Castelo de Sao Jorge – Lisszabon
A Szent György vár egykor rendkívül fontos stratégiai pont volt. A Tagus-folyó egész vidékének védelmét ellátta. Napjainkban Lisszabon legsűrűbben lakott, középkori városrészének, az Alfama negyednek a koronája, a főváros egyik legfontosabb nevezetessége, melyet a turisták sosem hagynak ki a városnézésből. A középkori vár helyén már az i.e. 2. században is erődítmény állt. A mai épület legrégebbi részei a 6. századból származnak, a rómaiak, a vízigótok és a mórok is hozzátoldottak egy-egy darabot. Henrik Alfonz király uralkodásáig mór királyi rezidencia volt, míg 1147-ben a Szentföldre tartó észak-európai keresztesek segítségével sikerült elfoglalni. Ekkor nevezték el Anglia védőszentjéről Szent György várnak. Királyi palotaként használták egészen addig, míg a másik palota fel nem épült a mai Comercio téren. Működött börtönként, laktanyaként, majd az 1755-ös földrengés szinte teljesen megsemmisítette. Ma a vár a béke oázisa, de a főkapunál Henrik Alfonz szobra és egy sor ágyú emlékeztetnek arra, hogy valójában mennyi minden történt e falak között. A várban egy kis régészeti múzeumot is nyitottak három földalatti kamrában. A Castelo de Sao Jorge 1910 óta védett műemlék.
Queluz Nemzeti Palota – Queluz
A 17. századi vadászházat 1747-ben alakították át nyári palotává. Királyi fogadások és zenei előadások számára tették alkalmassá, a szimmetrikus épület gyűrűs kertjei, szobrai, szökőkútjai, az aranyozott belső díszítés és a gyönyörű Zene Terem mind magasztos külsőt kölcsönöznek a palotának. A portugálok különösen büszkék a palota egyik szobájára, az Azulejos szobára, melyben a hagyományos módon, kézzel készült, kék-fehér festésű csempék díszítik a falakat, ábrázolva a brazil és a makaói gyarmatokon zajló mindennapokat. A Queluz Nemzeti Palota a versailles-i kastély mintájára épült, de jóval meghittebb, intimebb hangulatot áraszt. A palota különlegessége, hogy egyike Európa legutolsó rokokó épületeinek. 1940-ben nyitották meg a látogatók előtt. Belül királyok bútor-, szőnyeg-, festmény gyűjteményeket nézhetünk meg, valamint kínai és európai porcelánokat és kerámiákat.
Castelo Mouros – Sintra
A Mór vár az Ibériai-félsziget arab megszállásnak idején, a 8-9. században épült. Akkoriban a hegytető, ahol a vár áll, stratégiai szempontból a környék legfontosabb pontja volt, ahonnan biztosítani tudták a környező települések lakosságának védelmét. 1031-ben Badajoz királya úgy döntött, néhány területet – köztük Sintrat is – átad VI. Alfonznak, így lépvén szövetségre vele. Ám ez a döntés veszélybe sodorta a várat, hiszen azt rövidesen elfoglalták az Almoravidák. 1147-ben a muszlimok önként adták fel a várat a skandináv kereszteseknek. Ma már romokban látható román stílusú kápolnáját ekkor építették a portugálok, jelképezve a mór területek felett megszerzett hatalmukat. A 14. században I. Ferdinánd határozta el, hogy újjáépíti és megerősíti a várat, melynek katonai jelentősége ekkoriban már egyre csökkent, ahogyan a vár lakói fokozatosan leköltöztek az akkori Sintra faluba. Az 1755-ös nagy lisszaboni földrengés ebben a várban és a kápolnában is jelentős károkat okozott. 1838-ra már a vár tornyai is romokban voltak, amikor 1840-ben II. Ferdinánd rendelte el a vár megőrzését, illetve helyreállítását. A kápolna déli szárnyán egy emlékművet emeltetett, ahova a munkák során talált csontokat gyűjtötték össze. Az 1970-es években a kápolna környékéről több sírkő került elő a 12-13. századból. A várból nemcsak Sintra városára nyílik káprázatos panoráma, de felhőtlen időben Mafra és Ericeira is jól láthatók.
Pena Nemzeti Palota – Sintra
Csakis egy kozmopolita udvarban jöhetett létre, ez az eklektikus, a régi és az új ötvözetéből született építészeti stílus, amit a palota képvisel. A 200 hektáros, fallal körülvett parkban álló épület a hegy tetejéről néz le Sintra városára. Tiszta időben még Lisszabonból is látni lehet a vidék jelképévé lett palotát, mely az UNESCO Világörökségei közé tartozik és hivatalosan is egyike Portugália Hét Csodájának. Története a hegytetőn épült kápolnával kezdődött, melyet a legenda szerint Szűz Mária jelenése után emeltek ezen a helyen. A kápolnához több király is rendszeresen ellátogatott, majd Manuel király elrendelte, hogy a kápolna mellé kolostort is építsenek, melyet a Szent Jeromos rendnek adományozott. A Pena Palota évszázadokon át a meditáció tökéletes helyszíne volt annak a 18 szerzetesnek a számára, akik itt éltek. Az 1755-ös földrengés teljesen lerombolta a kolostort, a kápolna azonban szerencsésen megmenekült a pusztulástól. Az épület történetében új időszámítás kezdődött 1838-ban, amikor II. Ferdinánd király úgy döntött, hogy a kolostor romjaiból palotát építtet, mely a királyi család nyári rezidenciája lesz. A palota 1842-1854 között épült fel, 1910-től pedig nemzeti műemlék és múzeum. Amélia, Portugália utolsó királynője itt töltötte utolsó éjszakáját, mielőtt elindult száműzték volna.
Bussaco Palota – Bucaco
Bussaco Portugália egyik legfontosabb palotája, nemzeti ikonja. 1628-ban karmelita rendházat hoztak létre itt, mely köré a szerzetesek lenyűgöző kertet építettek azzal céllal, hogy számtalan különböző fajta növényből megalkossák a földi Paradicsomot. A kertben egy sor kis kápolnát is építettek, melyek a keresztút állomásait jelölik. A rendház részeként épült egy templom barokk oltárral, mely ma a palota mögött látható. A régi kolostor bejárata mellett emléktábla tudatja, hogy a Viscount Wellington, a későbbi Wellington herceg itt töltötte a csata utáni éjszakát 1810. szeptember 27-én. A karmeliták egészen a 19. század közepéig maradtak a kolostorban. A Bussaco Palota 1888-1907 között épült egy erdős, természetvédelmi terület szívében. Ma is gyönyörűen példázza a neo-manuelita stílus legfőbb jellegzetességeit, felidézve a 16. századot, Portugália legdicsőbb időszakát, a nagy földrajzi felfedezések korát. A 19. század végén még királyi rezidenciává szerették volna alakítani, de a politikai események alakulása miatt inkább úgy döntötték, hogy a palotából fényűző hotel legyen. Ebben a formájában látható ma is.
