Portugália valamennyi régiója közül Alentejo a legritkábban lakott, ugyanakkor a legnagyobb. Az ország közel egyharmadát foglalja el ez a békés terület, ahol hatalmas búzamezők és síkságok nyújtóznak, apró falvak fehérre meszelt házai már messziről ragyognak a napfényben, várak őrködnek a vidék felett.
Alentejo Portugálián belül is szegény vidéknek számít, de húzóereje, a borászat, egyre több lehetőséget teremt az itt élők számára. Az érdekes városok, a régészeti lelőhelyek és a borvidékek azonban a külföldiek számára is egyre vonzóbbak.
Az utazók felejthetetlen élményeket szerezhetnek, hiszen Alentejo talán a legmeghittebb hangulatú vidéke az országnak. Rendezett, barátságos kis településeivel, folyópartjaival, természetvédelmi területeivel és csodás gasztronómiájával nem hagy kétséget afelől, hogy érdemes ellátogatni ide.
Alentejo egyik apró ékköve Monsaraz, a szinte mesébe illő kis falu, ahol megállt az idő. A középkort idéző települést, mely a templomos lovagok egyik erőssége volt, ma csupán 150-en lakják. Fő utcáját – Rua Direita – 16-17. században épült, fehér falú házak szegélyezik egészen a főtérig. Itt áll a templom, előtte a különleges, 18. századi pellengérrel, melynek tetején egy földgömb látható. Érdemes felmászni az erődhöz, ahonnan madártávlatból nézhetjük meg a falu apró házait és a távolban a körülöttük elterülő vidéket. Az erőd egyik termében évente többször rendeznek bikaviadalokat.
A régióban a vaskorban menhireket és dolmeneket emeltek, ahol termékenységi rítusokat folytattak. Monsaraztól 3 km-re, Outeiroban is láthatunk erre példát, itt áll a legmagasabb (5,6 m) dolmen, amit valaha felfedeztek.
Monsarazba a legegyszerűbban autóval juthatunk el, de Évoraból naponta indul ide buszjárat is.
A városnézést érdemes az óváros gyönyörűen kikövezett teréről, a Köztársaság térről kezdeni. Itt áll a 16. századi, manuelin stílusú templom, melynek hajóját és sekrestyéjét kék és sárga színű csempék díszítik.
A városfalakon kívül találjuk Elvas legnevezetesebb látnivalóját, az Amoreira vízvezetéket. A 7 km hosszú vízvezetéket több mint 100 éven át építették. Összesen 843 boltíve van, több mint 30 m magasan emelkedik a város fölé, melynek még mindig biztosítja a vízellátását.
Elvas központjába busszal Évoraból és Lisszabonból is eljuthatunk.
Estremoz Alentejo “márvány városai” közül a legnagyobb. Óvárosának koronája az 1258-ban alapított vár, mely ma Portugália egyik legjobb pousadaja, vagyis történelmi hotelje. I. Dénes király és felesége, Izabella rezidenciája volt a 14. század elején. A szobát, melyben a királyné meghalt, akkor is megnézhetjük, ha nem ebben a hotelben szállunk meg. Ezt a szobát csempékkel dekorált kápolnává alakították, melyek a festményekkel együtt a királyné életének egyes eseményeit ábrázolják, valamint elmesélik a Rózsák Csodájának történetét is. A legenda szerint a király megtiltotta Izabellának, hogy segítse a szegényeket, ezért az élelmes királyné a szoknyája alá rejtve vitte a kenyeret az éhezőknek. Egy ilyen alkalommal a király felszólította, mutassa meg, mit rejt a ruhája és mikor Izabella felemelte szoknyáját, a kenyerek varázslatos módon rózsákká változtak. Izabella 13. században készült márvány szobra eredeti pompájában áll még ma is a vár teraszán.
A Rossio Marques de Pombal Estremoz főtere, egyben a piac is, körülötte hatalmas márvány homlokzatú templomok, kávézók sorakoznak és egy múzeum is található itt, ahol a helyben készült kézműves tárgyakat nézhetjük meg. Szombatonként itt tartják Portugália egyik legnagyobb piacát, ahol a híres helyi kerámiákból és sajtokból is vásárolhatunk.
Évoraból naponta közlekedik buszjárat Estremoz városába.
Julius Caesar Pax Julia néven alapította Beja városát, mely napjainkban Alentejo régió egyik legnagyobb települése. Legjellegzetesebb épülete a 13. századi vár, melyet a fehér falú házak koszorúja vesz körbe. Európa egyik leggazdagabb rézbányája is itt található, Beja mégis egy 17. századi szerelmi történetről vált híressé. Egy apáca és egy katonatiszt között szenvedélyes szerelem bontakozott ki, ám a katona egy nap örökre elhagyta a várost. Az apácát a bánat és a gyötrelem kínozta, fájdalmát öt levélben írta meg a tisztnek és küldte utána Párizsba. Ezek voltak a híres Portugál Levelek, melyeket a katona – bár válaszra nem méltatott, – büszkén mutogatott mindenkinek. Az apáca szerelmes sorai egyszercsak eljutottak egy szerkesztő kezébe is, aki 1669-ben kiadatta őket. Azóta számos nyelvre lefordították és a romantikus irodalom egyik klasszikusa vált belőlük.
A gyönyörű, 15. századi kolostor, ahol az apáca egykor élt, az építészeti stílusok keveredését vonultatja fel, ma a Regionális Múzeum működik benne.
Beja erődjének 36 m magas tornya már messziről látható. Mögötte áll a Santo Amaro bazilika, ritka példája a vízigót építészetnek és egyben Portugália egyik legrégebbi épülete.
A városnézés legjobb kiindulópontja a Praca do Giraldo. Az inkvizíció idején a kivégzéseket tartották itt, napjainkban azonban a tér kifejezetten az életörömről szól, hiszen kávézók és éttermek sora csábít arra, hogy minél többet időzzünk itt.
Évora 12. századi katedrálisától egy könnyű sétával eljuthatunk a Jezsuita Egyetemhez, melyet 1559-ben alapítottak. A Porta do Moura teret mór stílusú házak veszik körbe, itt, a város talán legfestőibb pontján érdemes hosszabban nézelődni. Több figyelemreméltó templomot is találunk az óvárosban, de ha a városi sétába már kezdünk belefáradni, Évora gyönyörű parkjaiban megpihenhetünk. Itt áll a Dom Manuel palota is, melyet a 16. században neomór, gótikus, manuelin és reneszánsz stílusban építettek.
Évora Világörökségek közé tartozó óvárosából továbbállva, a városfalakon kívül több történelem előtti emléket is megnézhetünk. Tucatnyi neolitikus menhir és dolmen található itt, köztük Európa legnagyobbja, a hét kőből épített, 6 m magas Zambujeiro. I.e. 400-2000 között építhették a portugál Stonehenge-nek is nevezett Almendres-t, mely az Ibériai-félsziget legértékesebb megalitikus együttese.
