Amszterdamtól északra Texel szigetéig terjed a többségében vidéki jellegű Észak-Holland tartomány. Zöld tájait, sík területeit több száz vízelvezető csatorna és árok szabdalja, a végtelennek tűnő látképet csak egy-egy falusi parasztház vagy szélmalom szakítja meg. A tartomány nyugati partjait homokdűnék védik az óceántól, melyek mögött hosszú strandok nyújtóznak, a hollandok kedvenc nyaralóhelyei ezek. Keleti partjait egykor a Zuiderzee hullámai uralták, napjainkra már visszahódították őket a víztől. A partok mentén régi kikötők sorakoznak, melyek a 14-18. században virágzó kereskedelmet bonyolítottak.
Az Észak-Holland tartomány fővárosa Haarlem. Bár Amszterdamból vonattal 15 perc alatt ide lehet érni, mégis, mintha egy világ választaná el egymástól a két várost. Az egykori textilipari központ, a ma közepes méretű, 150 ezer fős település szép belvárosát akár egyetlen nap alatt is be lehet barangolni. Haarlem a 17. században élte aranykorát, otthona lett a híres holland festészeti iskolának, melynek remekműveit a Frans Hals Múzeumban lehet megnézni. Haarlem középkori városközpontjában bőven akad látnivaló. A város szívében található a Grote Markt, az egykori piactér, ami évszázadokon keresztül Haarlem nyüzsgő központja volt. Itt állnak a város legfontosabb épületei, mint a Városháza és a Saint Bavo katedrális. Hetente kétszer virágpiacot tartanak, kapcsolódva ahhoz, hogy a holland virágtermesztő vidékek központjában fekvő Haarlemet a Virágok Városának is nevezik.
Haarlemtől északkeletre fekszenek Zuiderzee régi kikötői, Marken, Volendam és Edam, melyek nagyon hangulatos települések, de nyaranta kissé túlzsúfoltak a sok turista miatt. Marken városa, míg 1957-ben egy úttal össze nem kapcsolták a szárazfölddel, sziget volt és egy nagyon zárt közösség élt itt, mely főként a halászatból tartotta fenn magát. Napjainkban a helybeliek elsősorban a turizmusból élnek, nyári hétvégéken a településre ki lehetne tenni akár a “megtelt” táblát is. A főszezonon kívül azonban Marken nagyon kellemes és békés hely, érdemes inkább ilyenkor ellátogatni ide.
Volendam, az egykori halászfalu a 20. század első éveiben művészek menedéke volt. Ide vonult vissza Picasso és Renoir, együtt válogatott tanítványaikkal. A városnak a művészetekkel való szoros kapcsolatát legjobban a Hotel Splendor egyik szobája szemlélteti, ami szabadon látogatható. Itt olyan alkotásokat lehet megnézni, melyeket a hotelben megszálló művészek ajándékoztak az 1881-ben megnyitott szállodának. Első tulajdonosa Leendert Spaander volt, akinek hét lánya már önmagában elég vonzerőt jelentett ahhoz, hogy művészek seregei szállják meg a hotelt mintegy két évtizeden keresztül. A művészek azonban már a múlt részei, Volendam napjainkban leginkább egy turista-település, festői kikötővel és macskaköves utcákkal.
Edamról azt gondolnánk, hogy egy turistákkal teli város, akik a világ minden pontjáról özönlenek ide, hogy megnézzék, honnan is származik a híres-neves sajt. A tömeg azonban ritkán jellemző a városra, Edam még mindig egy nyugodt, kellemes kisváros jellegzetes téglaházakkal és karcsú csatornákkal. A gazdálkodók által a 12. században alapított város a 17. században élte virágkorát, immár a hajóépítés központjaként. Ezt követően Edam gazdasága hanyatlásnak indult, a környékén fekvő legelőkön még ma is gyakori látvány a nagyobb tehéncsordák legeltetése. Ugyanakkor a nevezetes sajtot nagyrészt nem itt, hanem már Németországban állítják elő. Edamban azért júliusban és augusztusban minden héten megtartják a hagyományos sajtpiacot, ami a város legnépszerűbb attrakciója.
Edamtól 15 km-re található Hoorn, a 70 ezer lakosú város, melyet még mindig a vízről lehet legjobban megközelíteni. A 17. században Hollandia leggazdagabb kikötője volt, kulcsszerepet játszott a balti-tengeri és a holland gyarmatokkal folytatott kereskedelemben. A város virágzásának a 18. században maga a tenger vetett véget, a kikötő feltöltődött, a kereskedelem, melyre Hoorn lakói szinte teljes mértékben rá voltak utalva, visszaszorult, a település pedig a Zuiderzee egyik ún. holt városa lett.
Enkhuizen szintén egyike volt az ország legfontosabb kikötőinek. A 14. századtól a 18. század elejéig kivette a részét mind a balti-tengeri kereskedelemből, mind az északi-tengeri hering halászatból, olyannyira, hogy itt működött Hollandia legnagyobb halászati flottája. Napjainkban Enkhuizent sok turista keresi fel, régi kikötője, keskeny csatornái, gyönyörű állapotban fennmaradt bástyái romantikus hangulatot adnak a városnak.
Alkmaar főként sajtpiacáról híres. A város főterén már az 1300-as évek óta árulnak sajtot és még mindig tömegeket mozgat meg ez az esemény. Az ünnepség számba menő piacnak megvan a maga rituáléja, a ceremónia a sajtkóstolással és a cserekereskedelemmel végződik. A résztvevők hagyományos ruhákat viselnek, kalapjukon különböző színekkel, melyek a sajtkészítéssel foglalkozó céheket képviselik. Alkmaar kitűnő kiindulópont a közelben található két tengerparti régió felfedezéséhez. Az Észak-Holland Dűne Rezervátum és a Schoorlse Dűne Nemzeti Park területén kerékpáros és gyalogos túraútvonalak vezetnek. Ezek Hollandia dűnés területei közül a legnagyobbak, melyek szinte teljesen érintetlenek.
Az Észak-Holland tartomány egyik gyöngyszeme a Watt-szigetek közé tartozó Texel. 25 km hosszú és legszélesebb pontján 9 km a részben természetes, részben polder sziget, melynek sík, zöld tájait erdős foltok és apró falvak tarkítják. Nyugati partjainak büszkeségei a hosszú, homokos strandok, északi részén két természetvédelmi terület is található. Közülük a De Sluftert Texel legszebb részének tartják, ezen a szakaszon természetes, homokos strandok sorakoznak lagúnákkal, dűnékkel, melyek a sziget fesztelen, vidéki varázsával együtt mágnesként vonzzák a turistákat, főként a hollandokat és a németeket. Texel tele van apartmanokkal, üdülőházakkal, szállodákkal, nyaralókkal, legfőbb értéke pedig maga a tengerparti látkép, falvai viszonylag álmos kis települések.
