Gordes átélt számos támadást, vallási háborút, földrengéseket, pestisjárványt és egy bombázást a második világháború végén. Szerencsés elhelyezkedésének köszönhetően, a hegy oltalmában mégis a mai napig meg tudta őrizni érintetlenségét. Menedéke volt sok híres művésznek, többek közt Marc Chagall, Victor Vasarely és Pol Mara, valamint az egykori köztársasági elnök, Francois Mitterand is élt hosszabb-rövidebb ideig falai között. Művészek, üzletemberek, politikusok nyári rezidenciája, az itteni ingatlanok ára jóval magasabb, mint a környező falvakban. Gordes egész nyáron számos kultúrális rendezvénynek ad otthont, ilyenkor a szűk utcákat széltében-hosszában kitöltik a beszabaduló turisták. A tömeg ellenére Gordes mégis kihagyhatatlan része a vidéki Franciaországnak.
A falu tetején magasodik impozáns méretű vára, a Castrum Gordon, mely 1031-ben épült. Meghatározza az egész város látképét, ezért is szokták Gordest Provence Akropoliszának nevezni. 1123-ban megerősítették és a környék legfontosabb erődjévé tették. Szépen megtartották eredeti formájában, az újjáépítéseket, későbbi restaurálásokat óvatosan végezték el rajta. Építészetében nyomon követhető a háborúkkal teletűzdelt középkor, majd a reneszánsszal beköszöntő újjászületés. Az épületben ma múzeum működik, ahol a faluhoz valamilyen szálon kötődő festők munkáit nézhetjük meg. Tetejéről varázslatos kilátás tárul elénk Luberon hegyeire és a Coulon-völgyre.
A Saint Firmin palota egy különleges, reneszánsz korabeli nevezetesség, melynek föld alatti pincéiben olajpréseket, tartályokat találunk. A termek egy része nyitva áll a látogatók előtt, megnézhetjük, hogyan termelték az olajat évszázadokon át ezekben a föld alatti alagutakban. Mivel Gordes a sziklákra épült, a felszínen már nem volt hely egy ekkora méretű „üzem” kialakítására, ezért a sokszáz év alatt az építők több szintet ástak ki, ahol nap mint nap veszélyes és mostoha körülmények közt dolgoztak.
Cavaillon irányában, Gordes-tól mindössze 4 km-re találjuk a környék egyik legszebb épületét, a Sénanque Apátságot, mely provence-i fotókról szintén ismerősnek tűnhet. A ciszterciták alapították 1148-ban, ma levendulamező közepén, teljesen elszigetelve a környező vidéktől festői és megható látványt nyújt. A kőből készült épületegyüttes magában foglalja a csűröket és több házat, melyeket egykor vadászok és pásztorok használtak. Többször bezárták, majd 1988-ban újra megnyitották. Néhány ciszterci szerzetes még mindig él itt, ők levendulát és mézet termelnek, valamint likőrt állítanak elő. Bár Provence egyik leglenyűgözőbb középkori nevezetességéről van szó, ne feledjük, ez nem egy turistalátványosság, hanem egy ma is működő apátság.
Gordes jellegzetes középkori utcácskáit a közeli folyókból hozott, több száz évvel ezelőtt egyenként, kézzel faragott kövek borítják. Az óvárosban számtalan kis üzlet várja a turistákat, kaphatunk itt helyi termékeket és szuveníreket, a szinte egymást érő ingatlanirodákban pedig a gordes-i luxusingatlanokra tehetünk ajánlatokat. Kézművesek, művészek egyre nagyobb számban telepednek le itt. A falu élete keddenként, a heti vásár napján élénkül meg igazán. A környék kereskedői itt árulják portékáikat, köztük zöldséget, gyümölcsöt, provence-i edényeket, kézimunkákat, dekorációkat.
Gordes ódon épületei legendákat suttognak. Büszkén mesélnek ezeréves helytállásukról és nem titkolják egykori lakóik szenvedéseit sem. A faluban, ahol mindössze 2000 ember mondhatja magát helyinek, a történelem és az értékek továbbörökítése az első helyen áll. Csak addig a pontig mutatja meg magát a külvilágnak, míg mindennapjai természetes folyásukban mehetnek tovább. Ezt az utat pedig a világ számos üdülőparadicsoma megirigyelheti ettől a provence-i falucskától.
