Arles történelmi városa kedvelt úti cél Dél-Franciaországban. A Rhone-folyó partján fekvő település 2000 éves történelmet tudhat maga mögött, nem véletlen, hogy vonzza a művészetek szerelmeseit, a régészeket, történészeket, a Santiago de Compostela felé tartó zarándokokat és persze azokat az utazókat, akik szeretik a festői, romantikus hangulatú kisvárosokat. A Provence lelkének is becézett és az UNESCO Világörökségek sorába tartozó Arles olyan neves művészeket ihletett meg, mint Van Gogh, akinek számos festményén láthatjuk viszont a város egy-egy részletét. Az élményekben gazdag városnézést a számtalan múzeum, kitűnő étterem és a nyári fesztiválok garantálják.
Arles egyik legősibb nevezetessége a 21.000 férőhelyes római amfiteátrum, mely az 1. században épült és egész Galliában a legnagyobb volt. Napjainkban a turisták szórakoztatására gladiátor játékokat, bikaviadalokat és a város életében fontos eseményeket rendezik meg itt. A legjobb kilátás az óvárosra és a szomszédos római színházra a három középkori toronyból nyílik, melyeket akkor építettek, mikor az amfiteátrumot erődként kezdték használni. A bejáratnál rajzokon nézhetjük meg, hogy a teljes átalakítás előtt az óváros házai hogyan sorakoztak és épültek egybe az amfiteátrummal.
A római színház Augustus idején épült, nagy részét lerombolták, mára csupán két korinthoszi oszlop maradt belőle. 1651-ben itt találták meg az arles-i Vénusz darabokra tört szobrát, mely pontos másolata a görög mesterműnek. A város XIV. Lajosnak ajánlott a műemléket, ma a Louvre-ban tekinthető meg. A színház romjai, kövek és szobormaradványok szétszórva hevernek a területen, ami nagyon népszerű a helyi fiatalok körében.
A nyugati világ egyik leghíresebb nekropolisza – melyről még Dante is megemlékezett egy művében – található Arles óvárosának dél-keleti végén. A római köztisztviselő, Genesius megtagadta egy pátens megírását, ami a keresztények üldözésére szólított fel. Ezért 250-ben lefejezték és itt temették el. Később szentté avatták, amikor csodák kezdtek történni a temető környékén. Ennek az egész keresztény világban híre ment, a középkorban 19 templomot és kápolnát építettek fel a temető közelében. A reneszánsz időkben a sírokat meggyalázták, sok sírkövet eltávolítottak és építkezések során használták fel őket. A L’Allée des Sachrophages különleges élményeket tartogat, a séta során 80 generáció sírjait nézhetjük meg az elmúlt 2000 évből.
Arles környékét is érdemes bejárni. Északra fekszik Les Baux városa, mely ma sokkal inkább emlékeztet egy romtelepülésre, mint egy virágzó, élettel teli provence-i városkára. Az egykor a bauxit bányászatból élő Les Baux a 12-13. században a régió központjának számított. Ma mindössze 22 állandó lakosa van. Házainak nagy része lakatlanul áll a sziklafal oldalában, páratlan látványt nyújtva. A vidék egyik legfőbb turistalátványossága ez a romváros, melyet gyalog lehet körbejárni.