Amikor utazást tervezünk, gyakran esünk abba a hibába, hogy kijelölünk egy célpontot és meg sem állunk, míg el nem érjük. Természetesen a legrövidebb és leggyorsabb utat választjuk, hogy minél több időt tölthessünk az adott helyen. Hogy mi ebben a hiba?
A vérbeli utazó hamar rájön. Egy ilyen típusú utazásnál ugyanis éppen a lényeg, maga az út veszik el. Lehet a dolgot időpontra szóló foglalással vagy a szűkre mért szabadsággal indokolni, de a megoldás talán ott kezdődhetne, hogy nem fix nyaralást, hanem valódi, nagybetűs Utazást tervezünk-szervezünk (vagy pont hogy nem szervezzük meg hatalmas precizitással), ahol a főszerep nem egy célponté, hanem mindazé, amit az út tartogat nekünk.
Horvátország erre kiválóan alkalmas terep. Bár az autópálya könnyedén magával ragadja a turistát, megéri letérni róla. Mivel ezt elég kevesen teszik meg, így fordulhat elő, hogy a Horvátországba látogatók többségének szinte csak a legismertebb, legnagyobb települések nevei ugranak be, ha az Adriáról van szó és nem is sejtik, mennyi figyelemreméltó hely mellett-fölött suhannak el 130-as sebességgel.
Slano neve is csak azok számára lehet ismerős, akik 37,5 km-rel Dubrovnik előtt hajlandók voltak otthagyni az autópályát és helyette a varázslatos partmenti utat választották. Ez az útvonal nemcsak a látvány miatt, de azért is csodálatos, mert az Adria ismeretlen világát tárja fel előttünk. Hiszen a kis falvak mindegyikét, melyeket az eldugott öblök rejtegetnek, nem ismerhetjük, nem szerepelnek az útikönyvekben, az úti beszámolók fő témáit sem ezek alkotják.
Jó módszer, ha az autóban ülve sűrűn tekintgetünk lefelé, nyújtogatjuk a nyakunkat, mert bizony csak így vehetjük észre az olyan kis kincseket, mint Slano. Főleg napfényes időben, fehér partja és öblének áttetsző, ezer-kék vize hamar szemet szúr. A tengert koszorúzó házai alig-alig észrevehetők, míg le nem kanyarodunk és be nem érünk a faluba.
Nem, történelmi látnivalók, múzeumok, ódon várak és várafalak itt valóban nem várnak ránk. Találunk viszont kis utcákat régi kőházakkal, buja, mediterrán zöldet, apró halászcsónakokat – egy-két nagyobb yachtot is – és kis szakaszokra tagolt, aprókavicsos öblöket, melyek vize lassan, fokozatosan mélyül. A turisták nem kerülik ugyan, de nem Slano az első számú üdülőparadicsom az Adria partján. Egy kellemes fürdőzésre nincs ennél alkalmasabb hely. Utána egy finom ebédért vagy egy jó kávéért sem kell messzire mennünk. A parton szelíden, kicsit sem tolakodva néhány kisebb étterem, kávézó található, akár egy romantikus kertben, akár egy mediterrán teraszon szeretnénk üldögélni, megtaláljuk a nekünk való tengerparti helyet. Legexkluzívabb étterme a Nono Restoran, mely olyannyira a tenger partján fekszik, hogy teraszos részéről közvetlenül nyílik a móló, így ha yachtunkkal éppen arra járunk, nyugodtan kiköthetünk és pár lépés után máris az étteremben vagyunk, a faluba be sem kell lépnünk. Ez általában az Adriát végighajózó külföldi nyugdíjasok körében kedvelt módszer. Régi bútorok, antikra égett gyertyacsonkok és Slanoról készült századfordulós képek adják az étterem kellemes, relaxálós hangulatát. A fehér vászon árnyékolókat lengeti a langyos szél és lábunknál fodrozódik a tenger. Jópár óra eltelhet itt akár csak egyetlen csésze kávé mellett is. Nem mellékes, hogy ingyenes Wifi-hozzáférést is biztosítanak a vendégeknek, ez Horvátországban elég ritka, főként az ilyen kis településeken.
Slano csak egy a számtalan felfedezetlen ékszerdoboz közül, melyeket az Adria a valódi arcát megismerni vágyó utazók számára tartogat. Tegyünk velük egy próbát, a partmenti úttal csak jól járhatunk!
