A közvetlenül az olasz határ mentén fekvő város több mint hat évtizede a napsütötte Goriska régió szíve. Szlovénia egyik legújabb városáról van szó, hiszen alapítása 1948-ban történt meg, amikor a II. világháborút követően Goricat Olaszországhoz csatolták, ezzel a régió elvesztette addigi központját. Ekkor született az ötlet egy új centrum létrehozására a szlovén oldalon, rövidesen meg is kezdődött Nova Gorica felépítése.
Ma a város élénk életet él, folyamatosan zajló rendezvényei, programjai és enyhe éghajlata nagyon sok látogatót vonzanak a világ minden tájáról.
Nova Gorica városképének megtervezésével Edo Ravnikat bízták meg 1947-ben, az alapkőletételre 1948 júniusában került sor. Egész Jugoszláviából érkeztek az ifjúsági munkásbrigádok, hogy az új város mielőbb felépülhessen. Hamarosan hat szovjet típusú lakótömb, városháza és a Neboticnik, a felhőkarcolónak is nevezett többszintes épület nőtt ki a semmiből, megépült a Nova Gorica Kultúrközpont és az áruház is.
Ravnikar eredeti elképzelései és azoknak a kivitelezése sokat változott, ahogyan Nova Gorica terjeszkedésnek indult.
Az egész városképet parkszerűen tervezték meg. A természet, a fák szerelmesei lenyűgözőnek fogják találni, hogy Nova Gorica köztereit milyen különleges fák, egzotikus növények díszítik. Nova Gorica a rózsák városa. Ez a nemes virág mindenütt feltűnik a fiatalos és barátságos hangulatú városban, amit az egyetem diákjai töltenek meg élettel. A város elsősorban azok számára lehet vonzó, akik kedvelik a nyüzsgést, a szórakozást, hiszen Nova Gorica rendkívül gazdag programlehetőségekkel várja a látogatókat. Egész évben számos koncertet, fesztivált, vásárt, színházi előadást, kiállítást, gasztronómiai és tradicionális rendezvényt tartanak. Többségüket a Szlovén Nemzeti Színházban és a Művelődési Központban rendezik meg, de sokat szabadtéren tartanak, elsősorban a France Bevk tér ad otthont különböző nyári rendezvényeknek. Nova Gorica a szerencsejátékok városa is, több szórakoztató központ és kaszinó csábítja a szerencsevadászokat. Ezt a pezsgő légkört pedig tökéletesen kiegészíti a nagyszerű konyha, a szállás- és wellnesslehetőségek széles skálája.
A Kidriceva utca a város fő utcája, mely köré a belváros épült. Itt áll a városháza és más fontos épületek, mint a bank, a posta, a biztosító, találhatók itt üzletek, hotel és az utca déli oldalán lakóházak is. A France Bevk téren a város bronzból készült modellje mellett találjuk Nova Gorica építőinek emlékművét. 2008 szeptemberében avatták fel Zmago Posega alkotását, mellyel a város önkéntesei előtt tisztelegnek, akiknek áldozatos munkájával 60 évvel ezelőtt létrejöhetett a város. Munkájuk nem volt könnyű, hiszen akkoriban, a háború után szinte semmilyen gép nem állt rendelkezésükre, csak kézi szerszámokkal, ásókkal, csákányokkal és fából készült talicskákkal dolgozhattak.
A Városháza 1950-ben épült, első ránézésre sem lenne nehéz kitalálni, hogy a háború utáni időszakból származik. Homlokzatát partizánokat ábrázoló domborművek és forradalmi motívumok díszítik. A Városházával ellentétben a vasútállomás épülete már a történelmi kategóriába tartozik. Nova Gorica kevés múltszázadi épülete közül ez az egyik, 1906-ban épült. A Bécsből Trieszt felé tartó vasútvonal vezetett itt át, de a II. világháború után, amikor átrendezték a határokat, az állomás elveszítette korábbi jelentőségét. Ma vasúti múzeumként működik. Nova Gorica büszkesége Szlovénia egyik legfiatalabb nemzeti színháza, ahol nagy számban játszanak modern és klasszikus darabokat is.
A várostól keletre fekvő Vipava-völgy Szlovénia egyik legjobb bortermő vidéke. A barátságos vendégfogadókban helyi ételspecialitásokat kóstolhatunk meg, a vidék fesztiváljai pedig bepillantást engednek a helyi tradíciókba, a munkával teli hétköznapokba, ugyanakkor a régi idők mulatozásaiba is.
Nova Gorica azon ritka városok egyike Szlovéniában, melyeknek közelében olyan nagy és szép állapotban megmaradt erdőség terül el, mint a Panovec erdő. Itt számos külföldi és haza fafaj megtalálható, utak és ösvények futnak keresztül rajta, melyeket rengetegen keresnek fel. Az erdő eredetileg a Gorica grófok tulajdona volt, majd a család kihalása után, 1500-ban a Habsburgoké lett. A nemesek és a kormányzat között számos konfliktus adódott az erdő feudális tulajdonlása miatt, hiszen így már nem lehetett szabadon kitermelni a fát belőle. Később állami tulajdonba került, a 19. századtól szakképzett erdészek irányítják az ősi fák gondozását. Az első világháborúban az erdő jelentős része elpusztult és a II. világháborúban sem volt ez másként. Napjainkban mediterrán és hegyvidék fajok is megtalálhatók itt, védettsége kedvez az állatvilág gyarapodásának is.
