Balatonlelle

Balatonlellét írásos dokumentumok először 1229-ben említik Lela néven. A település a XVIII. században a Majthényi báró tulajdona volt, a XIX. században pedig a Jankovics grófé, illetve a Szalay családé volt.Az 1890-es évek folyamán kezdték meg a fürdőtelep kiépítését. A terület sivár és homokos partú volt, de Szalay Imre fenyőket- és nyárfákat telepíttetett ide és felparcelláztatta a területet. Az 1913-ban már üdülőhely volt itt, amely a háborút követően a déli part legforgalmasabb és legkedveltebb fürdőhelyévé vált. A tó környékén az első üdülőhelyi közkönyvtár 1975-ben kezdte meg működését. A könyvtárat Petőfi Sándorról nevezték el. A települést 1978-ban Balatonboglárral egyesítették, 1986-tól viszont újfent önálló település lett, amely a városi rangját is megtarthatta.

Balatonlelle római katolikus temploma a Kossuth utcában helyezkedik el. A templom bejáratától balra látható a Pietra-szobor, amely az 1700-as évek során készült. A templom baloldali szárnyas oltáránál láthatóak a Szent Anna életéből vett jelenetek, amelyek Molnár C. Pál festőművész alkotásai. A szószék mozaikképeit, illetve a színes üvegablakokat Sztehlo Lili, Árkay Aladár első felesége tervezte, a stációképek pedig Pándi Kis János alkotásai.
Az Álgyai-Pap-kúria 1838-ban épült klasszicista stílusban, ma kultúrházként működik. Ebben az épületben rendezik meg minden évben a népművészeti kiállításokat, illetve itt osztják ki az idősebb Kapoli Antal Kossuth-díjas népművész emlékére létrehozott vándoríjat. Kapoli Antal mellszobrát, amelyet Kőfalvi Gyula készített 1971-ben az épület előtt láthatjuk.
A Kapoli Múzeum és Galéria kiállításainak keretein belül, az idősebb és az ifjabb Kapoli Antal pásztor fafaragók munkái csodálhatóak meg.