Umbria Olaszország egyetlen olyan régiója, mely nem rendelkezik tengerparttal, ez az ország zöld szíve, olajligetekkel, napraforgótáblákkal és szőlőültetvényekkel, ameddig a szem ellát. Déli részén, Peruggia mellett fekszik egyik legismertebb középkori városa, Todi, mely apró ékszere Olaszországnak műemlékei, történelmi hangulata és lenyűgöző látképe folytán.
A dombtetőn ülő, 17 ezer fős kisváros az utóbbi években egy egészen új életutat kezd bejárni. Egyre nő azoknak az amerikaiaknak és briteknek a száma, akik nem elégszenek meg egy néhány napos utazással, hanem szeretnék egész életüket ebben a városkában leélni. A fokozott érdeklődés Todi iránt jelentősen megnövelte az ingatlanárakat, ezzel párhuzamosan pedig elindította az üzletek, éttermek gombamód történő szaporodását is. Todi egy fokkal drágább és egy fokkal jobb a szolgáltatások tekintetében, mint a hasonló környékbeli települések, de varázslatos hangulata, ami eredeti vonzerejét adta, továbbra sem csorbult.
A mitológia szerint Todi városát Herkules alapította, de a hagyomány egy egészen más történetet kapcsol a település létrejöttéhez. I.e. 2000 a Tiberis-folyó völgyének lakói érkeztek a vidékre, vezetőjük, Tuterus, úgy döntött, a folyó közelében letelepednek és várost építenek. Egy nap, mikor az emberek egy asztalkendőn ülve falatoztak, hirtelen egy sas támadott rájuk és felkapta a kendőt, amit a közeli hegy tetejére ejtett. Az emberek ezt égi jelnek vélték és ennek a hegynek a tetején építették fel városukat. A sas és a kendő Todi címerében is szerepelnek.
Egy másik történet szerint Todi neve a tular szóból ered, ami annyit tesz: határ, ez arra utal, hogy sokáig ez a település választotta el egymástól az etruszk és az umbriai területeket. Az i.e. 3. században a rómaiak vonták fennhatóságuk alá a területet, nem sokkal később a kereszténység térhódítása is megindult. A Birodalom bukása után Todi a gótok, a görögök és a lombardok kezére került.
A templom és a Marzia kapu között terül el Todi középkori negyede. Évszázadokkal ezelőtt a fallal körülvett város nagy hatalmú bárók kezén volt, majd kinőtte kereteit és terjeszkedni kezdett a falakon túlra is. Virágzott a kereskedelem, a kézművesség, a környék művészeti központja lett, ennek köszönhetően Todi már a 12. században megvalósította a feudális uraktól való függetlenedését.
A hosszú ideig tartó hanyatlás után a település az 1500-as évektől újra virágzásnak indult, a reneszánsz innovatív szellemű és művészi erőit gyönyörűen és tisztán szemlélteti a Tempio della Consolazione. Építése 1508-ban indult meg, a templom különlegességét öt elegáns, méltóságteljes kupolája adja.
Todi később elveszítette függetlenségét és a Pápai Állam része lett egészen 1860-ig.
A várost három, többé-kevésbé koncentrikusan futó városfal veszi körbe. A legkülső középkori, a középső római, a belső pedig etruszk eredetű. Látnivalói közé tartozik egy hatalmas római falfülkés építmény, melyet nem tudni, milyen célból építettek, egy római amfiteátrum romjai, és egy tucatnyi kisebb templom. A környék városaiban számos gyönyörű várat, palotát láthatunk, köztük a Todi várat, melyet hadászati szerepének leáldozása után a Santoro család állíttatott helyre.
A városban minden év júliusában tartják a kilenc napos Művészeti Fesztivált, előadássorozatokkal, koncertekkel.
Az ódon utcák és a sok száz éves épületek közt sétálva Todiban időutazás részesei lehetünk, melyet a vendéglők hagyományos toszkán ételkínálata különleges ízekkel fűszerez meg.