbi raktárépületben alakították ki, melyet még az itáliaiak állítottak helyre. Itt régi feliratokat, szobrokat, oltárokat lehet megnézni.
Hippokratész platánfája
A Lovagok várának déli oldalán áll a hatalmas platánfa, melyről úgy tartják, Hippokratész alatta ülve tartott előadásokat tanítványainak. Mivel a fa nagyjából 500 éves, nyilvánvalóan nem konkrétan ez alatt üldögélt a nagy tudós, hiszen ő jóval korábban, az i.e. 5. században élt. A fa törzsének átmérője 12 m, feltételezhetően a legvastagabb és legidősebb egész Európában. Nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy minél tovább megőrizzék a szigetnek ezt az attrakcióját, egy kerítés választja el a látogatóktól, nehogy kárt tegyenek benne. A fa magjából számtalan országnak ajándékoztak már és ültették el őket többek közt az Egyesült Államokban, a Nemzeti Orvostudományi Könyvtárnál és a glasgow-i orvosi egyetem udvarán.
Aszklepeion
Aszklépiosz az egészség és a gyógyászat istene volt, akinek itt, az orvosláshoz Hippokratész óta szorosan kötődő Kosz szigetén építettek szentélyt. Kosz városától 4 km-re találhatók az egykori gyógyászati központ romjai, ahol az i.e. 3. századtól kezdve betegek tízezreit kezelték hagyományos és modern módszerekkel. A szentély orvosai papok voltak, akik masszázst és gyógyfőzeteket is használtak a messzi vidékekről érkezett betegek kezeléséhez. A helyszínen oltárok, oszlopcsarnokok, templomok romjai emlékeztetnek az egykor virágzó gyógyközpontra, amit a turistákon kívül a világ különböző pontjairól érkező orvosok is felkeresnek.
Római színház – Odeon
Az i.e. 2. században építették a színházat, ami bámulatosan szép állapotban maradt fenn. Emberek tömegei nézték innen a porondon zajló, véres játékokat, melyeknek során a rabok addig viaskodtak egymással, míg az egyikük holtan nem zuhant össze. Az odeon tehát éppen azt a célt szolgálta, mint a római Colosseum, azaz tragikus játékokkal szórakoztatta a népet. A 20. század elején, a római fürdőkkel együtt bukkantak rá, még a régészeket is meglepte, hogy mennyire sértetlen állapotban vészelte át az évezredeket. Első kilenc sorában a padokat még mindig az eredeti márványlapok fedik.
Kosz város
A sziget fővárosa és egyben legnagyobb kikötője, melyet burjánzó zöld terület ölel körbe. A város építészetében az ókortól kezdve a modern időkig számos korszak és stílus keveredik. A szép állapotban fennmaradt velencei épületek és lakóházak dús növényzet árnyékában állnak, a szélesre hagyott sikátorok kellemes hangulatot adnak a városnak. Annak ellenére, hogy Kosz egy minden szempontból modern város, utcáin barangolva bőségesen felfedezhetők hosszú és eseménydús történelmének nyomai. Nappal a számos vendéglő és kávézó, éjszaka pedig a bárok és a night clubok biztosítják a kikapcsolódás lehetőségét.
Casa Romana
A Római Ház Kosz-sziget egyik legfontosabb régészeti lelőhelye. Az épület kitűnően szemlélteti azt az építészeti stílust, ami a hellén és a római korban a szigeten a leginkább elterjedt volt. Ez a gyönyörű ház nagyban hasonlít azokhoz, melyek Pompeiiben álltak. A 36 szobás házat a 2. században építették egy korábban itt állt, hellén ház alapjain. Építészeti sajátosságai mellett a benne talált freskók miatt is kiemelt értéket képvisel, a késői hellén kultúrából származó szobrait és a gyönyörű mozaikokat Kosz múzeumában lehet megnézni.
Antimachia velencei erődje
Antimachia falu felett egy kis dombon ül a 14. századi vár, melyet a Szent János Lovagrend tagjai építettek. Ekkor az épület még sokkal kisebb volt, megerősítése az 1493-as földrengés után történt. A vár külső falai maradtak meg a legjobb állapotban, a falakon belül még két, egy 16. és egy 18. századból származó templom is áll, melyek szintén viszonylag épek. Állítólag ez az erőd nyújtott menedéket a közeli falvak lakóinak a 15-16. században, mikor a törökök és a kalózok támadásai is folyamatosan fenyegették őket. A várból gyönyörű a kilátás, de nyáron a déli órákban perzselő a hőség.
