Szász SvájcAz Elba folyó völgyében, Németország és a Cseh Köztársaság határán terül el az Elbsandsteingebirge (Elbai-homokkőhegység) ékköve, a két ország „közös” nemzeti parkja, Cseh Svájc és Szász Svájc.
A terület domborzata elképesztően formagazdag. A dús fenyvesekkel és lombhullató erdőkkel tarkított dombok, a tűhegyes sziklák, és a kristálytiszta patakok vájta mély szurdokok festővászonra kívánkoznak. Nem meglepő módon mai nevét/neveit is két festőtől kapta. Adrian Zingg és Anton Graff Drezdában diákoskodó svájci festők előszeretettel ragadtak ecsetet a kivételes homokkősziklák közt. Leveleikben sokszor hasonlították a helyet gyönyörűséges hazájukhoz. Az elnevezés – lévén, hogy igen hízelgő – hamar közkedveltté vált.

Szász Svájc

A határ északi oldalán fekvő Szász Svájc Drezda városától mindössze egy órányi autó- vagy vonatútra fekszik. A patakokkal, csermelyekkel sűrűn tagolt kréta kori homokkőhegység lassan két évszázada a túrázók paradicsoma, azonban a határ menti 93 négyzetkilométeres területet csak 1990-ben emelték nemzeti parki rangra.

Königstein erőd

Königstein

A vidék legfontosabb nem természeti látványossága kétségkívül Königstein hatalmas, 9,5 hektáron elterülő erődítménye, amely úgy tornyosul a környező táj fölé a 240 méter magas sziklaormon, mintha be akarná kebelezni azt.

Az első írásos forrás a helyről 1241-ből, a tatárok európai betörésének idejéből származik. Egy I. Vencel cseh király pecsétjével ellátott dekrétum említi a várat “in lapide regis”, azaz a király szikláján (Königstein magyarul annyit tesz: királykő).

Königstein erődA vár 15. század elején a cseh királytól a szász Wettin főnemesi család birtokába került. 1563-ban Ágost szász választófejedelem elképesztően mély, 152,5 méteres kutat fúratott az ekkoriban kolostorként funkcionáló épületegyüttes közepén, ezzel biztosítva annak önálló vízellátását. A kút a mai napig megtekinthető. Még ugyanebben az évszázadban I. Keresztély választófejedelem grandiózus tervei szerint óriási erődítménnyé bővítették a várat, ekkor érte el mai, egész hegytetőt befedő méretét.

Az újkori Európa háborúiban a vár számtalanszor szolgált a szász királyi család utolsó menedékeként. Kedvező fekvését kihasználva békeidőben – de a világháborúk idején is – több ízben használták börtönként.
Az erődítmény ma természetesen múzeumként működik. A szabadtéri Történeti és Hadászati Múzeum tucatnyi kiállítása közt megtekinthetjük a régi fegyvertárat, a parancsnok rezidenciáját, vagy a kincstárat. Az építészet rajongói egyaránt megtalálhatják itt a gótikus, reneszánsz és barokk kor emlékeit éppúgy, mint a 19 század lenyomatát.


Aki Königsteinbe látogat, olyan hatalmas uralkodók nyomát követi – a szász és cseh királyok mellett – mint Nagy Péter orosz cár, I. Frigyes Vilmos, és II. Frigyes porosz királyok, vagy Bonaparte Napóleon.

Rathen

Rathen és a Bastei

Szász Svájc természeti látnivalói közül kétségkívül a Bastei nevű sziklaképződmény a legvonzóbb, jóllehet a Basteigebirge (Bástya-körzet) nem szerves része a hátár mentén elterülő fokozottan védett területnek, Königsteinhez hasonlóan attól valamelyest Észak-Nyugatra fekszik. A 194 méterrel az Elba fölé tornyosuló homokkőegyüttest legegyszerűbben a hangulatos Rathen városka felől közelíthetjük meg. A virágos Elba-parti kisváros – mely többek közt 80 éves szabadtéri színpadáról is híres – tökéletes egy délutáni andalgáshoz, köszönhetően a városvezetés azon döntésének, hogy a turisták és gyógyulni vágyók érdekében a település nagyobbik részére csak külön engedéllyel lehet autóval behajtani. Vonattal azonban mind Drezda, mind Prága felől jól megközelíthető a város, sőt, a folyónak ezen a szakaszán máig járnak turistákat szállító lapátkerekes „gőzhajók”.

BasteibrückeNiederrathen kikötőjétől nyugat felé indul a Basteiweg, a hosszú lépcsősorokkal tarkított turistaút a Bastei sziklák felé. Az egyenesen az Elbára néző kilátók legforgalmasabb, leglátványosabb részeiért csekély belépőt kell fizetni, de az élmény mindenképp megér ennyit. A folyó kanyarulataira tekintő túraútvonal fénypontja a Mardertelle fölött húzódó Basteibrücke. A 76 méter hosszú impozáns kőhíd 1851 óta fogadja a látogatókat, akik aztán sosem felejtik el a látványát. Az elődjéül szolgáló fahíd és az első turistákat kiszolgáló fogadó 1826-ban, jócskán a turizmus széleskörű nemzetközi hobbivá válása előtt épült. A híd a Bastei sziklaegyüttest a Neurathen sziklavárral köti össze. A vár maradékát jól kiépített rámpákon és lépcsősorokon keresztül fedezhetjük fel.

AmselseeMielőtt visszatérnénk Rathenbe, érdemes egy kis kitérőt tennünk a környező turistaútvonalakon a kevésbé forgalmas részek, pl. a harmincéves háború emlékét őrző Swedenlöcher felé. A Höllgrund patak felduzzasztásával létrehozott 550 Amselsee (Rigó-tó) és a mellette lévő Amselfall (Rigó-vízesés) szintén megér egy hosszú sétát, vagy akár egy romantikus csónakázást.

Jóllehet a távolságok és magasságok korántsem csillagászatiak (a Bastei sziklái mindössze 303 méterrel emelkednek a tengerszint fölé), Szász Svájc látnivalói még a sokat látott és tapasztalt világjárókat is magával fogják ragadni.


HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here