Vörösberény

Vörösberény egy Árpád-kori község, amelyet már 1109-ben megemlítenek a kordokumentumok „Villa Zaarberin” néven. 1297-ben a veszprémi káptalan birtokába került a település, 30 évvel később pedig a veszprémvölgyi apácák kapták meg. A középkorban felváltva volt használatos a Szárberény, illetve a Vörösberény név is, ezt követően pedig együtt használták mindkettőt. A XVIII. századtól kezdődően a településnek már csak a Vörösberény elnevezése maradt fenn. A XVI. század során előbb Palota, majd később Veszprém várához tartozott a település. 1567-től kezdődően Vörösberény a törökök kezére került. Korábban a falu fő jövedelmi forrása a szőlő volt, de miután a filoxéra elpusztította a szőlőültetvények nagy részét, a település fejlődés megtorpant és csak a balatonfűzfői ipartelepek kiépítését követően fejlődött tovább. 1970-ben Vörösberényt Balatonalmádihoz csatolták, így önálló községként megszűnt létezni.

A Loyolai Szent Ignác templom 1773 és 1779 között épült Buffleur Gáspár jezsuita rendfőnök kezdeményezésére. Az egyhajós templomot homlokzati torony díszíti, a belső rész freskóit pedig Bucher Xavér Ferenc készítette. A templom elülső kupolájának képein a háború és a béke allegorikus ábrázolásai láthatóak. A középső kupolaboltozat freskóin Loyolai Szent Ignác látható, a jezsuita rend alapítója, a szentély felett Loyolai Szent Ignác megdicsőülése, a diadalíven pedig kolostor alapítása látható.
A templom főoltárának képe Szent Ignác látomását ábrázolja. Az oltárképen Szent Ignác kezében egy könyv látható, rajta olvasható latin nyelven a jezsuiták jelmondata: „Omnia ad maiorem Dei gloriam” vagyis Mindent Isten nagyobb dicsőségére. A templom szószéke mellett álló oltár képén a keresztre feszített Jézus látható. Alatta látható a Szűzanya, Mária Magdolna és Szent János apostol. Az átellenes oldalon álló oltár képén kettős Szent Család ábrázolás látható. A déli templom hátsó oltárképén Xavéri Szent Ferenc vértanú halálát ábrázolja a festmény, a negyedik oltár képén pedig Nepomuki Szent János vértanúságát ábrázolja a művész. Mind az oltárok, mind pedig a szószék magas művészi színvonalon készültek, sajnos azonban a készítőjük személye nem ismert. A templomot teljes egészében a II. Világháborút követően került sor, 1965 és 1979 között. A templom diadalívének bal oldalán látható tervrajz szerint a templom épületének északi oldalára egy „U” alakú kolostor épült volna, de annak az utcai szárnya sosem lett felépítve.
A református templomot eredetileg egyhajósra tervezeték, amelynek szentélye egyenes vonalon záródott. Írásos dokumentum 1297-ben említi meg a templomot. A korai építésű templomot először a déli oldalon bővítették egy mellékhajóval, majd később a XV. század során. A török hódoltság idején reformátusok használták a templomot, majd 1625-ben II. Ferdinánd a győri jezsuitáknak adományozta a települést. Ennek ellenére a reformátusok tovább használták a templomot egészen 1700-ig és csak ezt követően használták a katolikusok egy rövid időre. A reformátusok 1737-ben kezdtek a templom átalakításába, majd újfent 1789-ben építették át a templomot. Ekkoriban alakították ki belső tér fölött a három cseh-süveg boltozatot, a tornyot a toronysisakkal, illetve építették fel a templom kerítőfalát. A templom külsején és belsejében látható újabb kori díszítő elemek az 1970-es helyreállítás során kerültek a helyükre.