Hosszú, homokos strandjaival, balzsamos éghajlatával és a különböző történelmi korok emlékeivel Kosz az Égei-tenger szigetei között az egyik legelső volt, mely az 1930-as években felkerült a világ idegenforgalmi térképére. Ez az egyik legtermékenyebb görög sziget, ősidők óta híres az itt termő dinnyéről, amit a turisták az utak mentén áruló helyiektől vásárolhatnak meg. A mezőgazdaságot a turizmus nem tudta teljesen kiszorítani, a szigetlakók közül még sokan a szarvasmarha tenyésztésből élnek, szokták is mondani, a 18 ezer lakosú Kosz szigetén majdnem annyi szarvasmarha él, mint ahány ember. A tengerparti hotel komplexumok mögött különös, ám megszokott a legelő tehéncsordák és a szalmabálák látványa.
A tömegturizmus Kosz szigetén az 1970-es években ütötte fel a fejét, amikor megjelentek az első hotel komplexumok a türkiz színű partokon. Egy évtized alatt a sziget a turisták, főként a britek és a hollandok kedvence lett, akiket a települések egyre több hangulatos tavernával, kis üzlettel és bárral próbáltak megfogni. Kosz azonban nemcsak a turisták kedvelt úti célja, de gyakori helyszíne orvosi konferenciáknak is. Hippokratész szülőföldjeként és ezzel együtt a modern orvostudomány bölcsőjeként az év során többször is konferenciákra érkező orvosok töltik meg a sok csillagos hoteleket.
Neratzia vár
Más néven a Lovagok vára Kosz városban, rögtön a kikötő bejáratánál áll. A 14. században a Szent János Lovagrend tagjai építették egy korábbi bizánci erőd helyén. Ma már romokban hever, de számos oszlop, címer és a régi város alapjai még most is láthatók ezen a régészeti lelőhelyen. A várhoz egy kőhíd vezet, ami olyan mérnöki tudást igényelt, ami ma is lenyűgözi a látogatókat. A várat több mint 200 éven át építették a bizánci erőd köveit és a helyben kitermelt köveket felhasználva. Stílusát tekintve vegyes képet mutat, felfedezhetők rajta a hellén kultúrára utaló jelek éppúgy, mint a keresztény vonások. A Lovagok várának múzeumát egy korábbi raktárépületben alakították ki, melyet még az itáliaiak állítottak helyre. Itt régi feliratokat, szobrokat, oltárokat lehet megnézni.
Hippokratész platánfája
A Lovagok várának déli oldalán áll a hatalmas platánfa, melyről úgy tartják, Hippokratész alatta ülve tartott előadásokat tanítványainak. Mivel a fa nagyjából 500 éves, nyilvánvalóan nem konkrétan ez alatt üldögélt a nagy tudós, hiszen ő jóval korábban, az i.e. 5. században élt. A fa törzsének átmérője 12 m, feltételezhetően a legvastagabb és legidősebb egész Európában. Nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy minél tovább megőrizzék a szigetnek ezt az attrakcióját, egy kerítés választja el a látogatóktól, nehogy kárt tegyenek benne. A fa magjából számtalan országnak ajándékoztak már és ültették el őket többek közt az Egyesült Államokban, a Nemzeti Orvostudományi Könyvtárnál és a glasgow-i orvosi egyetem udvarán.
Aszklepeion
Aszklépiosz az egészség és a gyógyászat istene volt, akinek itt, az orvosláshoz Hippokratész óta szorosan kötődő Kosz szigetén építettek szentélyt. Kosz városától 4 km-re találhatók az egykori gyógyászati központ romjai, ahol az i.e. 3. századtól kezdve betegek tízezreit kezelték hagyományos és modern módszerekkel. A szentély orvosai papok voltak, akik masszázst és gyógyfőzeteket is használtak a messzi vidékekről érkezett betegek kezeléséhez. A helyszínen oltárok, oszlopcsarnokok, templomok romjai emlékeztetnek az egykor virágzó gyógyközpontra, amit a turistákon kívül a világ különböző pontjairól érkező orvosok is felkeresnek.
Római színház – Odeon
Az i.e. 2. században építették a színházat, ami bámulatosan szép állapotban maradt fenn. Emberek tömegei nézték innen a porondon zajló, véres játékokat, melyeknek során a rabok addig viaskodtak egymással, míg az egyikük holtan nem zuhant össze. Az odeon tehát éppen azt a célt szolgálta, mint a római Colosseum, azaz tragikus játékokkal szórakoztatta a népet. A 20. század elején, a római fürdőkkel együtt bukkantak rá, még a régészeket is meglepte, hogy mennyire sértetlen állapotban vészelte át az évezredeket. Első kilenc sorában a padokat még mindig az eredeti márványlapok fedik.
Kosz város
A sziget fővárosa és egyben legnagyobb kikötője, melyet burjánzó zöld terület ölel körbe. A város építészetében az ókortól kezdve a modern időkig számos korszak és stílus keveredik. A szép állapotban fennmaradt velencei épületek és lakóházak dús növényzet árnyékában állnak, a szélesre hagyott sikátorok kellemes hangulatot adnak a városnak. Annak ellenére, hogy Kosz egy minden szempontból modern város, utcáin barangolva bőségesen felfedezhetők hosszú és eseménydús történelmének nyomai. Nappal a számos vendéglő és kávézó, éjszaka pedig a bárok és a night clubok biztosítják a kikapcsolódás lehetőségét.
Casa Romana
A Római Ház Kosz-sziget egyik legfontosabb régészeti lelőhelye. Az épület kitűnően szemlélteti azt az építészeti stílust, ami a hellén és a római korban a szigeten a leginkább elterjedt volt. Ez a gyönyörű ház nagyban hasonlít azokhoz, melyek Pompeiiben álltak. A 36 szobás házat a 2. században építették egy korábban itt állt, hellén ház alapjain. Építészeti sajátosságai mellett a benne talált freskók miatt is kiemelt értéket képvisel, a késői hellén kultúrából származó szobrait és a gyönyörű mozaikokat Kosz múzeumában lehet megnézni.
Antimachia velencei erődje
Antimachia falu felett egy kis dombon ül a 14. századi vár, melyet a Szent János Lovagrend tagjai építettek. Ekkor az épület még sokkal kisebb volt, megerősítése az 1493-as földrengés után történt. A vár külső falai maradtak meg a legjobb állapotban, a falakon belül még két, egy 16. és egy 18. századból származó templom is áll, melyek szintén viszonylag épek. Állítólag ez az erőd nyújtott menedéket a közeli falvak lakóinak a 15-16. században, mikor a törökök és a kalózok támadásai is folyamatosan fenyegették őket. A várból gyönyörű a kilátás, de nyáron a déli órákban perzselő a hőség.
