A települést írásos dokumentum 1270-ben említi meg első alkalommal. A település elnevezését a Vörösberény határában eredő Fűz-patakról kapta. A veszprémi apácák az 1617-es évben Máma falujuk határában hídvámot kérhettek. A vámot Fűzfő hídjánál szedték.
1625-ben a győri jezsuiták kapták meg ezt a jogot, így ők szedtek a továbbiakban vámdíjat és az apácák által korábban birtokolt birtokokat is megkapták. Balatonfűzfő 1989-től önálló puszta volt. A település kiépülése a jezsuiták és a Tanulmányi Alap tóparti birtokainak felparcellázásával vette kezdetét. Az 1922 során megalapított Nitrokémiai Ipartelepek nagyban hozzájárultak, ahhoz, hogy a település községgé fejlődött.
A török dúlások idején az egykori Máma falu, amely Balatonfűzfő keleti részén helyezkedett el, elpusztult és a településből semmi sem maradt fenn, kivétel a román-kori temploma, de az is nagyon sérült állapotban. 1964-ben restaurálták a templomot, így a régi templomból fennmaradt néhány keskeny résablak, a szentély falai eredeti magasságukban, illetve a diadalív még ma is láthatóak.
Balatonfűzfő
